Ezért nincs szükség autonóm pedagógiai közösségekre. Az állam megrendel, diktál, ellenőriz, végrehajtat és büntet. Az iskola pedig végrehajtja az állam megrendelését, amelynek a szülő köteles gyermekét alávetni anélkül, hogy megkérdőjelezhetné az iskolahivatal bármilyen intézkedését. Ez világossá válik a koncepció másik központi gondolatából: az elvárt szabályok megsértése azonnali és határozott szankcióval jár, mind a tanulóval, mind a szülővel szemben. És lehet-e más következtetésre jutni abból a kormányzati szándékból, hogy a tizennyolc évig tartó tankötelezettséget leszállítják tizenöt évre. Egy lehetséges közoktatási pályaív:Megszűnik a rugalmas, az óvoda által megállapított iskolaérettséghez kapcsolódó iskolakezdés.

Az óvodából hatéves korban kell az iskolába lépni, kivéve, ha ez alól a hivatal felmentést ad. Megszűnik a tanuló fejlettségéhez igazodó egyéni tanulási útvonal kialakításának lehetősége. Az általános iskolában a kötelező tantervben meghatározottak szerint mindenkinek ugyanazt ugyanakkorra teljesítenie kell. Aki lemarad, azt már az elsőben meg kell buktatni. A túlkoros tanuló részére az igazgató engedélyezi, hogy magántanulóvá váljon, s ezzel az iskola végleg megszabadul a problémás gyerektől. Ha az nem akar magántanulóvá válni, akkor sincs gond. Az iskola fegyelmi büntetésként kizárhatja. Ilyenkor a szülő köteles másik iskolát keresni gyermekének, s ha ezt elmulasztja, a hatóság intézkedik.

Az általános iskolából a középiskolába történő átlépéshez nem elégséges a jövőben a képességeket mérő központi írásbeli vizsga eredménye: ismét meg lehet válogatni a jelentkezőket a szóbeli vizsgán. Aki nem jut be a középiskolába, mehet a hároméves szakiskolába, ahol nem jut idő csak a szakképzésre, azon belül is túlnyomórészt a gazdaság által szervezett gyakorlati képzésre. A műveltség gyarapításához, idegen nyelv elsajátításához, számítógép alkalmazásának megtanulásához ezért nem szükséges tanítás idő, és felesleges a pedagógus is. Aki a szakiskolába sem való, részt vehet a Híd-programban, amelynek keretei között a hozzá hasonlókkal összezárva várhatja meg, hogy elérje a leszállított tankötelezettség felső határát, és esetleg az általános iskolai tanulmányok befejezése nélkül, immár jogszerűen kilépjen a közoktatásból, egyben belépjen a munkanélküliek táborába.

A napvilágot látottkormányprogram szerint „hiányzik az egészséges arány a gimnáziumok, a szakközépiskolák és a szakiskolák között”. Elég csak a rendszerváltás előtti beiskolázási arányokat visszaállítani ahhoz, hogy világossá váljék, a tudás joga nem mindenkit illet meg. Míg 1990/1991-ben a középfokú oktatásban részt vevő tanulók 44%-a szakiskolában (szakmunkásképzőben) tanult, 2009/2010-ben arányuk 23,8%. A gimnáziumok részaránya 24%-ról 34,6%-ra emelkedett. A szakközépiskolába járók aránya 33%-ról 41,6%-ra ugrott. Természetesen miért ne érhetné el, léphetné túl az újraindított szakmunkásképzés beiskolázási aránya az érintett korosztály 50%-át.

Nem kell nagy jóstehetség annak előrelátásához, hogy az elitképzés, elsősorban a gimnáziumi oktatás az egyházi intézményrendszer feladata lesz. Nemcsak azért, mert a főszabálytól eltérő módon szervezheti munkáját, választhatja meg vezetőit, fogalmazhatja meg pedagógiai programját, hanem azért is, mert részükre garantált a működéshez szükséges források száz százaléka. Az önkormányzati intézményrendszer –ha marad, ha nem váltja fel az állami – a szegények részére biztosítja a kétkezi munkához szükséges betanulás lehetőségét. Érettségit lehet majd szerezni a szakközépiskolákban, de az már világosan megfogalmazódott, hogy az nem lesz azonos a gimnáziumi érettségivel, tulajdonosa legfeljebb a szakirányú felsőoktatásba juthat be.

A tizenöt évre leszállított tankötelezettség, a felvételi rendszer szigorítása megalapozhatja a rosszul tanulók nagyszámú kiesését a közoktatás rendszeréből. Mi ebben a megtakarítás lehetősége? Szűkülhet az intézményrendszer, csökkenhet a pedagógusok létszáma.

A pedagógusok egy része örül. Visszakapja tekintélyét: nem kell a leszakadókkal bajlódnia, korlátozás nélkül buktathat, kizárhatja az iskolából a tanköteles tanulót is, számmal osztályozhat, a szülővel sem kell szóba állnia. Nem veszi észre, nem meri észrevenni, hogy a hatalom bábjává válik, nem veszi észre, nem meri észrevenni azt sem, hogy munkahelyét a bezárás fenyegeti. A majdnem kilencven oldal terjedelmű anyagban egyébként nem szerepel a szeretet szó. A hivatal és az engedély viszont annál sűrűbben.

A szerző az Oktatási és Kulturális Minisztérium volt államtitkára

Marabu rajza