Minden kifizetésről, személyi intézkedésről tájékoztatni kell, adott esetben vétót emelhet, bármely köztestületi helyiségbe előzetes értesítés nélkül beléphet. Az agrárkamara ellát bizonyos kormányzati feladatokat is – például szaktanácsadói hálózatot működtet –, ehhez költségvetési forrásokat is felhasznál, tehát ellenőrzése nemhogy elfogadható, egyenesen kívánatos. Ezért az összes erre hivatott szervezet (köztük a számvevőszék) folyamatosan vizsgálja is. Komolyabb hibát eddig nem találtak. Akkor minek a külön biztos?

Meglehet, hogy a közeli jövőben elkészülő új kamarai törvénynyel összefüggésben: a biztos esetleg arra kell, hogy a testületi vagyonnal addig nehogy történjen valami. Az is tény, hogy a megyei kirendeltségeket, hivatalszerű hálózatot működtető, komoly nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező szervezetre szüksége lehet a kormányzatnak is. A bizottsági vitában elejtett mellékmondatokból nagyszabású terv körvonalai sejlenek fel. A hatékony képviselet nélküli kis- és középgazdálkodói réteg állami segítséggel kapna „érdemi érdekérvényesítésre képes szerveződési lehetőséget”.

És itt nyithatjuk szélesebbre optikánkat. A magyar kisparasztnál kiszolgáltatottabb szereplője nincs ugyanis a hazai piacgazdaságnak. Ez az óvatos becslések szerint is legalább félmilliós tömeg zajos politikai aktivitásra is képes. A Horn-kormányzat bukásához az 1997-es „földvédő” tüntetéssorozat is hozzájárult, majd a Gyurcsány-kormányt támadva adtak segítséget a gazdák az akkori ellenzéknek – a mostani hatalomnak. Az e tömeget hivatalosan képviselő gazdakörök vezetői azóta magas pozíciókba kerültek, de a sokaság még csak várja a választások előtt ígért kedvezményeket.

Főként a birtokbővítéshez adott állami segítséget, a termelőkkel packázó felvásárló óriáscégek, illetve az import elleni védelmet. Eddig azonban mindössze két intézkedés ért el hozzá: terményét közvetlenül eladhatja a helyi közintézményeknek és szabadon főzhet otthon pálinkát. Nem sok. Ha viszont a földvásárlási moratóriumot nem sikerül meghosszabbítani, májustól agrárgazdaságunkra „rászabadul” Európa: olyan versenytársak jelenhetnek meg, amelyekkel még a legnagyobb hazai cégek is csak nehezen állhatják a versenyt, a kicsik pedig sehogy. Akkor lesz itt elégedetlenség! Jobb elébe menni az ilyesminek. Akár az agrárkamarával.

A tagság aligha lesz kötelező, de néhány célszerű szabállyal könnyen százezresre növelhető. Olyan szervezetté, amely a kormányzatnak nemcsak „természetes”, de tőle függő szövetségese lehet. Például azért, mert tagjai a kedvezményeket – támogatásokat, előnyöket a földbirtok-politikai intézkedésekben, netán állami garanciális hátteret a zűrzavaros felvásárlási gyakorlatban – a nagy társas gazdaságoknál nagyobb eséllyel vehetik igénybe. Olyan, elsősorban kistermelőket, családi gazdálkodókat felölelő, kiterjedt hálózattal működő szervezetről beszélünk, amely nem része ugyan a jobboldali kormányzatnak, mint az egykori kisgazdapárt, de annál inkább kézben tartható. Szükség lehet majd erre a kötőfékre.