Azonnal visszaküldték őt Ukrajnába, ahol a határőrök elfogták. Így ír arról, ahogyan ott civil ruhás férfiak vallatták: „Egyszer megrúgtak, egyszer meg megütöttek. A második kihallgatás négy nappal később volt… (A férfi) áramot hozott, egy dobozt, amiből két drót állt ki. Négyszer rázott meg vele. Háromszor a füleimet, egyszer a nyakamat. Előttem a barátommal tették ugyanezt. Ott álltam és néztem, ahogyan ötször vagy hatszor megrázzák árammal.”

Magyarország néhány hét múlva átveszi az EU-elnökséget és ezzel együtt a migrációs és menedékjogi politikáról szóló uniós tárgyalások irányításának nehéz terhét. Ám Magyarország eddigi gyakorlata alapján joggal kételkedhetünk abban, hogy képes lehet annak az uniós reformfolyamatnak az élére állni, mely biztosítaná a bevándorlók és a menedékkérők jogait.

Nemrég szembesített minket a Human Rights Watch jelentése azzal, hogy a magyar rendőrség azonnal visszaküldi Ukrajnába az onnan érkezőket, még a kísérő nélküli gyerekeket is, hiába kértek menedéket Magyarországon.

A visszaküldöttek közül sokan számoltak be rossz bánásmódról, sok esetben kínzásról az ukrán határőrség részéről. A fent említett afgán tinédzser történetéről szóló beszámoló csak egy a 12 jelentés közül, amely bántalmazásokról és kínzásokról szól a Magyarországról Ukrajnába visszaküldött migránsok körében.

Az afgán fiú így mesélte el, miként toloncolták ki őt Magyarországról: „A rendőrségmegállított, és kérte az iratainkat. Bevittek az őrsre, és megmotoztak. 2010. április 19-én kaptak el, másnap, 20-án reggel már el is küldtek. Pedig elmondtam, hogy hány éves vagyok… azt mondták, hogy segíteni fognak, aztán mégis deportáltak.”

A nemzetközi emberi jogi egyezmények és az uniós jog egyaránt tiltja, hogy Magyarország bárkit is kitoloncoljon olyan országba, ahol fennáll a veszélye annak, hogy bántalmazni vagy kínozni fogják, s az elektromos árammal való kínzás veszélye Ukrajnában nagyon is valóságos.

Továbbá, Ukrajna nem védi meg azokat a személyeket, akiket a saját országukban üldöznek. A Human Rights Watch kutatóinak az interjúalanyok újra és újra elmondták: mindenütt elvárják a kenőpénzt, hogy a kérelmükkel egyáltalán foglalkozzanak. Az ukrán kormány semmi jelét nem mutatja, hogy képes lenne megvédeni a migránsok védtelen csoportjait, beleértve a magányos gyerekeket. Csak két esetet találtunk, amelyben migránsok menedékjogot kaptak: két felnőtt a háborús övezetnek számító Szomáliából és egy kísérő nélküli gyermek Afganisztánból.

Magyarország a fenti tények iránt nem lehet közömbös. Nem tehet úgy, mintha mit sem tudna arról, mi történik a menekültekkel, akiket már régóta visszatoloncol Ukrajnába egy államközi megállapodás alapján. Tavaly januárban érvénybe lépett egy megállapodás, miszerint minden uniós tagállamnak jogában áll a visszaküldeni Ukrajnába azokat amigránsokat, akik bizonyíthatóan Ukrajna felől léptek be az unióba. Számos ország dolgozik azon, hogy ezzel a jogával minden uniós ország teljes körben éljen. Az ukrán gyakorlatról szerzett információink alapján azonban egyetlen uniós ország sem élhet ezzel a lehetőséggel, nem folytathatja, nem vezetheti be ezt a gyakorlatot, mert ezzel megsérti a nemzetközi emberi jogi megállapodásokat és az uniós jogot. Az EU tagállamainak fel kellene függeszteniük a visszafogadási megállapodást Ukrajnával, legalábbis addig, amíg Ukrajna nem bizonyítja, hogy méltányos módon, az uniós elvárásoknak megfelelően bánik a migránsokkal.

Magyarországnak kell példát mutatnia, s példát mutatva megerősítenie, hogy az embertelen bánásmód, a kínzás veszélyének kitett emberek kiszolgáltatásának abszolút tilalma továbbra is érvényes és alapvető elv az EU-ban.

Magyarország fontos lehetőséget kapott, hogy ebben a tekintetben vezető szerepet játsszon. Saját gyakorlatának felülvizsgálatával kell világossá tennie, hogy a közös EU-s migrációs politika nem sértheti a migránsok és a menekültek alapvető jogait, melyeket az EU feltétel nélkül tiszteletben tart.

A szerző a Human Rights Watch kutatója