Ellenzékben azt hangoztatták, hogy kormányra kerülésük esetén a nemzetközi pénzpiac ezeket a kamatokat rögtön leszállítja. A fordítottja történt. Országminősítésünk a bóvli szintje felett lebeg, a kamatok az új kormány idején nőttek a plafonig, és terhelik egyre jobban a költségvetést. Ezért fájdalmas a hiteladósságunk.

A hitel Széchenyi óta nem rontja, hanem fejleszti a gazdaságot, abban az esetben, ha felvevője – egyén, vagy állam – ésszerűen gazdálkodik vele, s az a tevékenység, amit hitelből fejleszt, „termőre fordulván” a kamat és az évi esedékesség kifizetése után is tisztességes jövedelmet biztosít.

Gondolom, mindez evidencia. Éppen ezért érthetetlen előttem az a pálfordulás, amit a miniszterelnök vitt véghez a múlt év júniusa óta. Emlékezzünk rá: akkor azért kilincselt Brüsszelben, hogy a tavalyi költségvetés hiánya a GDP hét százaléka lehessen. Becslésem szerint ez ezerhétszázmilliárd forinttal növelte volna az államadósságot, és adatok híján nem tudom mennyivel az ez évi költségvetés kamatköltségeit. Akkor nőhetett volna, most csökkenteni kell, a magánemberek pénzének besöprésével is.

A néhány napja nyilvánosságra került „csomag” szinte semmi konkrétumot nem tartalmaz. Ígéretek halmaza, amelyből már eddig is kaptunk eleget. Ebből a hitelminősítők és a pénzpiacok még nem tudják megítélni, hogy időtállóak-e a reformok.

Ha késlekedünk, vagy nem az elvárt intézkedéseket prezentáljuk, az súlyos milliárdokba kerül mind az államnak, mind a magánhiteleseknek.

Az államadósság 2002-es kezdettel történő felülvizsgálatának kettős célja van: elterelni a figyelmet a „csomagról”, és folytatni Gyurcsány és Medgyessy lejáratását. (Idesorolhatjuk még előbbinek és Mesterházynak a Zuschlag-ügybe való belekeverési kísérletét is.)

Végül egy javaslat mindazoknak, akik a tizenkét pontos „szavazólappal” találkoznak: dobják a kukába! A kérdéseket úgy fogalmazták, hogy azokra – talán egy kivételével – csak „igen”-nel lehessen válaszolni, s miután begyűjtötték ezeket, kijelentik, hogy az az új alkotmány melletti népszavazás volt. Ne hagyjuk magunkat átverni! Az egy kivétel, amire „nem”-mel lehetne válaszolni: a gyermekek utáni szavazati jog. A tanköteles kor 15 évre, a gyerekek börtönnel való büntetésének 12 évre való leszállítása felháborítóan amatőr elképzelés.

Pataki Imre Debrecen