A központi téma az alkotmányos intézményrendszer átformálása, a fékek és ellensúlyok, Schmitt, Bihari és Stumpf pozícióba juttatása, a médiacsomag, a baloldalnak kedves személyiségek háttérbe szorítása a közmédiában. Egy szűk körben ez kedvelt téma, vitathatatlan, jogos érvekkel – e körön kívül azonban az emberek azt mondják: nem nagyon érdekel bennünket Orbán 2011-es alkotmánya. Biztonságban és jól szeretnénk élni – mennyi segítséget adott ebben idáig a ’89-es alkotmány?

A mostani választás azon dől el, ki és hogyan képes Miskolcon megerősíteni a közbiztonságot, Szegeden felmutat-e valaki olyan programot, amelytől nő az állások száma. Az MSZP utolsó jó kampánya a 2006-os parlamenti választások előtt volt. Gyurcsány Ferenc akkor konkrét, helyben már körvonalazódó programok sokaságát villantotta föl kampánybeszédeiben. „A kampányban először sikerült tökéletesen összehangolni az országos és a helyi célokat. Azért nyertünk, mert a választók a jövő pártjának tekintettek bennünket. Nem értettem, miért nem megyünk tovább azon az úton, hogy miközben szigorú költségvetési politikával helyreállítjuk az államháztartás egyensúlyát, az ország településein beindulnak azok a beruházások, amelyeket ígértünk” – nyilatkozta tavaly júniusban a Népszabadságnak Botka László, Szeged MSZP-s polgármestere.

A beruházások feltehetően azért nem indultak be, mert nem voltak meg hozzájuk a feltételek, és nem is volt valódi szándék az ígéretek betartására. De 2006 tavaszán a szocialista párt még olyan politikai erőként viselkedett, amely nem tartja „populizmusnak”, hogy elismerje az emberek vágyát a jobb életre és az egzisztenciális biztonságra. Ez látványosan megszűnt akkor, amikor a kormány a 2006. őszi tiltakozáshullám lecsendesülése után erőből megkísérelte az egészségügyi rendszer átalakítását. Az átlagpolgár számára csak az ágyszámcsökkentés, a pénzkivonás, vele az ellátás romlása volt érzékelhető.

Akkoriban kezdte beszédei központjába helyezni „az emberek” kifejezést Orbán Viktor. Ez a hivatkozás vörös posztóvá vált a baloldali közbeszédben. Valaki egybeírta a névelővel, ez divatossá vált – de bármennyire szellemesnek tűnik is, a „zemberezés” nem Orbán Viktornak árt, hanem eltávolítja a baloldaltól az embereket, akik úgy érzik: lenézik őket, miközben a szavazatukra számítanak. A szocialista párt nem mer nyíltan elszakadni az SZDSZ-szel közös értelmiségi holdudvar gondolkodásától, amely egyrészt a leghatékonyabb, legelkötelezettebb szövetségese volt hosszú időn át, ugyanakkor elzárta a pártot az e körön kívül létező valóságtól: a vidékiek, a bérből és fizetésből élők, fizikai munkások, sokat dolgozó, de kis keresetű értelmiségiek világától. Egy baloldali párt társadalmi bázisától.

Ha a szocialisták újrameg akarnak erősödni, akkor nem a ’89-es alkotmányhoz, hanem az emberekhez kell visszafordulniuk, mert csak velük együtt védhetik meg a demokrácia intézményrendszerét.