„A mai nappal a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség szakít a 2009 szeptemberében Kötcsén elhangzott s 2010 februárjában nyilvánosságra hozott beszédben megfogalmazott gondolatokkal. A párt elhatárolja magát minden olyan törekvéstől, amely „egy nagy centrális erőtérben" kívánja rendezni a politikai kérdéseket, s megteszi az ebből a párt vezetésének személyi összetételére nézve következő lépéseket." Na, ha majd egy ilyesféle szűkszavú közlemény jelenik meg a kormánypárt legfontosabb döntéshozó testületének zárt ülése után, akkor lesz értelme tartalmi vitába bocsátkozni velük a médiatörvény tervezetéről vagy bármi egyébről a média ügyében. Az addig hátralévő kis időben azt kell és érdemes bemutatni, hogy a „centrális erőtér" és a médiaszabadság egymást kizáró fogalmak, a „kötcsei doktrinával" való radikális szakítás nélkül nincs esély a dolgok, kiváltképp a média dolgainak értelmes megvitatására.

2010 februárja óta a Fidesz tevékenysége már nemcsak kimondatlanul, de kimondva is a „centrális erőtér” létrehozására, más szóval a versengő többpártrendszer fölszámolására irányul. Törekvésük sikerének záloga a szabad politikai verseny feltételeinek, nem utolsó sorban kommunikációs feltételeinek kiiktatása. Ennek megfelelően igyekeznek a közszolgálati médiumokban megakadályozni a kormányon lévőkétől eltérő nézetek, vagy számukra nem előnyös politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírek megjelenését, a különböző vélemények ütköztetését. Más kommunikációs eszközök használatát pedig megkísérlik a lehető legszűkebb korlátok közé szorítani. A „kötcsei doktrína” mintegy kicövekeli a Fidesztől várható médiaszabadság határait, ez a határ pedig olyan rezsimeket idéz, melyek Záhonytól keletre honosak.

De vesszünk el a részletekben. Mutassuk be a Magyar Televízión keresztül, miként tárgyiasul Kötcse szelleme.

Az átmenet „két zavaros évtizedét” maga mögött hagyó, az önrendelkezés jogát és képességét húsz év után ismét elvesztő MTV már a tavaszi kampányban is fi gyelemre méltó teljesítményt nyújtott. Arra ugyanis 1985, az utolsó pártállami választások óta nem volt példa, hogy a közszolgálati televízió mindössze 150 perc műsoridőt szenteljen a választási műsorokra. Ez a két és fél óra is úgy jött össze, hogy az országos listát állító hat párt 25-25 percben „bemutatkozhatott”. A megelőző öt szabad választással ellentétben idén semmiféle, sem szakértői, sem szakpolitikusi, sem miniszterelnöki vitaműsor nem volt – pont úgy, ahogy a Fidesz akarta. Következésképpen Magyarország polgáraira úgy köszöntött rá a választás napja, hogy az esélyes s végül győztes párt politikusai soha nem kényszerültek sem nyilvános vitára, sem álláspontjuk egyértelmű kifejtésére, a párt miniszterelnök-jelöltje pedig még csak meg sem jelent a közszolgálati televízió egyetlen választási műsorában sem (Navracsics Tibor helyettesítette). Most a bőrünkön érezhetjük annak következményeit, hogy a köztévé megszegte az újságírásnak a polgári demokráciákban bevett normáit.

No de a választásokkor még épp csak megkezdődött a normaszegés személyi feltételeinek kialakítása. A III. Richárd egykori elhatározását magáévá tevő, akkor még csak ügyvezető alelnök, ma már vezérigazgató előbb megbízható kezekbe adta a választási műsorok felügyeletét, aztán hírigazgatót és műsorvezetőket szerződtetett a magyar létező jobboldal közszolgálati etalonjától, az Echo Tvtől, műsorvezetőt hozott a KDNP-től (!). Nyár elejére összeállt a „kötcsei doktrínából” következő köztévébeli tennivalók végrehajtására verbuvált csapat. Ez a kontinensünkön egzotikusnak számító garnitúra lényegében megegyezik azzal a társasággal, amelyről e szavakkal emlékezett meg az EBESZ 2002-es választási megfigyelő csoportja: „a köztévé egyértelműen rendkívüli elfogultsággal viseltetett az ellenzéki pártokkal szemben”, s míg a Fidesz nagyjából egyenlő arányban kapott pozitív és negatív tudósítást, az ellenzéki pártokról, a MIÉP-et kivéve csak negatív vagy semleges szövegösszefüggésben esett szó.

A választások utáni MTV hírszolgáltatásának minősége tekintetében 2010 novembere átlagos hónap, nem különbözik októbertől, augusztustól vagy júniustól. Ekkor a híradókban még föl-föltűntek a kormánnyal és a kormánypártokkal nem egy állásponton lévő pártok, szervezetek és személyek (más kérdés, hogy milyen kontextusban), a főműsoridős politikai-közéleti háttérműsorokból viszont valósággal kiciánozták őket. Az ORTT honlapján elérhetők mérési eredmények arról, hogy a főbb hírműsorokban hogyan alakult a politikai szereplők jelenléte. A híradókban a számszerűsíthető elemekben is nyomasztó a kormány és a kormánypártok túlsúlya, de a tartalmi vizsgálódás beszédesebb. Az Index például erre jutott: „...sajátosan kezelte a köztévé Matolcsy György november 24-ei, magánnyugdíjakra vonatkozó bejelentését. Mint ismeretes, a nemzetgazdasági miniszter aznap közölte, hogy aki valamelyik magánnyugdíjpénztár tagja marad, elveszíti jogosultságát az állami nyugdíjra, járulékot azonban változatlanul fizetnie kell. A köztévé esti Híradójában az ellenérdekelt oldalt, a Stabilitás pénztárszövetséget alig engedték szóhoz jutni, majd a kormánydöntésről szóló blokk után egy, a Stabilitást lejárató hírt adtak közzé, miszerint amenynyiben állampolgári bejelentés érkezik, az adatvédelmi ombudsman meg fogja vizsgálni, hogy üzleti titoknak minősül-e, milyen pénzből folytatnak reklámkampányt a magánnyugdíjpénztárak. Ezután Az Este című műsorban is csak Matolcsy György és a kormány álláspontját ismerhették meg a nézők, mivel a köztévé nem hívott be sem a magánnyugdíjpénztárakat, sem az ellenzéki pártokat képviselő vendéget.” (http://index.hu/kultur/media/2010/12/10/ketharmados_fidesz-uralom_az_mtv-ben/)

A főműsoridős politikai-közéleti háttérműsorok (Az Este, a Jelfogó és a Szempont) összesen 29 novemberi adása során – striguláztam – hetven vendéget hívtak be a stúdióba. Ellenzéki politikus egyetlen egy sem volt közöttük. A hónap nagy témáiban (költségvetés, az Alkotmánybíróságot érintő alkotmánymódosítás, Költségvetési Tanács, magánnyugdíjpénztár) a kormányoldallal konfliktusban álló nem politikus aktorokat szintén nem létezőnek tekintették a köztévé szerkesztői. Mindössze két elhajlás történt: a Költségvetési Tanács és a kormány konfliktusának kezdetekor adásba kerülhetett Kopits György, egy alkalommal pedig a magánnyugdíjpénztárak képviselőjét hívták be (a kérdések persze ekkor is arra fókuszáltak, hogy nem a pénztártagok pénzéből kampányolnake véletlenül). De már az Alkotmánybíróság jelenlegi és volt elnökének, a Lázárféle alkotmánymódosítást bíráló más alkotmányjogászoknak vagy a költségvetést elemző nem kormányoldali politikusoknak vagy szakembereknek egyáltalán nem osztottak lapot.

Ebben a 70:0-ra hozott novemberi hónapban lett a köztévé alelnökéből vezérigazgató, a hírigazgatóból pedig a közmédiumok közös hírcentruma vezetői posztjának várományosa.

A gyakorlatot figyelve fikarcnyi kétség sem lehet afelől, mi célt szolgál a médiarendszer átalakítása.

A szerző az MTV kuratóriumi elnökségének korábbi tagja (SZDSZ)