Kétségtelen, hogy 1990 óta nem ez az első büntetőjogi eset, amelynek főszereplője aktív politikus vagy a politikához szorosan kötődő személy. Kínosan hosszú a sor a kisgazda Szabadi Bélától és Székely Zoltántól kezdve a fideszes Várhegyi Attilán és Varga Tamáson át egészen a szocialista Zuschlag Jánosig és Hagyó Miklósig. Zárójeles megjegyzés, hogy némelyikük stigmává, sötét folttá vált saját pártja becsületén; némelyiküket a közösség (olykor későn, demégis) kilökte magából; míg mások csak egy sorral hátrébb kerültek.

Zuschlag esete jól mutatja: a magyar politika mocsarában megszakítás nélkül dagonyáznak. Sőt, a további harmincas éveit börtönbüntetéssel kitöltő politikus annak példájává vált, miként korcsosult el a politikai elit egy része, miként vált olyan zsákmányszerzővé, aki azt hiszi, hogy még mindig következmények nélküli ez az ország. Mert Zuschlag János részéről nem csak a politikusi rutintalanság miatt hangzottak el a gyalázatos mondatok annak idején a Terror Háza előtt. S nem emiatt volt a mosoly egy másik mondat végén sem, amikor az első tárgyalásra rabláncon menet még azt mondta: „nincs Zuschlag-ügy”. Mert valószínűleg akkor még mindig hitte, hogy ebben a körben mindent lehet – de főleg megúszni. Pedig aki lop, az bűnhődjön. Aki gyalázatos dolgokat beszél, az is. Nincs vita. A szocialista expolitikus a vádirat szerint 72millió forint közpénzt költött el szabálytalanul. Vagyis nem arra fordította a köz vagyonából szerzett támogatást, amire kérte és amire adták. Tény, hogy egy politikai döntéshozó egyetlen forint közpénzzel sem járhat így el. Ahogyan most az is mellékes – bár a mostani ítélet meghozatalakor számított –, hogy ötvenmilliót (ki tudja, miből) visszafizetett.

Zuschlag ügye nagyon helyesen kirakatban volt, de ettől ez még nem kirakatper. A politikai zsákmányszerzés, a társadalmi támogatás gátlástalan lerablása indokolta a közfi gyelmet. Talán ennek is tudható be, hogy míg Zuschlag még a tegnapi enyhítéssel együtt is hat év börtönt kapott, volt rá példa, hogy egy polgármester több mint százmilliós hűtlen kezelés miatt „csak” felfüggesztettet és némi pénzbüntetést. Valóban, nem ugyanaz a politikai elit részeként hálózatot szervezve rámenni a közpénzre, mint városvezetőként vétkesen rossz döntéseket hozni. Az ítélet pedig a független magyar bíróságé, amely számára természetesen nincs olyan precedens, amely egy másik bűnt meg nem történtté tehetne.

Zuschlag a vádirat szerint a szabálytalanul elköltött pénz jelentős részét baloldali ifjúsági szervezetek rendezvényeire, pártprogramjaira, azaz saját politikai céljaira fordította. Az MSZP azóta – persze a felismeréshez kellett a BKV- és a Hagyó-ügy is – olyan szervezeti és alapszabályi mechanizmusokat készít elő, amelyek erősítik a párt belső védekezőképességét. A politikai elit nagy pártjai azonban önnön finanszírozásuk kérdésében továbbra is a homály pártján állnak. Pedig Zuschlag ügyében ugyan áttételesen, de erről is ítélkeztek.

Egy biztos és ismételhető: aki lop, az bűnhődjön. Nincs vita. Ebben nincs.