A jelenlegi kormányzóerő kiváltképpen, de bizonyos hangsúlyeltolódásokkal az elmúlt húsz év teljes politikai elitje mindig is kész volt paragrafusokat, jogi és erkölcsi normákat, szimbólumokat vagy akár csak egyszerű szavakat is saját érdekei szerint használni. Sőt bátran hivatkozni rá. Legyen az a kokárda, a „magyarság”, külföldi lapokban megjelent vélemény, az igazság kibontása, vagy épp az Alkotmánybíróság döntéseinek elfogadása. Szintén Orbán mondta azt korábban: „Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye.” Lám, a vastörvény is megpuhul egyszer.

Persze tavasszal forradalom történt (íme, egy újabb tartalmából kiforgatott szó), ami mindent felülír. Törvényeket, szokásjogokat, méltányosságot zilál szét, az összetartozás nevében az öszszetartozást kezdi ki.

Orbán Viktor a választások előtt és után is arról beszélt, hogy a hatodik magyar parlament „rendszeralapító” lesz, nemcsak törvényhozó, hanem egyúttal „alkotmányozó nemzetgyűlés”. Karácsonyi interjújában a kormányfő ezt egyértelművé is tette, mondván: az Országgyűlés március 15-én alkotmányozó nemzetgyűléssé alakul át. Ez szerinte nem jelent jogkörbővítést, mindöszsze annyit, hogy a törvényhozás április 25-ig kizárólag csak az új alaptörvénnyel foglalkozik. Az jelen esetben másodlagos, hogy ha a parlament hetekig csak alkotmányozni fog, miközben tavaszszal a kormány állítólag nemzetmegváltó reformok bejelentésére készül, akkor utóbbi intézkedések leginkább csak az üres beszéd kategóriájába tartozhatnak majd. Nem hozhatnak nagy változást, arra sem méltóak, hogy minél előbb a törvényhozás előtt vitassák meg és öntsék jogszabályi formába őket.

Az már érdekesebb, hogy ha a kormánypárt valóban alkotmányozó nemzetgyűlést akar, akkor az új alaptörvény elfogadása után fel kell oszlatni a parlamentet, majd kiírni az új választásokat. Már amennyiben Orbán Viktor nem csak labdázik a szavakkal. Az alkotmányozó nemzetgyűlés lényege ugyanis az, hogy az alkotmányozásra egybehívott törvényalkotók a munka befejeztével – tartson az bármeddig – felállnak és távoznak. Alaptétel ugyanis, hogy ne tovább dolgozó parlament állapítson meg saját maga számára hatásköröket, ne ő határozza meg más hatalmi ágakhoz való viszonyát. Ha a Fidesz komolyan veszi, hogy ez alkotmányozó nemzetgyűlés, akkor a húsvéti deklaráció után új választásokat ír ki. Egyszersmind legitimálja az új alaptörvényt.

Ha nem ez történik, akkor ismét csak sámánkodnak a kifejezésekkel. Mintha azok igazolnának bármit is. Egy alkotmányozó nemzetgyűlés akkor az, ami, ha betartom a játékszabályait. Ha annak nevezik, attól még nem az. Ahogy egy kokárda sem tesz valakit igaz magyar emberré.