Ez a történet viszont nem Verebesről szól, hanem arról, hogy e bejelentés kapcsán a különböző médiumokban egy sor gyászbeszédben temették a kabarét. Szeretném felhívni a figyelmet arra az abszurditásra, hogy ezek a búcsúbeszédek egy üres koporsó felett hangzanak el, mivel a kabaré még él, és talán nem lenne stílusos élve eltemetni. Mi, magyarok különben is szeretünk temetni (és újratemetni!). Temettük a színházat, amikor megjelent a hangosfilm, aztán temettük a filmet, amikor megjelent a televízió, majd elparentáltuk az operettet, amikor divatba jött a musical. És lám, még mindegyik él és virul.

Ezért aztán a kabaré fölött is korai halotti tort ülni. Annál is inkább, mert a műfajnak számos kiválósága alkalmas arra, hogy ne engedje kimúlni a kabaré utolsó műhelyét. Itt a Rádiókabaré tehetséges gárdájára gondolok (Sinkó, Trunkó, Litkai), akik nap mint nap bizonyítják rátermettségüket. Verebes azon nyilatkozatával, miszerint a Fővárosi Önkormányzat baloldali művészt nem fog kinevezni, jobboldali pedig nem vállalhatja a kormány kritizálását, erősen vitába szállnék. Mint köztudott, még a királyok is tartottak udvari bolondot, aki megmondhatta a frankót! Nagy Endre, a magyar kabaré megalapítója gróf Bethlen István, gróf Tisza István miniszterelnökök bátor kritikusa volt. Egy miniszter, Kossuth Ferenc pedig külön felhívatta rezidenciájára Nagy Endre kupléénekesét, hogy meghallgassa a róla gúnyolódó strófákat.

A Horthy-rendszerben kisebb-nagyobb megszakításokkal csaknem félszáz kabarészínház működött. A háború után, Rákosi kemény diktatúrájában, amikor büszkék voltak a „vas és acél országára”, Kellér Dezső a Hol szorít a cipő című konferanszában azt mondta: „azért szorít, mert tele van vassal és acéllal”. S akkor még nem szóltam a Kádár-korszak nagy odamondogatójáról, Hofi Gézáról és a Vidám Színpad aranykoráról. Ezért gondolom, hogy most, amikor a médiatörvény kapcsán kemény bírálatok érték a kormányt, elemi érdeke az önkormányzatnak, hogy megtartsa a Mikroszkóp Színpad eredeti funkcióját, és teret adjon egy ellenzéki kabarénak, bizonyítva, hogy lehet őket is bátran fricskázni, húzogatni az oroszlán bajszát. Ezzel is deklarálhatnák, hogy nincs cenzúra Magyarországon. Végül Majakovszkij Leninről szóló sorának parafrázisa: A kabaré élt, a kabaré él, a kabaré élni fog!

Kalmár Tibor, a Vidám Színpad egykori főrendezője