Akkor sem hivatkoztam a hivatalnak, vagy legalább a nőnek kijáró minimális tiszteletre, s most is csak annyit kérek az Olvasótól, hogy Dr. Csiba Gábor túloldali írását olvasva véletlenül se általánosítson, a magyarországi kórházvezetők nem ebben a hangnemben szokták kifejteni szakmai álláspontjukat. Például el szokták olvasni azt az írást, amivel vitatkoznak, ezért nem mondanák azt, hogy a Semmelweis-tervben a „vizitdíj, a kórházi napidíj bevezetését vízionálom”, amikor éppen azt írtam, hogy a kormányzatot ezzel vádolni demagóg és hamis. Merthogy a vizitdíjat sajnos nem akarják bevezetni, az orvosválasztásért fizetendő díjnak pedig nincs köze a vizitdíjhoz vagy a fizetős egészségügyhöz

Apropó, fizetős egészségügy: nemrég Dr. Csiba azzal a felhívással lepte meg kórházának betegeit, hogy a hálapénznek a felét, amit adni kívánnak, inkább a kórház számlájára fizessék be. (A másik felét nyilván adják csak továbbra is borítékban.) Kicsit korábban az a megtiszteltetés ért, hogy ugyanő vadnyugati mintára kitette a fotómat, Molnár Lajosé kíséretében a kórházában felállított vizitdíj-automatákra. Mindenki eldöntheti, hogy a két önrészfizetési technika közül melyik a civilizáltabb, az európaibb, melyik szolidárisabb a betegekkel?

Csiba Gábor egy régi harcot harcol tovább rendíthetetlenül, de én nem harcolok, pusztán megírtam a véleményemet a kormány egészségügyi javaslatairól, azokat az elemeket is említve, amelyekkel egyetértek, és azokat is, amelyekkel nem. Csiba Gáborral viszont szinte semmiben nem értünk egyet: nemcsak az Egészségbiztosítási Felügyelet hasznosságát ítéljük meg másképp, hanem az ellátórendszer ésszerű felépítését is. Szerintem az „1 megye = 1 kórház = Egészségszervező” elv kedvezőtlen mértékben szűkítené a kórházak számát, s megjegyzem: a 2006-os átalakítások során nem hallottunk tőle ilyen radikális felvetéseket. A leglényegesebb különbség közöttünk az, hogy Csiba szerint a teljesen állami rendszer jó, csak több pénz kell bele, szerintem viszont, bár szükség lenne több pénzre, de ez önmagában nem oldaná meg a problémákat, s a költségvetési helyzet ismeretében sokkal több pénzre a közeljövőben nincs is kilátás. Ezért volna szükség olyan átalakításra, amely nemcsak előnyösebb finanszírozási helyzetet, de jobb minőséget és egyenlőbb hozzáférést is biztosít. A két utóbbi szempont sajnos Dr. Csiba írásából teljesen kimaradt.

A szerző 2007-2008-ban egészségügyi miniszter