Az elmúlt hónapok történései alapján ki kell mondanunk: a király meztelen. A várakozások nagyok voltak. A választási kampány időszakában sok olyan elemzővel és szakértővel beszéltem, akik abban reménykedtek: Orbán Viktor megváltozott, tanult hibáiból. Sőt olyan vélemények is voltak, melyek szerint a Fidesz kétharmados parlamenti többsége hasznos lesz az országnak, mert ilyen politikai támogatás mellett neki lehet fogni az oly régóta esedékes strukturális reformoknak, és véget lehet vetni az ország politikai megosztottságának. Az emberek reménykedtek, hogy lezárul az ország rendszerváltás óta zajló nekirugaszkodásokkal és visszalépésekkel teli korszaka, és Magyarország felzárkózása végre elérhető közelségbe kerül.

Tévedtek. A kormány látható módon nem úgy képzeli a változásokat, mint azok, akik sorsuk jobbrafordulását remélték a Fidesz hatalomra jutásával. Tévedhetetlensége biztos tudatában és küldetéstudattal felvértezve akarja leváltani a Fidesz-kormány a harmadik Magyar Köztársaságot, és helyébe az ezeréves küldetéses Magyarország történelmi illúzióját felelevenítve akar új politikai rendszerváltást. Kísérletük bukásra van ítélve. Nyolc év alatt csak a hatalom átvételére tudtak felkészülni, a kormányzásra nem. Küldetéses víziójuk nem fordítható le világos gazdaságpolitikára, társadalompolitikájuk kimerül a hozzájuk lojális társadalmi csoportok támogatásában. A kormányfő politikája a sodródás és döntésképtelenség kettősségében vergődik, a falhoz elérve hisztérikus kitörésekben tetőzik.

A filozófusper és annak az országértékelőben kimondott igazolása egyszerre volt vészterhes és szánalmas. Ez mutatott rá valójában arra, hogy számukra mi a fontos és mi nem. Félek, saját kicsinységük elleplezése és önigazolásuk fontosabb, mint az, hogy a jelen és a jövő polgárainak valós gondjaira válaszokat keressenek és találjanak.

Az elmúlt hónapok bebizonyították, az MSZP-nek kettős feladata van. Az 53%-os választási győzelemre épített kétharmados közjogi többséggel való visszaélés, az átgondolt és kidolgozott megoldások hiánya nem ad teret konstruktív és együttműködő ellenzéki szerepre. Az MSZP-vezette ellenzéknek egyik feladata, hogy felmutassa: van alternatíva. Van egy másik Magyarország ahhoz képest, mint amelyet a kormány ma külföldön és belföldön láttat. Van alternatívája a Fidesz kormányzási stílusának, a közjogi rendszer autoriter és diktatórikus átalakításának, a megalapozatlan és kapkodó gazdaságpolitikának, a múltba révedő társadalompolitikának.

A demokratikus ellenzék pártjainak politikai-ideológiai különbségeik megtartásával együtt kell működniük ezen alternatíva felmutatásában. Az együttműködés szándéka, az egyenrangú és demokratikus párbeszéd önmagában is egy másfajta politikai stílus lehetőségét mutatja. Meg kell mutatnunk, hogy van gazdaságpolitikai alternatíva is. A Bajnai-vezette MSZP-kormány elindult azon az úton, mely a gazdaság rendbetételét, a fokozatos és megalapozott növekedés lehetőségét kínálta. Semmilyen utólagos vád, sárdobálás, hazudozás nem teszi semmissé a balközép Bajnai-kormány teljesítményét. Van tehát mire építeni. A gazdasági növekedést kínáló, munkahelyteremtő nemzetközi nagyvállalatok, a pénzügyi rendszer stabilitását és a gazdasági növekedést támogató vállalati hitelezést biztosító bankok eszetlen adóztatása helyett nem az állami bevételeket rossz szerkezetben elköltő állami újraelosztás növelésére, hanem az ésszerű és társadalmilag igazságos kiadáscsökkentésre kell összpontosítani. Az adóbevételek növelése és átcsoportosítása mellett fokozatos kiadáscsökkentéssel és modernizációval kell válaszokat adni a gazdasági válság miatt megváltozott körülményekre. Nem halogatni kell az euró bevezetését és ezzel kiszolgáltatottá tenni az országot, hanem megteremteni a mielőbbi csatlakozás feltételeit, hogy Szlovákiához és Szlovéniához hasonlóan élvezhessük az eurózóna biztonságát és az erős európai gazdaságok közös erőfeszítését az eurózóna globális gazdasági szerepének megőrzésére.

A fenntarthatóság értékeire épülő gazdasági együttműködés mellett olyan adórendszerre van szükség, mely a szegényebbek számára lehetőséget és esélyt ad, míg a jobb módúakat nagyobb mértékben szorítja a közteherviselésben való részvételre. A döntések központosítása helyett kinyitja a lehetőséget, hogy a különböző régiók, települések sajátosságainak megfelelően fejlődhessenek és hozhassák meg a helyi tudáson és kreativitáson alapuló döntéseiket. Versenyképességünk nem a központi akarat érvényesítésének erején, hanem a különbözőségek fenntartásának és kreatív energiává formálásán múlik.

Le kell zárni a rendszerváltás első, küzdelmes és konfl iktusos időszakát. E korszak lezárása azonban leginkább azon múlik, hogy meg tudjuk-e haladni a haladás vagy maradás, a modernitás vagy restauráció ellentétpárjait. Ma ’89 éppen úgy a múlthoz tartozik, mint a világháború előtti társadalom víziója. A ma és különösen a holnap kihívásai globálisan és itthon is mások, mint a rendszerváltás idején, és nagyon különböznek a harmincas évek Magyarországának kihívásaitól. Súlyosan hibázunk, ha a ma válaszait az elmúlt húsz vagy száz év kérdéseire igyekezünk megtalálni. A ma kérdései közül a legfontosabb a mélyszegénységben élők esélyeinek teljes elvesztése, illetve az, hogy egyre több ember él a fokozatos leszakadás veszélyének árnyékában. Magyarországon ma több millió olyan ember él, akinek jelenénél csak jövője reménytelenebb. Nincs munkája, képzettsége és lehetősége. Itt tudatos, tervezett állami szerepvállalás szükséges, mely felzárkóztató programokkal, szociális munkahelyek létrehozásával ellensúlyozza a piac, a regionális és társadalmi esélyegyenlőtlenség hatásait. A mélyszegénység nem etnikai, hanem szociális kérdés. Aki ezt etnikai kérdéssé formálja, aki a magyarországi cigányokat teszi bűnbakká a rendszerváltás társadalmi kudarcaiért, súlyosan téved és még súlyosabban hibázik. Bűnbakképzés és megosztás helyett integrációra és együttműködésre van szükség. A rend és a hatékony szociálpolitika nem ellentétei, hanem kiegészítői egymásnak. Ez a rend őreinek és szervezeteinek megerősítésén és modernizálásán kell alapuljon.

A világban gyors és mélyreható átrendeződés kezdődött. Átalakul a nemzetközi munkamegosztás rendszere, új együttműködési formák veszik át a régiek helyét. A ma egyik legfontosabb kérdése a technológiai kihívásoknak való megfelelés, a fenntarthatóság és a technológiai haladás lehetőségeinek összeegyeztetése, az új, immár digitális világ és az ebbe már beleszületett generáció integrálása és kreativitásának kihasználása. Magyarország jövője azon múlik, hogy részt tudunk-e venni a kialakuló új rendszerekben, előnnyé tudjuk-e kovácsolni lehetőségeinket, be tudunk-e kapcsolódni az innováció és technológiai fejlesztés által vezérelt zöld gazdasági forradalomba vagy ezekből kimaradva továbbra is periférikus helyzetben maradunk. Sikeres nemzetközi együttműködések kialakítása nélkül nem lehet fenntartható növekedési pályára állítani a gazdaságot és érvényre juttatni a nemzeti érdeket. A világ fejlődésének fősodrához való alkalmazkodás ugyanis nem a piaci viszonyok elvtelen és önérdeket feladó elfogadását jelenti, hanem a nemzeti érdek érvényesítését tárgyalásokkal, egymás érdekeinek kölcsönös figyelembevételével és összehangolásával. Hiszem, hogy az egyenrangú párbeszéden alapuló együttműködés teszi lehetővé, hogy a nemzetközi cégek bővítsék magyarországi beszállítói hálózatukat és kapacitásaikat, hozzájárulva ezzel a foglalkoztatás bővítéséhez és a fenntartható növekedéshez. Ez lenne a magyar érdekek valódi képviselete, ez tudná érdemben javítani a kis- és közepes vállalkozások helyzetét. Segítenünk és támogatnunk kell a magyar társadalom erejét adó középosztályt, azokat, akik saját erejükből, tehetségükből és munkájuk által teremtettek maguknak biztonságot adó egzisztenciát. Ma azonban – részben a kapkodás és a látszatcselekvés miatt – őket is a leszakadás és a megteremtett biztonság elvesztése fenyegeti. Terheik könnyítése csak a kiadások csökkentése révén érhető el. A családi pótlék, az adórendszer, a társadalompolitikai juttatások és kedvezmények átalakítása azt kell célozza, hogy azok, akiknek több van, nagyobb terhet vállaljanak, és az esélyek kiegyenlítését szolgáló javakból kisebb mértékben részesüljenek.

Célunk tehát annak megmutatása, hogy van alternatíva, politikában, gazdaságban, nemzetközi együttműködésben és stílusban egyaránt. Másik feladatunk, hogy visszaadjuk a reményt, hogy mindez megvalósulhat. Ehhez biztosítani kell, hogy a jelen politikai akarata és közpolitikai gyakorlata ne vehesse el egy másfajta Magyarország megteremtésének lehetőségét. Küzdenünk, harcolnunk kell minden olyan trükk, visszaélés, a jog és az alkotmányosság normáit megsértő kezdeményezés ellen, mely megakadályozhatja azt, hogy az alternatíva valódi választás lehessen. Ma már tudjuk, mit jelent a szabad választás Fidesz-nyelven. Politikai kényszer, lehetetlen feltételek, gazdasági ellehetetlenítés mellett dönteni –ez a „szabadság”. És még így is volt százezer ember, aki választani mert. Nekünk ugyanakkor a többieket, a kényszerítetteket, az Orbán-rezsim veszteseit is képviselnünk és védenünk kell. Az öngondoskodás alternatívájának ellehetetlenítése, a visszamenőleges és büntető adózás bevezetése, az indoklás nélküli elbocsátások lehetővé tétele, az Alkotmánybíróság jogainak csorbítása, a személyi kivételezés törvénykezésének – a lex Szapáry/ Borkai/Baranyai/Domonkos – bevezetése, a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének állandó megsértése, a Költségvetési Tanács megszüntetése, a sajtó és média korlátozásának lehetőségét megteremtő médiatörvény, a kinevezések ciklusokon átnyúló meghosszabbítása és leválthatatlansága, végül pedig az egypárti alkotmányozás mind azt célozza, hogy ne legyen, ne lehessen alternatíva. Az elkövetkező években az a feladatunk, hogy mindent megtegyünk azért, hogy közjogi trükközéssel, az alkotmányos jogok csorbításával, a választójogi törvény módosításával, esetleges kedvező feltételekkel kiírt, előrehozott választással, újabb cikluson átnyúló kinevezésekkel ne lehessen végleg ellehetetleníteni a demokratikus Magyarország alternatíváját.

Mindez nem egyedül az MSZP feladata. Mindenki, aki hisz abban, hogy van és lehet alternatíva, hogy a jövő válaszaihoz nem a múlt kérdéseit kell feltenni, barátunk és szövetségesünk. Hiszem, hogy képesek vagyunk befejezni a múlt küzdelmeit és harcait. Tudunk és akarunk együttműködni mindazokkal, akik látják, hogy a közös cél háttérbe kell szorítsa az egyéni ambíciót, hatalomvágyat. A tét nagyobb, mint a baloldal egysége, nagyobb, mint a demokratikus ellenzék sikere, nagyobb, mint mi magunk. Aki továbbra is a saját harcait harcolja és saját démonaival küzd, nem tud segíteni sem nekünk, sem a hazának.

Az alternatíva felmutatása és a remény fenntartása a célunk. Ehhez támogatásra, szövetségre és együttműködésre van szükségünk. Szövetségre mindenkivel, aki hisz abban, hogy mindez sikerülhet.

A szerző az MSZP elnöke