Az MSZP tiltakozik, mert a rendeletet gyakorlatilag a volt polgármesterre, Derce Tamásra írták, aki tavaly az önkormányzati választásokon a fideszes polgármestert támogatta, nem az ő emberüket. Az MSZP-nek természetesen teljesen igaza van. A rendeletet Derce Tamásra írták, és nem kell nagy fantázia annak belátásához, hogy ha már odafent olyan a politikai élet, hogy például a fehérvári polgármesteri tisztségért cserébe oda lehet adni egy ÁSZ-alelnöki posztot, akkor miért lenne ez másként odalent, tehát igen, a rendeletben minden bizonnyal szerepet játszott a hála kategóriája is, Derce nélkül ugyanis Újpestet minden valószínűség szerint elbukta volna a Fidesz. Igen, az MSZP-nek természetesen mindenben igaza van, és – természetesen – semmiben sincs igaza.

Derce Tamás ugyanis megérdemli az életműdíjat, rászolgált. Nem akármilyen polgármester volt. Lehet bírálni nyers stílusáért, szókimondásáért, nyakasságáért, sok mindenért, de aki összehasonlítja azt, hogy milyen volt húsz évvel ezelőtt Újpest és milyen most – és ehhez elég végigsétálni például a Váci út újpesti szakaszán – könnyen rádöbbenhet, hogy a településrész fejlődése jóval erőteljesebb, mint azt önmagában a kerület státusza, pozíciója indokolta vagy amit adottságai lehetővé tettek volna, vagyis: kellett hozzá a jó polgármester. És bár e rendeletet minden kétséget kizáróan Dercére írták – naná, ötször megválasztották –, annyiban semmiképpen sem személyre szabott, hogy mostantól kezdve bárki előtt nyitva áll a lehetőség: tessék, lehet legalább tíz évig polgármesternek lenni, közmegelégedettségre. A helyzet ugyanis az, hogy ha valaki erre a választott tisztségre adja a fejét, az 1. utóbb nagyon könnyen megégetheti magát egy új kurzus esetén, mert ma csak politikai akarat kérdése, hogy melyik döntésre húzzák rá a törvénytelenség gyanúját, tehát személyes kockázatot vállal; 2. ha nem volt korrupt, akkor nem lesz miből tisztességesen megélnie, időközben ugyanis az eredeti szakmájából kikopott.

Nem olyan hálás dolog ugyanis a polgármesteri tisztség. És talán érdemes volna azon is elgondolkodni, hogy azoknak a településvezetőknek, akik hosszú időn át eredményesen vezetnek egy közösséget – igen, többek között Demszky Gáborról van szó! –, automatikusan járjon ilyen „életműdíj”, politikai szimpátiáktól függetlenül. Mert ez sokkal tisztességesebb megoldás, mint ha az éppen partvonalon kívülre került politikusok – és a településvezetők gyakran ilyenek – arra kényszerülnek például, hogy a saját beszédeikből szerkesztgessenek kötetet, ahogy tette azt Orbán Viktor annak idején, amiért 18 millió forint honoráriumot kapott, de nyilván nem az eladott példányszám után. Mert bár jól beszélt, jól beszélt, de akkor mégiscsak megbukott, és még a kiadó is csődbe ment.