Amíg Meggyes maradhat, Orbánnak sincs miért aggódnia

Esztergom gyönyörű város lehetne, és bár vannak csodálatos szépségű pontjai, valamiért mégsem az. Elég csak végigmenni a városba a Dunakanyarból vezető úton, hogy érezzük, a települést áthatja valamiféle áporodottság. Nevezhetnénk jó helynek, de nem lehet jó szívvel annak nevezni, hiszen nem tartozik a valóban élhető városok közé. Az a város élhető, ahol az ember nyugodt szívvel ihat meg a főtéren egy kávét újságolvasás közben anélkül, hogy sandán pislantanának rá, ahol, ha úgy tetszik, részt vesz a helyi közügyekben, ha úgy tetszik, nem, és lehet ilyen véleménye és lehet olyan is a dolgokról, de nem kell tartania attól, hogy emiatt az élete ellehetetlenülhet.

Esztergom ma nem ilyen város. Esztegomban sokan félnek, akik valaha is szembeszegültek ilyen vagy olyan okokból a polgármesterrel, a fideszes Meggyes Tamással, aki szimpla hatalmi okokból tönkretette a helyi gimnáziumot, megalázta annak oktatói karát, diákokat és szülőket hagyott bizonytalanságban, jogsértő módon rúgatta ki a város törvényes működéséért felelős jegyzőt azért, mert fölhívta a figyelmet a törvénytelen működésre, majd nyíltan jogsértő módon, bírósági ítélet ellenére nem vette vissza az állásába, aki nagy csinnadrattával csak kevesek által látogatott, ám a város költségvetését annál jobban megborító fürdőt építtetett, akinek a magánéleti botrányaitól hangos a település, aki nyíltan vagy a háttérből fenyeget mindenkit, aki ellene szegül.

Ilyen hely ma Esztergom. És mégis. Annak ellenére, hogy már minden létező párt és civil szervezet közös jelöltet támogat a regnáló polgármester ellen, valószínű, hogy Meggyes Tamás újfent elnyeri a tisztséget. Hiszen a Fidesz jelöltje. És Orbán Viktor a párt elnöke. És ha Orbán Viktor kitart a polgármestere mellett, akkor valószínűleg újra is választják.

Vagyis mindaddig, amíg Meggyes Tamás hatalmon maradhat Esztergomban, addig Orbán Viktornak sincs oka tartani sem az övéitől, sem az ellenzékétől, sem attól, hogy a társadalmi támogatottsága esetleg vészesen apad. Mindaddig, amíg Meggyes Tamás betöltheti a választók akaratából a polgármesteri tisztséget, addig bizonyosan kitart Orbán Viktor varázslata is, amely egészen könnyedén képes fölülírni a „higgyen a szemének” alapigazságát.

Ha a közvélemény-kutatási adatokat vesszük alapul, akkor most még csak nagyon kevesen hisznek a szemüknek. Láthatják, mi történik, hiszen Orbán Viktor be is mondja, hogy az államfői poszt a végrehajtói hatalom része, és lám, sikerül is a végrehajtásra oly alkalmas személyt kiválasztani, Orbán bemondja, hogy nem kell népszavazást tartani olyan csip-csup ügyekben, mint például az új alkotmány, és a közvélemény elégedetten nyugtázza, igen, ezt akartuk, és új alkotmányt is akartunk Szent Koronával, preambu... micsodával is, ja, igen, preambulummal meg Istennel, és Orbán Viktorék is igen erősen bólogatnak, igen, ezt akarta a nép, ezért is vannak ott ők, és ezért ekkora súllyal, mint amekkorával.

A nép látja, mi történik, bólint rá, és egyelőre eszébe sem jut, hogy meglehet, még sincs ez így egészen jól. És ha nem jut eszébe, ebből az a következtetés adódik a hatalom pozíciójából, hogy ez így jól van, hiszen a nép ezt így akarja. Ehhez még csak szemfényvesztésre sincs szükség. Akarja a nép a jövő évi három százalék alá szorított hiányt is, nyilván, akarja bizonyosan az odavezető utat is, még akkor is, ha korábban Orbán Viktor egészen mást ígért, de a nép most mégis ezt akarja, mert az emberek, ahogy ezt Orbán Viktor sugallja, nem várják el a csodákat. Hát a csodákat nem várják el!

Csakhogy ez a csoda már bekövetkezett, még áprilisban, azon a napon, amikor a nap is másként sütött, amikor még azzal a szent hittel lehetett nekiállni, hogy majd jól eleresztik a hiányt és gazdaságélénkítő lépések lesznek, amikor majd csak két hét kell a közbiztonság rendbetételéhez, de száz nap türelemre semmi szükség, pörög majd itt minden, és a nép igent mondott, bólintott, aztán –ilyen már az utópiák sorsa – az Európai Unió képében jelentkező valóságon kissé megbicsaklottak a szépreményű tervek. Ez sem baj, természetesen, Orbán Viktor megfelelő kommunikációs trükkel vértezi föl a 29 pontos gazdasági akciótervet, amelynek még hatályba sem kellett lépnie ahhoz, hogy máris „visszabillentse a szakadék széléről a magyar gazdaságot”, és a nép most már szinte valósággal kívánja, hogy jövőre három százalék alá csússzon a hiánycél. Ha kell, még utcára is vonulnának ezért, három-szá-za-lék, skandálnák, és hovatovább már az is nyilvánvalónak tűnik föl az emberek előtt, hogy nincs is itt bűnözés, még ha Orbán Viktor szerint olyan, hogy cigánybűnözés nincs is, csak cigány bűnözők vannak, persze, teszi hozzá azonnal, igen szép számmal.

Orbán a végén még azt is elhiteti a néppel, hogy sosem akart mást csinálni, mint a Bajnai–Oszkó páros által kitaposott utat folytatni, minden más híresztelés csak az MSZP által gerjesztett utópia, de a valóság... a háromszázalékos hiánycél, sose mondott mást.

Mert hát: mi is a valóság? A valóság, khm, a hit. Annak hite, hogy lehet másképp, mint ahogy azt az MSZP csinálta. Ez a hit most Orbán Viktorban összpontosult, és azért benne, mert Gyurcsány Ferenc Őszödön egyetlen pillanat alatt lerombolta az egykoron benne összpontosult hitet. Orbán most e rombolás lehetősége elől menekül, nagyon is erőteljes kommunikációs trükkökkel, de a trükkök önmagukban egy idő után talán nem lesznek elegendők: nem tudni, hogy melyik társadalmi csoport válik először látóvá. 1998 és 2002 között Orbánnak a mostanihoz képest könnyű dolga volt, és nem elsősorban a gazdaság helyzete, hanem azért, mert a Fidesz egy jól körülírható réteg, az aktív fiatalok és középkorúak nevében lépett föl.

Most már, az MSZP megrendülésével, sokkal szélesebb a bázis, és sokkal több helyen is repedhet: a nyugdíjasoknál, az egyetemistáknál, a középkorúaknál, gyermekeseknél, gyermekteleneknél, aktívaknál, inaktívaknál, cigányoknál, nem cigányoknál. (Na jó: a cigányoknál nemigen.) Mindenkinek egyszerre kedvezni nem lehet. Mindenkinél egyszerre összehúzni a nadrágszíjat szintén nem lehet, máskülönben oda minden. Így is oda – de a varázslat még él. A középrétegek és a szegények közötti egyezség fenntartása, ahogy Orbán Viktor Kötcsén fogalmazott, valóban keskeny palló, és ha mint Vörös Rébék, által is megy rajta, a kérdés az, hogy elröpül-e. Mármint az egyezség. Balladai félhomályban a jövő: meddig elegendő az elbűvöltek hite a varázslatban. Cipolla ellen akadt lázadó.

E varázslatnak része a parlament, a mágus által jól kiosztott szerepekkel, amit a föllépők a maguk tehetségével, kinek mi adatik, ki is töltenek: az MSZP-frakció csak a múlt felidézésére való, arra, hogy Orbán velük szemben bonthassa ki önnönmaga másságát. A Jobbik a Parlamentben épp elég jó helyen van Orbánnak, addig sem Borsodban hergelik a cigányságot, itt meg kényelmesen lenyúlja az ő terepüket, az LMP feladata pedig az, hogy Orbán Viktor árnyalatnyi ideológiai vitákkal fűszerezve szelíden évődjön Schiffer Andrással a szegényellenesség és a szegénységellenesség közötti különbségeken, amelyek keretén belül föl lehet csillantani a magában még megbúvó (nincs cigánybűnözés) értékrendet az átszólással: sok a cigány bűnöző. De valamennyien a mágia tartozékai, előtérbe nem kerülhetnek, és kétséges, hogy bármelyik képes-e kibújni a varázsköpeny szárnyai alól. Egyelőre nem úgy tűnik.

Orbán hadat üzent a valóságnak azzal, hogy megpróbálja igazolni: ő mindig ezt a valóságot láttatta valóságnak, és épp ennek a valóságnak a kezelésére kapott valóságos felhatalmazást, és azokkal a nagyon is valóságos eszközökkel, amelyekre most fog kényszerülni.

A kormányfőnek egyelőre nincs miért aggódnia. Ha október 3-án Meggyes Tamást Esztergomban polgármesterré választják annak ellenére is, hogy ennyi év alatt mit tett a várossal, neki is komoly esélye van arra, hogy az emberek még mindig higgyenek neki. Akkor még tart a bűvölet. Utána nehezebb lehet. De bízhat mindabban, amit az emberek orra előtt, a szemük láttára, az ő felhatalmazásuk nevében csinálhatott meg államfőstül, mindenestül, mert keserű lesz ugyan az elbűvöltek kijózanodása, de még keservesebb annak felismerése, hogy a dolgok a varázslat ideje alatt már meg is történtek, el is dőltek. Végül is: Meggyes Tamás is az emberek szeme láttára alakíttatott ki tavat engedély nélkül Esztergom talán legszebb részén, a saját háza előtt. És mégis. Esztergom nem jó hely, de valahogy működik. Hozzászoktak a helyiek. Elvégre: azt is meg lehet szokni. Már nekik is szép, ami valójában csak Meggyesnek az. És ez lesz a legborzasztóbb az egészben.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.