Pozsgayt importálná Írország

Pozsgay Imre egy elemzésében azzal érvelt a hatályos alkotmány ellen, hogy annak sáncai mögül eresztették ránk a válságot.

Sok hét telt el azóta, nyilván a tervezőasztalon már ott sorakoznak az új alkotmányos védművek, ágyúk és forróvizes kondérok tervei, ami öröm, s lassan ideje intézni a nemzetközi szabadalmi védelmet is. Történt, hogy egy másik alkotmány sáncai mögül is lezúdultak a válság hadai, most épp az ír népre, továbbá ott masíroznak a portugál, a spanyol, s talán a belga alkotmány sáncai mögött is. S így Dublinban is van, aki „ereszti” a válságot, mert az nem áttör, hanem „eresztik”, ugye. Nagy szükségük lenne hát a tervekre most a keltáknak is, akik történelmileg meg is szokták a homályosan, de határozottan fogalmazó druidákat.

A druida szívét tovább melengetheti, hogy az ír kormány huszáros gazdasági szabadságharcot vívott, még ha el is vesztette. Ellentétben a görögökkel, akik a lábukat lejárták a nemzetközi segítségért, az írek ellenálltak. Mindent megadtak volna, hogy ne kapjanak hitelt az EU-tól és a Nemzetközi Valutaalaptól. Orbán Viktor ott még pontszerző helyen se végzett volna az IMF-től való undorodási versenyben. Mégis megkapták a hitelt, mert Európa nem hitte el nekik, hogy meg tudják menteni az ingatlanbuborék elpattanása után megroggyant bankjaikat. Ronda helyzet, nemhogy az ebéd, de a kényszertáplálás sem ingyenes.

S mit csinál ilyenkor egy hülye európai, akinek fogalma sincs arról, hogy a világ éppen átalakul? Megszorít. Áfát emel, minimálbért csökkent, elbocsát a közszférából, eltolja az adómentes sávot, elvesz a jóléti kiadásokból, felemeli a tandíjat, éppen csak hogy nem veri meg egyenként az embereket. Galádul hozzá sem nyúl a reálgazdasághoz, nem igyekszik azt hűteni, merevíteni. Nem értem, mit remél. Tetejében a megszorítást megszorításnak hívja, ami aztán egészen elképesztően ósdi cselekedet. Nincs is min csodálkozni: a hazafiak, mind a harminckilencen, még az eredményhirdetés előtt megrohamozták a miniszterelnök hivatalát, s a kormány legkésőbb a költségvetés elfogadása után vélhetően megbukik. S talán akkor jöhet el Pozsgay ideje.

De miért csinálja ezt az unió, kérdezhetnénk sírva. Ezt élvezik? Ha a másiknak fáj? Szadista disznók? Ha azt válaszolnám, hogy igen, akkor az jönne, hogy: kik ezek? Valami gazdagok? Vagy zsidók? Németország? A multik? (Ez logikailag nem jó, mert megint az jönne, hogy: kik ezek?) Hát, igen. Ezek. Meg a szegények, a módosabbak, a franciák, a belgák, a kisvállalkozók, a közalkalmazottak. Mi mind. S talán azért csináljuk, mert élveznénk, ha helyreállna az egyensúly a részekben is, meg az egészben is.

Nyilván vannak, akik feltennék a kezüket, amikor azoknak kellene jelentkezni, akiket ez nem érdekel. Sőt, egész országok többsége is hajlandó időnként feltenni a kezét. Ez a dezintegráció magva, ami ugyanúgy embertől való, ahogy az integrációé. Vannak felkent pápái és asztal alatt harapdáló pitbulljai. Ez is lehet a jövő, bár valószínűleg nem lesz szabad választás kérdése. A szétesettségben is van élet. Jó sáncépítők kellenek majd hozzá.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.