alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
26. szombat

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

A munkaerőpiac mítoszai

A Széll Kálmán Terv felsőoktatásra vonatkozó fejezete szinte megismétli a korábbi kormányok prognózisait, tervezett lépéseit és azok indoklását (rossz a képzés szerkezete, alacsony a műszaki és természettudományos képzés aránya, csökkenteni kell az államilag finanszírozott férőhelyek számát stb.).

Fazekas Csaba| Népszabadság| 2011. március 17. |11 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Gézuka | 2011. március 26. | 01:05:35

Tömegével termelik évek óta a diplomás munkanélkülieket, adják ki a semmire se használható hulladék diplomákat, és még ők vannak megsértődve, mikor ezt valaki el kezdi firtatni. Belegondolnak ezek abba, hogy embereket tesznek tönkre, csak azért, hogy megmaradjon a vacak intézményük, és azzal a nyamvadt állásuk!? Még egy ilyen legalja bagázs nincs az országban, a pokolban fognak egytől-egyig megrohadni!!!

Énvezettem? | 2011. március 17. | 23:27:13

Lehet, hogy régebben írtam róla, de úgy tűnik, még mindig esedékes. A felsőoktatási támogatásokat, szerintem, össze kell kötni a frissen végzettek első néhány éves fizetésének nagyságával. Így minden egyetemi szak egyből visszajelzést kapna arról, hogy mennyire piacképes diplomásokat készítenek fel a munkaerőpiaci versenyre.

Részletek itt:
http://envezettem.blog.hu/2009/03/08/a_felsooktatas_megreformalasa

propatria | 2011. március 17. | 23:09:53

Nyomasztó, hogy Fideszék ilyen következetesen alkalmazzák a kettős mércét itt is: ha szocialisták csinálnak valamit: fujfuj, ha ők csinálják ugyanazt: nem is lehetett volna mást tenni.
Egyébként a nagyvállalati szféra valóban arra törekszik, hogy a szinte naponta változó igényei számára készen kapja a szakembereket. Nem azért, mert gonosz, hanem azért, mert az érdekei ezt diktálják. Ez a kapitalizmus. Ilyen, öreg Marx megírta, nyugodtan el lehet hinni neki. És pontosan azért fizetjük az államot, hogy megvédjen bennünket bárki önérdektől vezérelt mohóságától..

Saracevic | 2011. március 17. | 14:49:53

Kedves Tyutyuka!

Bár ne lenne igaza. De igaza van. Magam is dolgoztam a magyar felsőoktatásban tizenöt évet, és sokkolóak a tapasztalataim. Az egyetemek jelentős szervezeti autonómiát kaptak (nagyon kevés valós pénszügyi felelősség mellett) 1990 után, és amit produkáltak, az nem felzárkózás volt, hanem szégyenletes lesüllyedés. A felsőoktatás rendszerváltás utáni története egy kategóriába esik a magyar foci dicstelen közelmúltjával. És az is igaz, hogy a PhD-k példája az egyik legriasztóbb. Nekem mindenesetre sikerült elvenniük a kedvemet attól, hogy Magyarországon dolgozzak.
Nevetségesnem érzem, hogy a munkapiaci igényekre hegyezik ki a kérdést. Színvonalas egyetemekről való diplomával bármikor el lehet helyezkedni. A jelenlgei magyar egyetemek többsége esetében majdnem mindegy, hogy mit tanít, mert nem tudja elfogadható színvonalon tanítani. Ha tennének az érdemi színvonalelemkedésért, a problémák túlnyomó már attól megszűnne.

tyutyuka | 2011. március 17. | 11:21:26

Abban teljes mértékben egyetértek, hogy nem kellenek gyenge történészek, filozófusok stb. De amikor egy 10 milliós országban már lassan minden sarkon phd-zik valaki, úgy, hogy egyáltalán nem várják el (!) tőle, hogy elolvasson akár egy külföldi cikket is, az azért katasztrófa.

Szakdolgozatokat adnak be nemzetközi szakirányokon csak magyar forrásokkal és elkaszálás helyett simogatást kapnak a hallgatók?

Érdemes kotorászni a netre feltett disszertációk, tanmenetek között, egyszerűen szégyen, ami itt folyik. S ami a legnagyobb gond, hogy nyomtatásban csak a középszer jelenik meg.

Helyettem persze sokkal szebben megfogalmazták:

http://es.hu/2011-03-10_a-phd-erteke

http://www.es.hu/2011-02-23_az-oktatoi-kutatoi-eletpalya-es-az-egyetemek

Arról is érdemes lenne írni, hogy már több konferenciát tartottak a Műegyetemen arról, hogy sajnos csak a harmadik-negyedik vonal marad az oktatói pályán. Pedig már hol van színvonal akár a 10 évvel ezelőttihez képest!

Helga | 2011. március 17. | 10:12:20

Moderálási alapelvek- komment törölve -

komszomol | 2011. március 17. | 09:21:16

"Gaspar | 2011. március 17. | 08:47:43

komszomol,

Konkrétan, hogy csak a vállalati szektorból soroljak fel néhányat: marketinges, PR szakember, sajtóreferens, rendezvényszervező, kommunikációs szakember, fordító, tolmács, titkárságvezető vagy office manager, igezgatói vagy vezérigazgatói asszisztens, a HR szakmák többsége, biztosítási ügynök, idegen nyelvű ügyfélsziolgálatos...és sorolhatnám tovább."

Markettinget, PR-t szerintem nem tanítanak a bölcsészkaron, sajtóreferens, rendezvényszervező akárki lehet, és nagyjából ez igaz a többire is. Ezeket a (részben álhivatásokat) lényegében felsőfokú végzettség nélkül is el lehet látni, de a bölcsész végzettség nem segít benne jobban, mint bármi más - esetleg egyébként is használható - végzettség.

Pl. az informatikában - ki hinné - informatikusokból lesznek a managerek.

Gaspar | 2011. március 17. | 08:51:16

Egyébként pedig ami a vállalatok igényét illeti, néhány éve az a tendencia, különösen Nyugat-Európában, de úgy látszik, hogy ,ár nálunk is, hogy a vállalatok az új dolgozók ésa fiatalok betanításának költségét is úgy akarját megspróolni, hogy azt az államra hárítják.

Erről szól, legalább részben, az élethosszig tanulás szlogenje is.
Képezzen az állanm az adófizetők költségén olyan embereket, akik egy-egy feladatot azonnal el tudnak látni a vállalatnál, majd ha nincs szükség rájuk, menjenek munkanélküli segélyre, szintén az adófizetők pénzés, ahol egy gyorstalpalón átkéezik őket arra, hogy egy másik mechanikus feladatot tudjanak ellátni. és ez így egy tovább addig, amíg a szerencsétlen végre úgy 72 éves korában nyugdíjba mehet.

Gaspar | 2011. március 17. | 08:47:43

komszomol,

Konkrétan, hogy csak a vállalati szektorból soroljak fel néhányat: marketinges, PR szakember, sajtóreferens, rendezvényszervező, kommunikációs szakember, fordító, tolmács, titkárságvezető vagy office manager, igezgatói vagy vezérigazgatói asszisztens, a HR szakmák többsége, biztosítási ügynök, idegen nyelvű ügyfélsziolgálatos...és sorolhatnám tovább.
Egyikhez másikhoz a diploma megszerzése után még el kell végezni egy-két év tanfolyamot, de a vállalatok többsége, hála Istennek, ma is szívesebben vesz fel egyetemi végzettségű jelöltet ezekre a poszotkra, mint 3 vagy akár 5 évig HR, kommunikációs stb. "tanulmányokat" folytatókat.

Egyébként ma könnyebb helyzetben van a munkaerőpiacon egy nyelveket jól beszélő tanár vagy történész, mint egy bológus, kémikus vagy fizikus.

gol2 | 2011. március 17. | 07:59:54

A munkaerőpiac csak hivatkozás, valójában a szabadgondolkodás visszaszorítása volt a cél eddig is és ezután is. Egyetlen hatalom sem szereti, ha belepofáznak, amikor szemét, aljas, emberellenes politikát folytat. A másik cél a közszolgáltatások leépítése és a társadalom kettészakítása. Először a piac önszabályozó erejére meg az "öngondoskodás"-ra való hivatkozással, aztán azzal, hogy a piac nem szabályoz eléggé ön, segíteni kell neki.

komszomol | 2011. március 17. | 07:32:48

"A lapokban nem jelennek meg olyan álláshirdetések, hogy „történészt felveszek” vagy „filozófust alkalmazok”. Ám ez nem jelenti azt, hogy bölcsész szakokkal ne lennének elhelyezkedési lehetőségek. A humán műveltséget nemcsak tanárként vagy kutatóként lehet hasznosítani, de a legkülönfélébb területeken is; a közintézmények, a média stb. világában."

Tehát konkrétan? Ja! Tudom. Pl. akár eladó is lehet az illető.

Újdonságot csak a minden korábbinál drasztikusabb beavatkozás lehetősége jelent.

A dokumentum helyesen állapítja meg, hogy „a versenyszférában a műszaki végzettségűek iránt nőtt meg az igény”, viszont téved abban, hogy „ennek ellenére a felsőoktatás »humán« irányba terjeszkedik, és nem vagy lassan reagál a piaci igényekre”. Az elmúlt években folyamatosan csökkent a humán- és társadalomtudományok államilag támogatott férőhelyeinek aránya, és ha a kívántnál lassabban is, de megindult az elmozdulás a műszaki-természettudományos képzések irányába. A „munkaerőpiac” igényeire való hivatkozás eddig is jellemző volt, de a kormányváltás óta még fel is erősödött. A költségtérítés nagyarányú növelésére kell számítani. Az idén az 53 450 államilag támogatott férőhely számát drasztikusan csökkenthetik, s ezen belül a humán- és társadalomtudományok (valamint a jogász- és a pedagógusképzés) kontingenséből további részeket kell a műszaki és természettudományok javára átcsoportosítani. Emlékeztetőül: 2006-ban csökkentették az összlétszámot 62 ezerről a 2007–2009 között beiskolázni szándékozott évi 56 ezerre, és az említett átcsoportosítások is folyamatosak voltak. Tekintettel a humán szakok már amúgy is alaposan lecsökkentett keretszámaira és a jóval szigorúbb felvételi követelményekre, a ponthatárkülönbségek annyival könnyebb bejutást tesznek lehetővé a műszaki képzésekre, hogy a humán szakok pozíciói zuhanásszerűen romlanak.

Idézzük fel, miként reagált 2006-ban Ágh Péter képviselő a Fidesz nevében a Gyurcsány-kabinet keretszámcsökkentéssel kapcsolatos elképzeléseire: „elveszi a fiataloktól a sikeres jövő lehetőségét”, „a tervutasításos gazdálkodásban volt ilyen”, „a kormány nemcsak azt akarja megmondani, hogy ki tanulhat tovább, hanem azt is, hogy mit”, „mostantól kezdve csak azok tudnak továbbtanulni, akiknek a szülei jó anyagi helyzetben vannak”, „megkérdőjeleződik a szabad pályaválasztás lehetősége...” stb. Az a keretszám, melyet a Fidesz így fogadott, magasabb volt, mint az, amelyet most drasztikusan tovább kíván csökkenteni.

A felsőoktatás jövője alapvetően kapcsolódik a munkaerőpiac igényeihez, ez nem kérdés, viszont az utóbbi években egyszerűen az erre való puszta utalás is elég volt a humán képzések háttérbe szorításának indoklásához. A hétköznapi közvélekedés („minek ennyi?!”, „hol fognak dolgozni?!”) végképp kormányzati kommunikációvá nemesült. Hiába szorgalmazták a bölcsészkarok, hogy mondja már meg valaki, milyen munkaerő-piaci felmérésre alapozták a keretszámok drasztikus átszabását. A felsőoktatás és munkaerőpiac viszonya jóval bonyolultabb annál, mint ahogy hivatkoznak rá. Az egyetemi szakok jelentős részének van megfelelője a munkaerőpiacon. A mérnökök pl. a szakképzettségüknek megfelelő vállalati szférában tudnak elhelyezkedni. A szakok szintén jelentős másik részénél ez nem ilyen egyszerű. A lapokban nem jelennek meg olyan álláshirdetések, hogy „történészt felveszek” vagy „filozófust alkalmazok”. Ám ez nem jelenti azt, hogy bölcsész szakokkal ne lennének elhelyezkedési lehetőségek. A humán műveltséget nemcsak tanárként vagy kutatóként lehet hasznosítani, de a legkülönfélébb területeken is; a közintézmények, a média stb. világában. Még a Magyar Hírlap január 19-i számában is azt olvassuk, hogy egy „a munkaerőpiac egészét lefedő felmérés (…) egybehangzó véleménye szerint nagyon keresett a bölcsészdiploma, a bölcsész végzettségűek számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek a multinacionális vállalatok és a közszféra számára is igen vonzók.”

Ha csak a vállalati szférát, a termelő beruházások tulajdonosait kérdezik meg, ők saját munkaerő-szükségletüket nevezik ki „munkaerőpiacnak”, és nyilván nem fogják a humán képzéseket kiemelten fontosnak tartani. Nem vitatom, hogy a műszaki és természettudományos képzés fejlesztése szükséges. Kárhoztatom viszont azt a hozzáállást, miszerint ez csak rohamléptekben és mások rovására lehetséges. A kormányzati terv sugalmazása szerint a történészek, nyelvészek, szociológusok az államadósságot növelik csupán.

A képzések, intézmények megszüntetésével rövid távon ugyan meg lehet spórolni egy kis pénzt, de e struktúrák újjáépítése egykor sokkal többe fog kerülni. Nem egyegy karról, tanszékről, „kis főiskoláról” van szó, hanem a tudás és az értelmiség sokféleségének tiszteletéről s a munkaerőpiac öszszetett elemzésének igényéről. A bolognai reform egyik fontos hozadéka volt, hogy a bölcsész szakok gyakorlatiasabbakká váltak, a szükséges praktikus ismeretek beépítése a képzőhelyeknek is gyakorlatává lett. A 4-5 év múlva bölcsész végzettségűek által betöltendő munkahelyek számát és típusait pedig soha nem lehetett íróasztal mellett megtervezni, még a legszigorúbb tervgazdaság korában sem.

Amikor a bölcsészek mindezt szóvá teszik, nem a katedraféltés motiválja őket, nagyon is érdekeltek benne, hogy a sokszínű munkaerőpiacot áttekinteni képes prognózisok készüljenek, ehhez azonban a vállalkozók néhány csoportjánál jóval szélesebb körben kell „nemzeti konzultációt” folytatni.

Még szerencse, hogy Pázmány Péter egykoron nem effélemunkaerő-piaci elemzések alapján döntött a bölcsészkar létesítéséről.

A szerző történész, egyetemi oktató