Mátrix, avagy Gyurcsány Ferenc szignója
Tömegeket fognak negatívan érinteni a munkaerőpiacra, vagy a szociális ellátórendszerre váró átalakítások, de azok közül is sokan csalódnak majd, akik gyerekük diplomássá válásáról ábrándoznak. Beteljesülhet az álmuk, ha lesz pénzük fizetni a teljes árú tandíjat.
A Nemzeti Reformprogram nem teljesíti a kormány egy éve folyamatosan megújított ígéreteit. Az abban foglalt megszorítások a bérből, fizetésből, segélyből élők válláról nem leveszik a terhet, hanem ráteszik. Nagyon hamar ellátás nélkül találhatja magát a munkanélküli, s e helyzet elől a táppénz sem jelent majd menedéket.
Mégsem lehet egy bosszús kézlegyintéssel elintézni a reformprogramot. Mert bár nem erről volt szó, a csomag egy – igaz, fájdalmas – lépéssel közelebb vihet mindannyiunkat ahhoz, hogy ami tapasztalatunk az elmúlt húsz évben felgyűlt a közös ügyeinkről, arról végre ne csak üres, tartalmatlan vita folyjék, hanem fontos változásokhoz vezessen. Ezek fontosságáról persze nehéz lesz meggyőzni azokat, akik e terv miatt kénytelenek eggyel visszavenni az életszínvonalukból. Olyan felzárkóztató programot azonban még nem látott a világ, amely egy csapásra megoldotta volna a problémákat – vesztesek nélkül. Egy jól összerakott program ellenben esélyt nyújt a visszakapaszkodásra.
Hogy a tegnap közkinccsé tett reformpakk erre alkalmas-e, azt még nem lehet megmondani. Azt viszont igen, hogy akár Bajnai Gordon kézjegyét is magán viselhetné, sőt, merészebbet mondok: Gyurcsány Ferenc szignója is lehetne a végén. Nem látok különbséget aközött, hogy vizitdíjat kell fizetni az orvosnál, amibe Gyurcsány kis túlzással belebukott, vagy a táppénzt vágják vissza, mint amire most Orbánék készülnek. Az érintetteknek, vagyis a betegeknek ez mindegy, mindkét megoldás a pénztárcát vékonyítja – a legrosszabbkor.
A különbség nem az intézkedésekben,hanem a helyzetben van: a kétharmad még fogytában is elég magabiztosságot ad a mélybe nyúló átalakításokhoz. Az előző kormányok vagy kellő támogatottsággal nem rendelkeztek, mire odáig eljutottak, hogy egyáltalán szóba jöhessen náluk a szerkezeti reform, vagy idejük nem volt rá elég. Ezért csak töredék intézkedésekre futotta. Arra nem, hogy rendszerszinten tervezzék újra az államot. Pedig ez a kulcsa az egésznek: nem elég a szakterületeket külön-külön megreformálni, azoknak egymásra is kell épülniük. Az oktatásnak a munkaügyre, az állami bürokráciának a vállalkozásfejlesztésre – mint egy mátrix.
Most minden feltétel rendelkezésre áll. Tagadhatatlan, Orbánék messzire jutottak egy évvel ezelőtti hitvallásuktól. Ezt a csomagot bizony fintorogva fogadták volna tavaly tavasszal. Mostanra eltűnt a finnyásságuk.
