Minden lehetséges módon és eszközzel megpróbálták már lejáratni, megalázni, megfélemlíteni őket az utóbbi hetekben, itt az idő, hogy mondjanak nekik végre valamit a jövőt illetően. Ehhez most már ragaszkodnak.

Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a kormány a saját koncepciójának a foglya. Meghirdette a Széll Kálmán Tervet, benne minden létező nyugdíj- és más kedvezmény megszüntetését, így ha következetes – másképpen fogalmazva, ha továbbra is az erő politikáját alkalmazva intézi az ügyeket –, esélye sincs megállapodni az eddigi törvényben garantált (szerzett) jogaikhoz ragaszkodó rendvédelmi érdekképviseletekkel.

Azok ugyanis éppen abból nem engednek, amit a kormány mindenképpen el akar venni a tagságuktól. Semmiképpen nem egyeznek bele abba, hogy a szolgálati nyugdíjból visszarángassák a korábban jogszerűen nyugdíjazottakat, és nem engedik, hogy elvegyék ezt a lehetőséget a mai hivatásosoktól. A rendszer átalakításáról hajlandók tárgyalni, de – az ország egészével ellentétben – az egyenruhások a jelek szerint abba nem törődnek bele, hogy visszamenőlegesen átírják a játékszabályokat. Azt mondják, nekik nincs veszteni valójuk.

A havi 90–120 ezer forint nettóért sokszor az életüket is kockáztató rendőrök, tűzoltók négy éve nem kaptak béremelést. Nemrég elhangzottak ígéretek, miszerint egyszeri jelentős, akár 30 százalékot is elérő béremelést kapnak (ki nem mondva ugyan, de cserébe azért, hogy beleegyeznek a szolgálati nyugdíj jelenlegi rendszerének felszámolásába). Később azonban a konvergenciaprogram Brüsszelbe küldött angol nyelvű változatából megismerhették a kabinet valódi tervét: a közszférában további három évre befagyasztanák a béreket. Ez így együtt a nyugdíjüggyel már sok.

Az érdekképviseletek azt mondják, ha kell újra és újra az utcára vonulnak. Még akkor is, ha (felsőbb parancsra) elöljáróik minden eszközt bevetnek azért, hogy minél kevesebben vehessenek részt a tüntetéseken. A Belügyminisztérium pedig nem mond semmit. Nem kommentálta a miniszter és a szakszervezetek érdemi előrelépés nélkül zárult egyeztetését, és nem beszél a hogyan továbbról. Nem ajánl semmit. Ehelyett az önkormányzatok mögé bújik. Egy közleményben a tárca kommunikátorai arról értekeztek, hogy a helyhatóságok is több rendőrt szeretnének látni a közterületeken, ahogy a nemzeti együttműködés kormányának is ez az akarata.

Kérdés, a nemzeti együttműködés kormánya – komoly engedmények nélkül – hogyan lesz képes együttműködésre bírni a rendvédelmiseket. A harcban ugyanis ők is jók. És mi lesz, ha a példájukon felbuzdulva, mások is nemet mondanak az erőpolitikára?