belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
26. szombat

A nép szabadsága

A második világháború lezárásaként porrá zúzták Japánt. Katonailag tönkreverték, felsőbbrendűségi hitében megszégyenítették, büszkeségét letörték. A vereség totális volt. Az amerikaiak mindent megtettek, hogy politikailag és gazdaságilag a maguk képére alakítsák át az országot, de tartottak a Szovjetuniótól, amely jelét adta, hogy ki akarja venni a részét Japán jövőjének formálásából. A megszálló erők nyugtalanságát fokozta, hogy 1947 februárjában minden addiginál nagyobb sztrájk volt készülőben, amit nem engedélyeztek, röviddel később pedig a harcias kommunisták tíz százalékot szereztek az első választásokon.

Ács Péter–Varga Rózsa| Népszabadság| 2010. augusztus 23. |67 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Jiszajah | 2010. október 1. | 20:39:44

'nagytőkés nemrég felvetette, hogy a „magyar gazdasági növekedés megindításához hat-hét napos munkahétre lenne szükség”...'
Ha a polgár hat-hét napot dolgozik, mikor fogyaszt?
Az ázsiai konjunktúra alapja ugyanis f o g y a s z t á s csak épp ez a fogyasztás máshol történik, mint ahol a fogyasztható javakat megtermelik. (Aki nem hiszi, pillantson be a számítógépe belsejébe, a 'Made in ....' kezdetű feliratokat keresve.)
Vagy ez a kijelentése Demján úr részéről csak egy Skála-kópéság?

Jőzsef Attila mondotta volt - az, akinek a vérbefagyott tetemét a szárszói állomáson a Nagymagyarország-térképpel terítettek le - egykoron: "Ős patkány terjeszt kórt közöttünk, a meg nem gondolt gondolat..."

hfakos | 2010. augusztus 26. | 20:50:35

Jo cikk, orulok, hogy vannak meg ebben az orszagban kritikus ertelmisegiek, s nem csak a "piacgazdasag" fantazmagoriajanak propagandistai elnek itt. Dr. Photon, a Tungsramot meg a tobbi magyar vallalatot nem zullesztettek le a "kommunizmusban", hanem a rendszervaltas utan adtak el a kulfoldnek. A Tungsram annyira jo volt, hogy a GE meg is tartotta. Csak most nem nekunk termeli a profitot, hanem azt a GE kitalicskazza innen. Epp ez a gond, hogy mi a Nyugatnak csak mint piac kellettunk, ezert ide jottek, megvettek az iparunkat bagoert, s aztan tobbnyire be is zartak a gyarakat. Azok a nyugatiak akik allandoan a versenyrol szajkoznak a hatuk kozepere sem kivannak k-europai potencialis konkurenciat. Mint a szerzok irtak, MAGYAR gazdasag nincs, csak MO-on termelo multik vannak. Osszeszerelo uzem lettunk, Nike factory, sweat shop. Ezert huz el innen minden alkotni vagyo ertelmes ember. Mondjon nekem valaki echte MAGYAR termeket, az agyas palinkan meg a Pick szalamin kivul.

venember | 2010. augusztus 26. | 07:33:22

pacsul | 2010. augusztus 25. | 22:26:17

Kedves Pacsul!

Nyilván nem ebben az országban élt azidőtájt. Vagy túlzottan sok fals információt kapott. Kommunizmus nem volt, de aki ezt a szót használja, könnyen ismerteti álláspontját, akár semmit se mondjon utána.

Én is azok közé a semmittevők közé tartoztam. Dolgoztam sokféle kapun belül, semmittevőt nemigen láttam. A jelenlegi ország 99%-a abban az időben épült.
Azóta folyamatos a rombolás úgy a mezőgazdaság, mint az ipar területén. A szolgáltatások pedig gyakorlatilag teljesen külföldi kézbe kerültek. A szocialista vállalatok dolgoztak, ma meg az ország fele nem dolgozik. És ami dolgozik, annak anagyobb része sem magyar tulajdon. És aki nem dolgozik, kénytelen máshogyan megélni, nem mindenkinek osztottak ingyen a rendszerváltáskor. A környékünkön 3 betörés volt a hétvégén, pedig nem is a legrosszabb helyen lakom.

Úgyhogy csak hátrább az agarakkal, él itt még olyan, aki mind a két rendszerben élt és nem lehet megvezetni. Bár akkor sem a jó oldalra született.

pacsul | 2010. augusztus 25. | 22:26:17

KEDVES venember
A teljes foglalkoztatottság, kommunizmus:
rengeteg semmittevő, és semmit érő ember a munkahelyeken
és csőd a szocialista vállatoknál.

venember | 2010. augusztus 25. | 17:16:20

Dr Photon | 2010. augusztus 25. | 09:58:04

1. Alternatíva: ebbe nem mennék, bele, pedig igen hálás téma...
2. Hát az egy (nem túl sokáig) létező szocializmus volt. És miután még senki se próbálta, tele volt hibákkal. De mire jutott volna valamire, kinyírták. De azért én sok olyant találtam benne, amit a kapitalizmus meg se próbál... például a teljes foglalkoztatottságot. most ne menjünk bele, hogy az milyen volt, szerintem jobb, mint a mostani verzió. Azok a cégek, amiket említ, a szocializmusban legalább léteztek, ha 1000x jobban is lehetett volna működniük. És ma? Eladva vagy elsorvasztva. Ez se valami fényes eredmény.

Az meg, hogy atermelőeszközök tulajdonviszonyai alapján az emberiség honnan indult, hol tart és hová fog vagy kéne jutni, messze meghaladja egy komment kereteit.

manipul | 2010. augusztus 25. | 17:13:12

Japán felvezetés után már itt is van Orbán.
"A hatalomgyakorlási módszereket tekintve azonos demjáni és orbáni terv alapja ugyanis a jogokat mellőző, megkérdőjelezhetetlen, kegyes tekintélyelvűség."
Milyen jogok mellőzéséről van itten szó?

Dr Photon | 2010. augusztus 25. | 09:58:04

@venember | 2010. augusztus 24. | 15:02:14
Na jo, vegul is szidni eppen lehet barmit, amihez kedvunk van, de ertelme csak ugy van, ha logikus alternativat is allitunk.
Kommunizmuson azt a rendszert ertem, ami az un "keleti blokk"-ban megvalosult szocializmus volt. Nyilvan sok jo oldala is volt, pl az oktatas altalaban veve jo szinvonalu es mindenki szamara hozzaferheto volt, de ugyanakkor oriasi lemaradassal jart olyan orszagokhoz kepest, mint pl Ausztria, akikhez kepest a haboru elott kozel azonos gazdasagi fejlettsegi szinvonalon alltunk. Olyan cegek, mint a Tungsram, vagy a Csepel Muvek, stb ma talan vilagcegek lennenek, ha a kommunizmusban nem zullesztik oket le. Es persze hosszan lehet meg sorolni az erveket.

venember | 2010. augusztus 24. | 15:02:14

Dr Photon | 2010. augusztus 24. | 07:30:41

"Lehet szidni a kapitalizmust, de csak ugy, ha valaki jobbat tud kitalalni helyette."
Miért?
"Lehet jobbat kitalalni, csak nem ugy, hogy lenyegeben veve a kommunizmus celkituzeseit hangoztatjuk."
Miért?

Magellan | 2010. augusztus 24. | 13:03:32

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Hmmmm | 2010. augusztus 24. | 10:45:40

hülyeség
fizikai munkaterületen nem úgy működik a compliance, mint ahogyan itt írja a szerzőpáros.
talán a kereskedelemben még igen, de a termelőmunkában nem.
ez az irodistáknál hat.
náluk működik a fúrás-faragás, a szellemi dolgozóknál.
.

Dr Photon | 2010. augusztus 24. | 07:30:41

Lehet szidni a kapitalizmust, de csak ugy, ha valaki jobbat tud kitalalni helyette. Lehet jobbat kitalalni, csak nem ugy, hogy lenyegeben veve a kommunizmus celkituzeseit hangoztatjuk. A "compliance" (az elvarasoknak valo megfeleles) egyaltalan nem ordogtol valo dolog, a kerdes inkabb az, ki hatarozza meg, mik is legyenek az elvarasok. Vegso soron a "compliance"-nak a kozjo (valodi kozvetlen demokrata ertelemben) megvalositasara kell iranyulnia. Az Orban fele "nemzeti egyuttmukodes rendszere" voltakeppen egy atkeresztelt nev a "tarsadalmi egyuttmukodesre" amirol pl jatekelmeleti fejtegetesekben lehet olvasni, pl Richard Dawkins Onzo gen cimu konyveben is. Nyilvan, Orban is valahonnan egy ilyen eloadasbol, vagy konyvbol hallott a "tarsadalmi egyuttmukodesrol (kooperaciorol))", megtetszett neki es uj markanev alatt futtatni kezdte az elvet. A vallalati elvarasok es a kozjo szerinti elvarasok kozott nyilvan oriasi kulonbseg van, Orban nem a vallalati "compliance"-rol beszel, pusztan a szerzok mossak egybe a "nemzeti egyuttmukodes rendszere"-t a vallalati compliance-el, hogy Orbant az ordog szineben jelenitsek meg, specifikus "ballib" politikai erdekeket kiszolgalva, agymosast vegezve a kevesbe kifinomult gondolkodasu olvasokon.

venember | 2010. augusztus 24. | 07:03:43

Demján Sándornak ez a problémája (lásd a grafikont) és szeretné visszakapni a pénzét...
http://www.a100leggazdagabb.hu/index.php?m=person&nID=20

Én meg azt szeretném, ha ő foglalkoztatna mondjuk 10.000 alkalmazottat. Vagy ha nem akar, akkor adózzon annyit, hogy elég legyen az eltartásukra legalább. Mert a vagyona tutti, hogy nem a megtakarításaiből keletkezett. Hanem a rendszerváltás során eltűnt állami vagyon egyik-másik kis szeletéből. Hogy a Skáláról ne is beszéljünk.

saman | 2010. augusztus 24. | 06:56:59

Angliában az adórendszer olyan, hogy a 60-80 óra körüli munkaórákat már úgy megadóztatja, hogy nem is nagyon éri meg csinálni.

Ez az eszköztár arra való, hogy inkább két alkalmazottal oldják meg a cégek ha 80 órában dolgozik walali az lehetne két 40 órás is. Ez pedig csökkenti a munkanélküliséget.

Amikor munkahétről beszélnek, akkor lényegében az állam csak önmagát regulázza ilyenekkel, ugyan is a piaci szereplők azt csinálnak, amit csak akarnak.

Ahol óraszámban mérik a terheltséget, ott az szokott kiderülni a magyar melósokról, hogy durván többet dolgozunk mint más EU-s népek. Ez a túlterhelés munkanélküliséget is fokoz és a kiégés is garantált.

A magyar munkakultúra annyira ember ellenes, hogy az elképesztő.

Érdemes volna többet felvillantani a japán modell emberközpontúságából.

chili | 2010. augusztus 23. | 22:58:50

" A kapitalizmust nem azért találták fel, hogy a dolgozó népnek jó legyen."-irja valaki (bocs) korabban.

Az USA elegge kapitalista, de azert sokan cserelnenek az itteni banasmoddal. Alkalmazottkent van 10 nap betegszabadsagom (fizetett), es nem kell orvosi igazolast lobogtatni. Az biztos, hogy profitra megy a a jatek, de a bevalt embertol nagyon nem szivesen szabadulnak meg, mert tudjak, hogy rajta (is) mulik a profit. Inkabb olyan Mo-on szokatlan szabalyok vannak, hogy tilos a fizetesedrol beszelni, mi tobb, pletykalnni sem szabad cegen belul, a magad es a masok maganeleterol. Az altalanos legkor a segitokesz joindulat, nem orulnek masok balsorsanak --nincs dogoljonn meg a szomszed tehene is szindroma--, es mosolyogva adnak segitseget, ha kersz. Mindenki ugy erzi, hogy a leheto legjobban kell a munkajat elvegezni, amitol vegulis jo a kozerzete az embereknek.

Gaspar | 2010. augusztus 23. | 22:32:55

xanadu,

Magam is vállalkozó vagyok és évek óta dolgozom nyugat-európai vállakozókkal, sőt, dolgoztam nyugat-Európában si, ahol még az itthoninál is magasabbak a vállalkozásokat terhelő adók, mégsem ilyen a mentalitás.
Ott általában az adott szó szerződéssel felér, ellentétben az itthoni helyzettel, ahol a szerződés sem ér semmit, mert már az aláírás után 5 perccel vitatják, ahol általában emberszámba veszik az alkalmazottakat, és kifizetik az alvállalkozókat. Mindezt annak ellenére, hogy semmivel sem fizetnek kebóvesebb adót, mint az itthoni vállakozók.
Abba kellene már végre hagyni azt, hogy mindig minden bajunkért mást okolunk.

minekpista | 2010. augusztus 23. | 22:29:02

Moderálási alapelvek- komment törölve -

sasa2 | 2010. augusztus 23. | 21:27:05

Udvari bolondnak hívták azokat az ügyes szóforgatókat, akik úgy mondogattak kemény kritikákat a kenyéradó gazdájuknak , hogy megnevettétek őket. Ennyi.

xanadu | 2010. augusztus 23. | 20:47:24

Gaspar | 2010. augusztus 23. | 15:22:39

A hazai vállalkozók tudatában vannak helyzetüknek.
Csak túl sok adót ver le róluk az állam, mely növeli az árakat és eladhatatlanná teszi az árút.

Csökkenteni kell az ADÓKAT!

A bibi: az állami kiadásokat is.

xanadu | 2010. augusztus 23. | 20:43:45

Há sajnos a magyarok sem pisilhetnek szembe széllel.

Ha Kínában 6 napos a munkahét és 12 órás a munkanap, akkor hazánkban nemigen azon kell gondolkodni, hogy bevezessük a 32 órás munkahetet.

minekpista | 2010. augusztus 23. | 19:56:25

Moderálási alapelvek- komment törölve -

kibekkelő | 2010. augusztus 23. | 18:19:25

Szerintem is jó a cikk, egyet azért minden ily egy platformon hiányolók: csak a tőke és a tb. nélküli országok versenyképességét feszegetik
Sokkal többről van szó : víz-, élelmiszer, nem spekulációs tőke hiányról. És érdekes módon a Nyugati kultúra szabályos szétrombolásáról: nem lesz szakszervezet, túlóra fizetés, fizetett szabadság , nincsen értelme akadémiai intézeteket fenntartani stb.
Hogy mindez túlzás, idő kérdése, hogy bekövetkezzen. Japán lassan 15 éve halódik, arról nem szólnak a cikkek, hogy hányan lesznek öngyilkosok és mennyien élnek szekrényszerű lakásban.
Ami pedig a brain draint illeti, talán még 4-5 évig mehetnek a corporation által átmosott agyúak a Citybe 14 órát dolgozni, a Unilevernél mosóport árulni, csak hát, ha az EU szegényedik akkor úgyebár a verseny mind keményebb lesz- vagy elmennek az orvosok és a beteg nem mehet utána, állami szavazatvsárlási pénzből?. Már pedig a statisztikákat nézve az utóbbi 10 évben a (relatív szegények száma-s nem Ro, BG miatt ,14%-al nőtt!). Ne a nyaralókból induljunk ki, habár az, hogy immár spanyolok mennek Ho-ba az jelent valamit.
Egy dolgot a kapitalizmus kitalált, hogy a dolgozó fogyóeszköz.
Egy nemzetgazdaság (minő fogalom a globalizmusban!) esetében un. átmeneti intézkedéseket meg lehet tenni, adócsökkentés, túl munka kompetítivitás emelésére, De hiszen az egykulcsós adó éppen most bukik meg a szomszédainknál.
Aztán meg mi a fenét termelünk, még több élményparkot és bevásárló központot?

citic | 2010. augusztus 23. | 18:18:07

Moderálási alapelvek- komment törölve -

tn68 | 2010. augusztus 23. | 15:51:41

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Gaspar | 2010. augusztus 23. | 15:22:39

bozsós,

Igazad van. Egyébként ez az egyik nagy hiba, amit az itthoni vállalkozók elkövetnek. Az egyetlen szempont, amelyet figyelembe vesznek, az ár, és azt hiszik, hogy ha valami olcsó, akkor nem érdekes ha silány, vagy hanyag munka van mögötte. ahelyett, hogy megpróbálnának jó minőségű terméket előállítani, vagy jó munkát végezni, lenyomják a rossz minőségű termék vagy munka árát. persze ez egy ördögi kör, amelynek a végén mindenki rosszul jár.

rénszarvas | 2010. augusztus 23. | 15:19:54

Milyen munkát adna Demján a heti 7 napban, amikor így is munkanélküliség van?

bozsós | 2010. augusztus 23. | 15:10:20

folyt.
Itt mindenki ma akar nagyon jól élni, akár munka nélkül is, a másik rovására.

bozsós | 2010. augusztus 23. | 15:07:04

math | 2010. augusztus 23. | 13:08:29

"feltételezed, hogy az elvégzendő munkamennyiség egy konstans valami"

"nagyjából. meg is mondtam, hogy miért. limitált a felvevő piac, limitált a tőke. " OK, akkor hogyan tud Kína évi 10%-al fejlődni. És nemcsak a termelés, hanem a fogyasztás is nő. Unióban élünk, ami egy 300 milliós gazdasági közösség, ahol szabad a termék és szolgáltatásáramlás. De az EU-nak társulási megállapodása van még számos országgal (+150 millió fogyasztó), ahová az iparcikkek vámja alacsony. Ez a limitált felvevő piac olyan, mintha a cápának próbálnánk bebeszélni, hogy az óceán kicsi. Ha valaki a felvevő piacot limitáltnak érzi, az azért van, mert a versenyképességével vannak komoly gondok. A munkaerő ára és kizsákmányolhatósági foka meg az egyik versenyképességi tényező (bár nem a legfontosabb). A szingapúri modell szerint a többi versenyképességi tényezőt csak lassan tudom változtatni, de ehhez elég néhány törvényt megváltoztatni. Pontosabban elég, ha az állam nem avatkozik bele semmibe. És működik.
Kevesen tudják, de MO átlagos GDP-je körülbelül a fejlett országok 50%-a körül mozog. A kevés olyan időszak, amikor ez a mutató tendenciájában javult, az pont a Horthy-rendszer időszaka volt, pedig akkor volt Trianon. Miért? Vesztes Tanácsköztársaság után a szakszervezeteknek kuss volt a nevük, aztán ha háborogtak, volt kardlapozás meg statárium.
Biztos lehet demokráciában is versenyképességet javítani, de nem Magyarországon. Itt mindenki ma akar nagyon jó

bozsós | 2010. augusztus 23. | 14:54:16

bpredwing | 2010. augusztus 23. | 12:58:49
"Mindezek tükrében hogy lehet hogy egy multi még mindig tart fenn termelőüzemeket Nyugat-Európában?" Úgy, hogy a telephelyválasztást nemcsak a munkaerő ára befolyásolja. Nagyon fontos a munkaerő termelékenysége (képzettség, motiválhatóság, intelligencia) is például. Egyéb tényezők (befektetővédelem, bürokrácia, korrupció foka, szerződéses fegyelem, politika, gazdasági stabilitás, stb.) De a kommentem lényege, hogy hibás az a megközelítés, hogy az országban az elvégzendő munkamennyiség állandó, következésképpen ha csökkentem a munkaidőt, csökkenteni tudom a munkanélküliséget. Nyitott gazdaságban az összefüggés pont fordított. Ha tudom növelni egy országban a kizsákmányolási rátát (hozzáadott érték/munkaerőköltség) ceteris paribus, a munkanélküliség csökkenni fog, mert az ország versenyképesebbé válik.

teniszke | 2010. augusztus 23. | 14:21:20

Ja kérem, ez a PROFIT lényege, ebben semmi új nincs, az alapjait elég jól megismerte, aki tanult anno polgazt. A "hatékony" piacgazdaságnak - mint bármi más dolognak - nem csak eredményei és előnyei vannak...

Jager László | 2010. augusztus 23. | 13:49:07

Na és mi a megoldás!??
Ifjú Gárda,társadalmi munka,kapitalizmus,pacgazdaság szocialisztikustársadalom vagy a nagy semmi!?
Nos erre nem válaszoltatok!!
Marx ennél többet mondott!!
J.L.

math | 2010. augusztus 23. | 13:24:01

"komszomol: miért gondolod, hogy a történelem bármire is megtanít....ki tanul egyáltalán ma már történelmet....."

hát komszomol pl biztosan nem.:) szegény, leragadt a 20. század elejei marxizmus-leninizmusnál.

math | 2010. augusztus 23. | 13:23:02

"A kapitalizmust nem azért találták fel, hogy a dolgozó népnek jó legyen."

oszt mégis. legalábbis a fogyasztótársdadalmi fordulat óta.

math | 2010. augusztus 23. | 13:21:31

"Az, mert valaki vasárnap is dolgozik, még nem egyenlő a 7 munkanappal"

Demjén 7 munkanapról beszélt. az 5 munkanap átrendezésének semmi köze ahhoz, amiről beszélt.

Magellan | 2010. augusztus 23. | 13:17:11

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Magellan | 2010. augusztus 23. | 13:15:36

Moderálási alapelvek- komment törölve -

math | 2010. augusztus 23. | 13:11:21

én még nem hallottam olyat, hogy: volna itt elvégzendő munka, volna rá pénz, de csak akkor, ha a Józsit lehetne hétvégén alkalmazni, ha nem a Józsi az, akkor kár is megfizetni, mert a többiek annyival drágábbak vagy rosszabbak.

nem ez a tipikus eset a munkaerőpiac nagy részén, ilyen lgefeljebb nagyon kevés speciális szakmában lehetséges, de igazából nem csak bolti eladó, gyári munkás, szakmunkás, de titkárnő, ügyvéd, informatikus, kutató esetében sem hallottam még olyat, hogy volna egy hely, de üresen maradt, mert csak a Józsi lenne rá jó hétvégén.

ez kérlek akkora marhaság, mint a ház.

math | 2010. augusztus 23. | 13:08:29

"feltételezed, hogy az elvégzendő munkamennyiség egy konstans valami"

nagyjából. meg is mondtam, hogy miért. limitált a felvevő piac, limitált a tőke.

te sok dolgot összehordtál, csak ezt nem cáfoltad.

nem igazán életszerű elgondolás az, hogy Józsit azért kell szombaton dolgoztatni, mert Józsi olyan olcsón és olyan jól dolgozik, hogy nem érdemes mást felvenni, hanem őt kell szombaton is dolgoztatni. ha olyan sok elvégzendő munka lenne, akkor már felvettek volna valaki mást.

eléág botorság azt hinned, hogy a vállalat tulajdonosa csak azért nem vett még fel senkit, mert arra vár, hogy a Józsit mikor tudná már hétvégén is dolgotzatni, mert annyival jobb vagy olcsóbb a Józsi, hogy nincs hozzá mérhető más. mást felvenni már meg sem éri. ha te ezt hiszed, akkor meg vagy te veszve.





a munkaerőpiacon a munka minőségében és bérben a legnagyobb részt kitevő részeken nincs olyan verseny, ami óriási különbségeket jelentene bérben és minőségben. a munkapiac nagy része homogén.





bpredwing | 2010. augusztus 23. | 12:58:49

bozsós | 2010. augusztus 23. | 12:11:14

Nagyon érdekes amit írsz,sok igazság is lehet benne.Csak néhány kérdés:
Mindezek tükrében hogy lehet hogy egy multi még mindig tart fenn termelőüzemeket Nyugat-Európában?A magyar-szlovák-lengyel stb munkaerő-járulékköltség még mindig csak az egyharmada pl. a németnek.Ha az ottani gyárai is nyereségesek,akkor az itteniek extraprofitot termel,nem?Akkor itt miért kell a munkavállalókat kvázi rabszolgává tenni?

komszomol | 2010. augusztus 23. | 12:40:43

"Magellan | 2010. augusztus 23. | 12:26:51

ritka értelmes cikk!"

Kétségtelen, de aki a 60-as 70-es években odafigyelt töri órán, annak a számára sok újdonság nincs benne. A kapitalizmust nem azért találták fel, hogy a dolgozó népnek jó legyen.

Magellan | 2010. augusztus 23. | 12:26:51

Moderálási alapelvek- komment törölve -

oldfish | 2010. augusztus 23. | 12:16:14

értjük, értjük, hogy a szerzők szerint a kapitalizmus rossz dolog, mert kizsákmányolás van, de nemzetközi cégek compliance szabályait idekeverni éppenséggel értelmetlen volt, mert -több cég gyakorlatát ismerve állítom- nem arról szólnak, amit szerzőink gondolnak. Azt hiszem sok magyar tőkés által dolgoztatott ember örülne, ha lenne lehetősége, hogy beszélhessen valakivel akár a közvetlen felettese viselt dolgairól, különösen ha azok törvénysértőek.

bozsós | 2010. augusztus 23. | 12:15:35

silenthill1 | 2010. augusztus 23. | 12:11:42
"Az, mert valaki vasárnap is dolgozik, még nem egyenlő a 7 munkanappal" Igaz.

bozsós | 2010. augusztus 23. | 12:14:11

foly.

Átmeneti segítség a bajban. Magyarországon viszont az állami támogatáson élősködők olyanok, mint a rákos daganat. Folyamatosan növekednek az értéket termelők rovására. A rák halálos betegség, a társadalom rákja ellen számomra jó orvosságnak tűnik a szingpúri modell. Ennyi.

silenthill1 | 2010. augusztus 23. | 12:11:42

bozsós | 2010. augusztus 23. | 11:35:47

Az, mert valaki vasárnap is dolgozik, még nem egyenlő a 7 munkanappal

bozsós | 2010. augusztus 23. | 12:11:14

math | 2010. augusztus 23. | 11:49:56

"ezen ugye csak ront, ha aki dolgozik, az többet dolgozik, elveszik a munkahelyet mástól. gondolkodni szoktál? "
Te kedves math feltételezed, hogy az elvégzendő munkamennyiség egy konstans valami, ha valaki tehát kevesebbet dolgozik, a többinek több munka marad. Tévedésben vagy, a munkaerő versenyképessége attól függ, hogy egységnyi bérért mennyit és milyen hatékonysággal dolgozik valaki. Ha egy egységnyi munkát egy emberrel el lehet végeztetni (mert akár szombaton is dolgozik), akkor a vállalat olcsóbban tud termelni. Olcsóbb termelés miatt legyőzi a vetélytársait, többet tud termelni, több munkást tud felvenni. Az olcsó munkaerőnek híre megy és külföldről is jön a tőke dolgoztatni.
A dolog persze nálunk fordítva működik. Ha a cuciális jogok, adóteher miatt valaki kevesebbet dolgozik ugyanannyi bérért, vagy ugyanannyi munka után több költsége támad a munkáltatónak, akkor munkaereje drágábbá válik. Ha ezt nem tudja termelékenységnöveléssel kompenzálni, azt mondja a tőkés, köszöni szépen, inkább máshol fektet be (Kína, India9. Mindenki hoppon marad.
Tudomásul kell venni, hogy a világban verseny van. Nemcsak a pendrive-k között, hanem az országok emberi erőforrásai között is. A verseny viszont objektív. Azt számít, hogy egyénenként a munkaerő mit teljesít, és ez mibe kerül. Most vannak olyan országok, ahol az erkölcs, az elfogadott életnívó miatt biztosak lehetünk benne, hogy a szociális biztonságot mindenki annak fogja fel, ami. Át

math | 2010. augusztus 23. | 11:53:22

"evesebb segélyt, nyugdíjat, családi pótlékot kellene adni,"

ezt meg ugyan várhatod Orbántól. politikai öngyilkosság lenne, ha a 4 évig népnyúzózó Orbán egyetlen olyan intézkedést is tenne, ami egyenesben is népnyúzó. ha megnézed, akkor csak olyasmivel próbálkozik, mint egykulcsos adó, bankadó, ami közvetlenül nyúzza a népet, ami nem átlátható a hülyéknek.

a segély, pótlék, járulék megvonását azt minden hülye észreveszi, és elfordul a kormánytól azon nyomban.

ezt Orbán elbaszta. nem kicsit, nagyon.

math | 2010. augusztus 23. | 11:49:56

"Másrészt hivatalosan csak a fele dolgozik annak, akinek életkora szerint kellene."

ezen ugye csak ront, ha aki dolgozik, az többet dolgozik, elveszik a munkahelyet mástól. gondolkodni szoktál? szajkózod Demján baromságát, meg is véded, de közben egy pillanatig nem gondolkodtál.



" Az is tény, ha meg akarjuk állítani az adósságspirált, Magyarországnak többet kell termelnie és kevesebbet fogyasztania."

a termelést jelenleg nem a munkaidő limitálja, hanem a befektetések, gyárak száma, a tőke korlátossága. a kialakított piacok korlátoltsága.

nem fog Magyarország attól többet termelni, hogy Józsi bácsi szombaton és vasárnap bemegy a gyárba lógatni a lábát. és az sem lesz jó, ha esetleg többet termel, de nincs piaca. nem Józsi bácsi fogja exportálni az árut. az, hogy többet exportáljunk, nem Józsi bácsi munkaidején múlik. sőt, igazából nem munkaidőn múlik, hanem piacot kell teremteni, az meg tőkén múlik.



baracskai | 2010. augusztus 23. | 11:41:29

Ez a magyar nép azért nekimegy a hatalomnak, ha szükségét érzi. A múlt héten az igazságügyi szakértők kezdték szervezni az igazságügyi kormányzattal szembeni fellépésüket, mivel a bíróságok nem fizetik ki a szakértői díjakat. Nincs itt már régen együttműködés az állam hatalmi rendszerén belül sem, nemhogy a dolgozók között. Amiről még keveset beszélnek, az az, hogy ősszel anyagilag összeomlik az államigazgatás, "lefagy" pénz hiányában a "szolgáltató" állam.

bozsós | 2010. augusztus 23. | 11:41:12

A cikk nagyon jó. Magyarország választhat. Vagy marad ez a duális rendszer, ahol lesz egyrészt egy agyonadóztatott, fillérekért dolgozó, egyre kisebb magángazdaság, és egy másik egyre növekvő "járadékos" réteg, aki elégedetlen az alacsony segély, nyugdíj, állami fizetés miatt. Ez politikailag nagyon demokratikus, nagyon toleráns út, ami egyenes a pokolba (államcsőd)-be visz. Vagy van a cikkben vázolt út. Középút nincs.

bozsós | 2010. augusztus 23. | 11:35:47

math | 2010. augusztus 23. | 11:01:47

„magyar gazdasági növekedés megindításához hat-hét napos munkahétre lenne szükség” tíz százalékos munkanélküliség mellett hogy mondhat ekkora baromságot Demján"
Nem baromság ez, hanem sok helyen tény. A feketegazdaságban nincs vasárnap, mindenki dolgozik ezerrel. Másrészt hivatalosan csak a fele dolgozik annak, akinek életkora szerint kellene. Az is tény, ha meg akarjuk állítani az adósságspirált, Magyarországnak többet kell termelnie és kevesebbet fogyasztania.
Szerintem a "Magyarország nem működik" helyzet azért állt elő - egyetértve Demjánnal - mert rengeteg a szociális juttatás, amit a munkavállalók túladóztatásával finanszíroz a kormány. Adja magát, hogy kevesebb segélyt, nyugdíjat, családi pótlékot kellene adni, és csökkenteni kellene a foglalkoztatás adóterheit (+ egyszerűsítés). És nem a hatóságra, hanem az emberekre kellene bízni, hogy mennyit akarnak dolgozni.

kunadam | 2010. augusztus 23. | 11:25:01

Demján csak minden kapitalista vágyálmát írta le. Egy olyan társadalmat, ahol a dolgozók nem kérnek fizetést, de sokat dolgoznak, s rengeteg pénze van mindenkinek, hogy megvegye a cég által termelt javakat.

A cikk jó. Fel kéne ébredni emberek. Aztán elgondolkodni, hogy kell-e forradalom a szavazófülkén kívül is.

bpredwing | 2010. augusztus 23. | 11:23:05

math | 2010. augusztus 23. | 11:01:47

Demján nyitott kapukat dönget.Rengeteg ismerősöm dolgozik heti hat-hét napot,három műszakban.Különben 10.-én csak 70-90 ezer forint lenne a fizetés.
De szerintem Demján úgy gondolja hogy ennyi pénzért kellene heti hat-hét napot melózni.
Sajnos.

math | 2010. augusztus 23. | 11:01:47

„magyar gazdasági növekedés megindításához hat-hét napos munkahétre lenne szükség”

tíz százalékos munkanélküliség mellett hogy mondhat ekkora baromságot Demján. és miért hallgat egy ilyen hülyére bárki is?

kriton | 2010. augusztus 23. | 10:40:03

A cikk jó és sajnos igaz. A hazai munkaválló jogai az utóbbi időben drasztikusan fogynak. Még korrekt cégnél is egy-egy kirívó munkaügyi banalitás után durván szigorítanak az addigi demokratikus és liberális hozzáálláson. Lassan már tényleg ÁVOs modszerekkel figyelik a dolgozokat és kreatív eszközöket vetnek be a kizsákmányolás fokozására. Mindig teljesíthetetlen célokat tűznek ki és csak a kiszolgáltatott alsó osztályt büntetik. A menedzser réteg viszont a feodalizmust is megszégyenítő előjogokat birtokol.
Ebből baj lesz, előre szólók. Ezen a szélességi körön, ezzel a történelemmel. Amúgy erről az ázsia, igencsak felemás fejlődésről meg lemondanék.
A mi szegregált, halmozottan előnyös helyzetű elitünk pedig fizessen adót és próbáljon meg korrekten viselkedni. Üres óráiban pedig tanulmányozza a 20. századi történelmet.
Ja, és próbálja betartani a civizáció alaptörvényét: Élni és élni hagyni!
Természetesen ez az a multikra is vonatkozik.

saman | 2010. augusztus 23. | 10:28:07

Kedves Gáspár!

Ez a töke az egésznek:

"ahol mindennapos volt a dolgozók zaklatása és a nyomásgyakorlás, panaszt tenni viszont senki sem mert, mert csak röhögtek rajta"

A mi nemzeti kultúránk be van oltva az öntanulás ellen.

Lehetetlen nálunk kisközösségi térben a problémák megoldásnak szándékával nyilvánosan kimondani valamit.A problémák kimondását szankcionáló kultúra berekeszti a probléma felvetést, de megölte az innovációt is! És ez nagy ár! Túlságosan nagy ár! Az is sok pénz, ha évi 600 millió Ft-ot zsebre vág a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia sógornői tagozata. De az innováció blokkolása miatt ezer milliárdokat veszítünk. Ebben versenyképesebbek a tudás alapú társadalom kultúrái. Azért tízszeres az ottani bérszínvonal a mienkhez képest!

Ezt fel lehet oldani.

Például egy olyan HR amelynek a figyelme kiterjed erre a kérdésre egész komoly eredményeket tud elérni annak ellenére, hogy ott is magyarok dolgoznak.

Az más kérdés, hogy a pártokrácia hogyan nyúl hozzá ehhez a kérdéshez, hogyan válik ez részévé esetleg motorjává egy nemzeti megújulásról szóló politikai szocializációs hullámnak. A rendszerváltáskor lett volna ennek ereje. Fordulhattunk volna arccal az európai kultúrkör felé. Ma kizárólag a legsetétebb balkanizmust hajlandók építgetni a politikusaink.

boros0208 | 2010. augusztus 23. | 10:27:03

Még annyit, hogy a magas tb járulékok mellett a táppénz nagy részét is a munkáltató fizeti. Próbáljon valaki versenyképes lenni azokkal az országokkal ahol ez nem így van.

boros0208 | 2010. augusztus 23. | 10:23:58

Én Demjánnak arra a szövegeire emlékszem amikor arról beszélt, hogy milyen kevés ember dolgozik Magyarországon és ezen belül milyen kevés a szakmunkás.
A nemzetközi helyzethez nekünk is igazodni kell, mert az "el lehet menni" politikája ide vezet ahol most tartunk. A kinaiak tönkretették az európai könnyűipart az ólcsóságukkal, nálunk nők tízezrei nem tudnak elhelyezkedni ez miatt. Valami védekező stratégia kellene. Nálunk fizetett szabadság, fizetett ünnepek sora, 8 órás munkanap, tb és nyugdíjjárulék, magas energia és alapanyag árak. Náluk mi van ebből azt nem tudom, de gyanítom nem sok.

Gaspar | 2010. augusztus 23. | 10:09:51

Teljesen zavaros, mindent összekeverő cikk.
Demján csak a saját érdekeinek megfelelően beszél, ezt mindenki tudja.

A compliance pedig nem merül ki a besúgásban, vannak előnyei is, mint például az, hogy az érintett dolgozó szólhat, ha korrupciót vagy zaklatást tapasztal a környezetésben vagy őt erre akarják kényszeríteni.
Dolgoztam olyan magyar tulajdonú cégnél, ahol mindennapos volt a dolgozók zaklatása és a nyomásgyakorlás, panaszt tenni viszont senki sem mert, mert csak röhögtek rajta, és azt mondták, hogy ha nem tetszik neki, mehet a munkaügyi bíróságra.
Dolgoztam multi cégeknél is, ahol ilyesmi nem, vagy vcsak nagyon ritkán fordult elő.

azzal együtt, hogy nem különösebben szeretem a multi cégeket, magyarországon ezek százszor inkább betartják a munkaügyi szabályokat, mint a magyar vállalkozások, legalábbis a saját tapasztalaom szerint.
Ettől persze nem kell szeretni az újbeszédet, Orbánét sem, dehát ezeket néhány hülyén kívül úgysem veszi komolyan senki.

saman | 2010. augusztus 23. | 09:55:45

A www.munkahelyteremntes.hu-n összefoglaltuk ezt.

Összességében elmondható hogy a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia sógornői tagozatának pénzéhhsége miatt ez a nemzeti identitás kérdés halott ügy. Nincsen olyan EU-s közösségfejlesztési kihívás, amit komolyan vettünk volna: LEADER, szociális szövetkezetek, foglalkoztatási paktumok, TÉSZ, EQUAL, mentor hálózatok, stb.stb.

http://reszvetelidemokracia.blog.hu/2008/06/07/miert_allunk_ellen_a_minosegbiztositasnak

http://reszvetelidemokracia.blog.hu/2010/01/25/tanulopenz_mi_tanulunk_is_vagy_csak_fizetunk

reszvetelidemokracia.blog.hu
munkahelyteremtes.hu
kultukor.nolblog.hu

saman | 2010. augusztus 23. | 09:53:48

Be is tudnám mérni ezt a jelenséget.

A Globe - Hoffstede kutatás nőies - férfias skáláját és a kollektivizmus - individualizmus skálát kell összerakni. Ebben a diagrammban jól látszik, hogy a japán egy férfias és kollektivista ügy. Elképesztő mértékben intézményességmániásak. A legkisebb számunkra agyamenten jelentéktelen mozdulatokban, rítusokban is szakrális inzézményességet keresnek.

Nálunk ezzel szemben az se biztos hogy valamit intézményességnek nézünk, ha az állam egyenruhában közli az államnak erőszak monopóliuma van. Még olyankor is csinálunk egy kis házi forradalmat és az utcán nekimegyünk a BKV ellenőrnek, a rendőrnek, az orvosnak, a tanárnak.... akárkinek.

Szabálykövetés - szabályszegés ügyben pedig ennyire nem lehetünk ennyire kurucok, mert a céges világban az bizony egyenlő az irányíthatatlansággal!

Éppen ezért hívom a politikusokat civilgyilkos zsákmányszerző pártokráciának. Ők nem építgetik ezt a nemzeti identitás keretet, hanem rombolják.

A Halász - Zuschlag paktummal halálra ítélték a politikafüggetlen állampolgári önszerveződéseket. Márpedig egy ekkora nemzeti identitás válságot sok kreatív kis helyi közösségi vezető tudna kezelni. Például a szakmák szubkultúrájának identitás kovácsolói.

A tudástársadalom nem kis mértékben ezeknek a forradalmáról szól.

Az EU csatlakozás után 54 többnyire közösségfejlesztő fejlesztéspolitikai rendszer jelent meg évi 1000 milliárdot költünk fejlesztésekre.

A www.munkahelyteremntes.hu-n összefoglaltuk ez

saman | 2010. augusztus 23. | 09:46:21

Gyurcsány meghirdetett egy háborút a feketemunka ellen. Az volt a hipotézise, hogy ha az illegális munka és a szürke zóna megjelenik majd az adózott térben, az komoly foglalkoztatási növekedést okoz majd a statisztikákban és komoly adóbevételt. Ez a hipotézis látványosan megbukott!

Az "élet hosszig tartó kapcsolat" nem csak egy feudális ízű kötődés a vállalt és a munkavállaló között. Az egy komoly kiégés elleni kultúra. Egy emberközpontú rendszer. Ennek tükrében az látszik, hogy a magyar HR az egy kiégésbiztos munkakultúrában gondolkodik, azaz mindent elkövet annak érdekében, hogy a dolgozók kiégjenek. Berakunk egy munkakörbe valakit, mondjuk legyen most bolti pénztáros, és akkor a dolog el van berenálva. Megette ott a fene, ahol van. A mi nemzeti logikánk nem gondolkodik az emberi erőforrás kreatív energiáiról, sőt ha újítók - gondolkodók jelennek meg, akkor gereblyenyéllel kergetjük őket a határig. Nem gondolkodunk arról, hogy rossz-e 15 éven túl pénztárosnak lenni, akár a lelki egészségre nézve akár a testnek.

Érdekes volt hazai szervezet megújító törekvések például a 80-as években megjelenő Igazlátó Nap vagy később a Comeinus programban a japán TQM modell adaptációs kísérlete a hazai középiskolákban.

Később amikor a vállalati közegben is találkoztam azzal, hogy a magyarok be vannak oltva a minőség centrikus gondolkodás ellen, nem lepődtem meg. (Egy két éjszaka alatt kipisiljük a szervezetfejlesztő közegben felépíthető elkötelezettség minden nyomát!)

Be is tudn

saman | 2010. augusztus 23. | 09:31:13

Nagyon fontos problémát feszeget ez a cikk. Egy alapvető politikai szocializációs kérdés, hogy a nemzeti identitás és a munka világa hogyan erősítik egymást.

Mind az angoloknál mind pedig a japánoknál vagy a németeknél erősek a nemzeti identitás és a munkakultúra közötti kapcsolatok.

Nálunk az egyes szakmák által építgetett szubkultúrákat éppen úgy el szokta söpörni a történelem, mint mondjuk az emancipációs mozgalmak közösségi kultúráit. Ezért nálunk ezek az ügyek nem jó szinergiába futnak össze, inkább negatív extenáliák tömkelegével találkozunk ezen a téren.

A magyar munkás durván több munkaórát dolgozik és elképesztően durván szolgalélekkel belehajol a totál maffiózó munkáltatói járomba. Nem sír, ha nem jelentik be, nem sír ha ezzel kirekesztik a nyugdíjrendszerből, nem sír ha 20 órára van bejelentve és 80 órákat dolgozik hetente. Nem sír ha a túlmunkával együtt megszerzett bér kevesebb, mintha a minimnálbér órabérét fizettette volna meg a piaccal.

Eltűrjük a vállalatok sokaságának törvénytelen, embertelen és a jóléti társadalom modellel szöges ellentétben álló hétköznapi viselkedését. A politika ehhez aszisztál.

Mudnol | 2010. augusztus 23. | 08:54:56

Moderálási alapelvek- komment törölve -

noway | 2010. augusztus 23. | 05:55:00

Zagyva cikk. Japán gazdaságtörténet átkötve Teng Hsziao-pinggel a magyar viszonyok irányába, hogy aztán Demján egy félmondata alapján már a szolgaság bevezetésétől lehessen tartani, mert hogy itt Európa közepén majd az 50-es, 60-as évekbeli Japánra jellemző munkahelyi körülmények és viszonyrendszerek kerülnek bevezetésre (ami persze nem volt szolgaság).

A munkavállalói jogok védelmében lehet írni cikket zavaros Orbánozás nélkül is, nem fog fájni. Ha a szerzők a munkásait rabszolgaként tartó padrone-kat keresnek Magyarországom, javaslom olvasgassa a népszabit és megvilágosul, ezek nem a magyar politikusok:

http://nol.hu/archivum/20090923-rabszolgatartok_bankkartyakkal

A legszebb az, hogy a szerzők szerint a spekulatív kapitalizmus bírálatával Orbán a „gyengén teljesítőket”, a „lecsúszott mihasznákat” akarja móresre tanítani. Látom magam előtt a társadalmi létra legalján tengődő bankárokat és brókereket, akiket felülről a középosztály rendszabályoz meg. Bár az is lehet, hogy a segélyből élő bankárok helyett a tőzsdéző és valutaspekulációval foglalkozó minimálbéreseket fogja megregulázni az orbáni középosztály a szerzők szerint, lol, micsoda képtelenség.

Irena | 2010. augusztus 23. | 05:44:35

Moderálási alapelvek- komment törölve -

walsz | 2010. augusztus 23. | 05:16:03

Tíz év múlva kiürül az ország. Csak a fideszenyikek meg az alkoholisták maradnak.

HIRDETÉS
-
-
Marabu

Ekkor tűnt fel Josida Sigeru, aki tudta, hogyan használja fel az elkeseredés energiáit a tekintélyelvű hagyományokra építve. A győztes párt kormányfője a szakszervezetekkel és a munkaadókkal alkut kötött, amivel felszította az egység fontosságának érzületét. Újra bevezették az 1910 és 1920 között létrehozott élethossziglani foglalkoztatást és a rangidős bérezést, amivel akkoriban sikerült pacifikálni a munkásmozgalmat. Az újjáépítésben felhasználták a kompromittálódott birodalmi közigazgatási apparátust, a tiltás ellenére felélesztették az ipari-pénzügyi konglomerátumokat, és a vállalatoknál elterjesztették a japán kultúrába beleivódott ringi szisztémát, az illeszkedés, megfelelés és összefogás szemléletét, amelyben a közös céloknak alárendelve a hierarchiában mindenki elmondhatja a véleményét, és ezért felelőssé is tehető. Mindez nem lett volna elég, ha nem tartják alacsonyan a jóléti kiadásokat, a béreket, és nem emelik nemzeti magaslatokba a szolgálatkészséget, amit öszsze tudtak egyeztetni a versennyel.

Takesi Isida és Chalmers A. Johnson mutatott rá arra, hogy a japán társadalmi kultúrában régóta termékeny kapcsolat volt a konformitás és rivalizálás között, utóbbi ugyanis gyakran azoknál munkál legerősebben, akik a legnagyobb lojalitást mutatják a csoportjukhoz. Mindez vállalati szinten hűbéries jellegű, familiáris kapcsolatrendszerként jelent meg később. Visszatért a múlt szelleme high-tech kivitelben. Egységben – mások ellen. A fellendülés érzelmi motorja a gazdasági revánsvágy lett. A Josida-alkuban megígért tartós munkáért és biztos megélhetésért cserében a dolgozók nem követelőztek, nem sztrájkoltak, ami lemondással járt. Évtizedeken át robotoltak zokszó nélkül, eltűrve a megaláztatásokat, ha kellett, napi 12-14 órában, ha kellett, hétvégén és, ha kellett, éves szabadságuk rovására.

A vállalati paternalizmusnak megfelelően a főnökükkel ebédeltek, ittak, akár együtt is nyaraltak vele, vagy megvendégelték csöppnyi lakásukban, amelyben a helyszűke miatt általában nem volt toalett, a lakók az emeleti közös vécén osztoztak. A szolgai alázattal viselt sivárságot ellensúlyozta a nagyság bűvölete, a kibontakozó világgazdasági hódítás, amit a félig elzárkózás stratégiájával hajtottak végre: exportözön minden határon túl, importzárlat minden határon belül. Az eredmény ismert: a japán csoda.

HIRDETÉS

De mint minden, ez is véget ért egyszer. A hidegháború után a globális gazdaság nyomása, a tarthatatlanná vált élethossziglani foglalkoztatás, a szenioritás, az összefonódások és a korrupció miatt szertefoszlott a korlátlan növekedés illúziója. A szorgos japánok megismerték a jelentős munkanélküliséget, az utcákon pedig szembetalálták magukat hajléktalanokkal, akiknek látványa nem fért össze az országról kialakított képpel. Ráadásul versenyképesebb ellenfelek tűntek fel. A levetett japán technikából építkező és még olcsóbban gyártó másodgenerációs Dél-Korea, Tajvan és kisebb társaik, majd a harmadgenerációs Kína, amelyek szintén a „centrális politikai erőtérre” és a kollektív lelkületre alapoztak.

Mára elég nyilvánvaló lett, hogy az ázsiai sikerországokban a szabadelvű parlamentáris demokrácia színfala mögött vagy anélkül érvényesülő elnyomás a piaci szellemiséggel keverve nemhogy gátja, inkább serkentője volt a kiemelkedő gazdasági eredményeknek, amelyek árát alaposan megfizettették a társadalommal. A kényszer nagy úr, csak megfelelően kell használni. Ahogy Teng Hsziao-ping mondta: mindegy, milyen színű a macska, ha megfogja az egeret. Nem számít az állam jellege, csak tartsa kordában a népet. (Nem véletlen, hogy 1989 nyarán a Mennyei béke terén összpontosuló diáklázadás leverését a térség kapitalista mintaállama, Szingapúr mindenható kormányfője, Li Kuan-ju követelte elsőként.)

Demján: a szolgaság kultúrája

A lenyűgöző gazdasági mutatók árát másutt is meg akarják kérni a felül lévők a hatékonyság nevében. Például Magyarországon. Ám ami Ázsiában megvalósítható volt, itt aligha, mások a társadalmi energiák, hagyományok, preferenciák, más a politikai környezet és még ezer egyéb tényező. Ennek ellenére vannak olyanok, akik a szolgaság kultúrájában látják a látványgazdasághoz vezető utat. Egyikük Demján Sándor.

A neves helyi nagytőkés nemrég felvetette, hogy a „magyar gazdasági növekedés megindításához hat-hét napos munkahétre lenne szükség”, mert „az embereknek nem várniuk kell a csodára, hanem dolgozniuk kell érte”. Magyar gazdaság azonban nem létezik, miként magyar áru sem, csak magyarországi, mivel a pénznek ismeretesen sem szaga, sem hazája nincs, még ha egyesek így is érzik. A pénzt az (esetenként adakozó) érdek mozgatja. Ez a globalizáció diktátuma. Demján Sándor bizonyára tudja, hogy a japánokéhoz hasonló önfeláldozó robotra a fényes jövő ígéretéért történelmi okokból sem lennének kaphatók a magyarországi dolgozók. Kijelentése gazdasági megfontolásból sem józan, mert, mint minden tőkés, nyilván ő is tisztában van azzal, hogy semmi értelme a két pihenőnap elvételének, ha a profitráta emelkedése ezt nem igazolja. Ezért bocsátanak el embereket, ha úgy hozza a helyzet.

Demján valójában nem az ország érdekében állítólag szükséges áldozatvállalásról beszélt. Őt nem érdekli a nemzeti átlényegülés, a kötöttségektől akar megszabadulni hatalma kiterjesztése érdekében, mint minden tulajdonos. Üzenetének valós tartalmát az adja, ahogy az alul lévőkről nyilatkozott. Ő is azt vetette a szemükre, amit mások megtettek már korábban, amikor megvetően lustának nevezték őket a jogfosztás igazolásául. A demjáni javaslat alig burkolt utalás arra, hogy meg kell szabadulni a munkavállalói vívmányoktól: a szakszervezeti ellenerőtől, a szabadságos igényektől, a nyolcórás munkaidőtől, a béremelések igényétől és a munkahelyi körülmények javításáétól, a menekülési utaktól, a „koloncoktól” – a tőke termelékenysége érdekében.

Ha ez megvalósulna, akkor valóban lenne hétnapos munkahét, megfélemlítéssel, kiszolgáltatottsággal, éhbérrel, fizetetlen túlórák tömkelegével, azonnali, indoklás nélküli felmondással, miként van nullanapos is, ami a tömeges elbocsátás. Minden attól függ, hogy mi a legjobb a költségminimalizálás és a profitmaximalizálás szempontjából, és hogy beletörődő-e a nép.

Mivel rendőrállammal ez ma már megvalósíthatatlan, és nincs olyan sokkoló, nemzeti vereség, aminek élménye össznépi nekibuzdulásra késztetne, a demjáni felvetésből következő pisszenés nélküli társadalmi engedelmességhez „nemzeti egyetértésre” van szükség, amit „meggyőződéssé kell tenni”.

Orbán, a padrone

Ehhez adja meg a karizmatikus irányítást a másik látnok, Orbán Viktor, a padrone, akinek törekvéseire vakok odaadó hívei, mert elbűvöli őket a kérlelhetetlen erő, a nagyság ábrándja, miközben lesik az ellenszolgáltatást. Piacpárti bírálói azt állítják róla, hogy antikapitalista. Amikor azzal vádolják, hogy kárt okoz az országnak, mert kihívó a nemzetközi szervezetekkel, akkor pénzügyileg igazuk van. De ténylegesen ezek a bírálók is az erőfölény előtti behódolást hirdetik, csak nagyobb léptékben, mint a miniszterelnök, és természetesen célszerűségi alapon.

Nem kell tartani attól, hogy Orbán Viktor a hasznát kereső tőke szarvát akarja letörni. Az erősebbekkel szembeni „kurucos ellenállása” a rajongóinak szóló, következményeiben kétségkívül drága színház, aminek célja, hogy kiaknázza a társadalmi rosszlét miatti haragot. Amikor azt mondja, hogy a spekulatív kapitalizmus megbukott, és meg kell teremteni a munkaalapú kapitalizmust, azt üzeni, hogy rendteremtő állama móresre tanítja az „érdemteleneket”, a „gyengén teljesítőket”, a „fölösleges elemeket”, a „lecsúszott mihasznákat”, a „bűnök világát”, és helyettük felkarolja a „dolgos” középosztályt, amely kemény uralmát közvetíti lefelé. Egy valamit valóban őszintén gyűlöl: az ilyen kormányzás rémét, a nyílt vitát. A hatalomgyakorlási módszereket tekintve azonos demjáni és orbáni terv alapja ugyanis a jogokat mellőző, megkérdőjelezhetetlen, kegyes tekintélyelvűség. Ha valami nem hajlik, majd törik, mert rábírják. Állam és tőke ezen a téren jegyesek.

Csak a hallgatás a hasznos

Nincs ebben semmi meglepő a határok nélküli vállalatok számára, amelyek naponta elvégzik a fegyelmezési feladatokat új módszerükkel, aminek neve compliance: megfelelés, szolgálatkészség, teljesítés. A magukra valamit is adó cégek manapság compliance stratégiát dolgoznak ki, és meghatározzák azokat a viselkedési szabályokat, amelyekhez idomulniuk kell a dolgozóknak. A compliance előírások természetesen cég- és ágazatspecifikusak, de lényegi elemeikben megegyeznek. Az egyik nemzetközi nagyvállalat például ezt közli magáról: „Compliance Programunk az egész vállalatra nézve előírja az etikus és törvényes magatartást, továbbá minden munkatárs számára világos utasításokat foglal magában valamennyi alkalmazandó törvény betartására. Ezen kívül további szabályokat tartalmaz például a kifizetések kezelése és az üzleti tanácsadókkal való helyes kapcsolattartás tekintetében.

A Compliance Program megvalósítása érdekében nemcsak egy egész világra kiterjedő compliance szervezetet hoztunk létre, hanem a program betartását ellenőrző rendszert is.” A gyakorlat ennek szöges ellentéte. Előírják, hogy minden esetben köteles a cég érdekeit a saját egyéni érdekei és sérelmei fölé helyezni a munkavállaló. Előírják, hogyan viselkedjen külső partnerekkel, milyen információkat adhat tovább, s milyeneket nem. Előírják, nem a lelkiismeretére bízzák, hogy elfogadhat-e ajándékot, milyen értékhatár fölött kérjen főnöki engedélyt, és hogy jóváhagyás esetén kié legyen az ajándék. Mindez része egy mélyreható irányítási rendszernek, aminek célja az ellenőrzés, és annak tudatosítása, hogy az előnyök a felsőbbség jóindulatán múlnak.

A compliance stratégia legfontosabb eleme, hogy figyeljék egymást a dolgozók. Egyértelműen mindenki értésére adják: a cég compliance megbízottjának kötelesek beszámolni, ha azt tapasztalják, hogy egy munkatárs eltér a megszabott ügymenettől, nem reagál elég gyorsan egy kérésre, vagy nem jól dolgozik. Ha valaki ódzkodik attól, hogy a kollégáját nyíltan bemártsa, akkor névtelenül is megteheti egy külső és „független” compliance jogásznál, aki helyette lép. A rendszer hatékonyságának záloga – ezt történelmi példákból is tudjuk –a függés, illetve a megélhetés miatti félelem. Ha az egyik nem teszi meg, megteszi a másik, és akkor fel fogják jelenteni azt is, aki dacolt, amiért előbb-utóbb megkapja a magáét.

A compliance stratégiát a gazdasági érdekkel indokolják, és a törvényesség szólamaival leplezik. A jelenség nagyjából két évvel ezelőtt lett ismert Magyarországon egy szokatlan szolgáltatás felbukkanásával. „Beépülünk cégébe!” – ezzel ajánlotta magát egy ügynökség, amely azt ígérte, hogy a tevékenysége révén megbízója százszázalékos biztonsággal tudni fogja, mi történik a vállalatnál. Az ügynökség lényegében azt kérte, hogy munkatársai kapjanak fedőállást, cserében bizalmi, baráti viszonyt alakítanak ki mindenkivel, közben feltérképezik a belső problémákat, visszaéléseket, rendszeresen jelentést tesznek a dolgozók munkamoráljáról, a „fekete bárányokról”.

Ez a megfigyelési módszer még nyers volt, ezért az ombudsman az alkotmány és az adatvédelmi törvény megsértésének nyilvánította, hogy besúgókat telepítsenek egy cégbe, és így lássák el a vezetőket bizalmas információkkal. A rendkívüli kereslet azonban utat tört a találmánynak, aminek meghagyták angolos nevét az orwelli újbeszédhez illően. A folyamat felgyorsult, amit mi sem mutat jobban, mint hogy egyre több hirdetésben keresnek a vállalatok egy teljesen új szakmai felkészültségű középvezetőt, a compliance managert. A szemfüles trainingcégek felismerték a kecsegtető lehetőséget, és compliance managerképzést, a cégeknél belső compliance trainingeket indítottak.

A társadalmi felelősségről előszeretettel fecsegő cégek sokat adnak arra, hogy mint jó gazda jelenjenek meg. Igyekeznek olyan arculatot mutatni, amely családbarát szemléletről, közös erőfeszítésekről, a munkavállalók elégedettségéről szól, természetesen abban az aspektusban, hogy ez mennyire fontos a cégnek. A jelmondat: minőség, felelősség, kölcsönösség, hatékonyság. Deklarálják, hogy emberséges munkakörülményeket biztosítanak, figyelembe véve az egyéni igényeket. A valóság azonban ezúttal is más, aminek ékes példája egy „apróság”, az évi rendes szabadsággal folytatott mesterkedés. Ezt elvben mindenkinek ki kell adni, a „kötelességet” azonban egyre többször felülírja a cég érdeke, amire hivatkozva korlátozásokat vezetnek be, természetesen rejtve. Mivel a törvény szerint a szabadság háromnegyede felett a munkáltató rendelkezik, mert annak igénybevétele nem gátolhatja a céget a rendeltetésszerű működésben, az igazságtalanság törvényszerűvé válik.

A megszorításra az ad lehetőséget, hogy elvesznek azok a szabadságnapok, amelyeket nem engedélyeztek, ráadásul ezek ma már pénzben sem válthatók meg. Se pénz, se posztó. Hogy ne legyen nyíltan jogsértő a szabadság kiadásának megtagadása vagy szabotálása, év vége felé papíron kiíratják a gyakran jócskán megmaradt napokat, vagyis ezzel lényegében ledolgoztatják azokat. Ami a dolgozónak kényszerítés, az kedves karácsonyi ajándék a munkaadónak. Panaszkodásnak helye nincs, egyedül a hallgatás a hasznos, hiszen a legfőbb cél: a jó, még jobb, annál is jobb vállalati eredmény. Akkor pedig félre kell tenni a személyes problémákat, és végre kell hajtani az utasításokat – compliance módra. Önként és dalolva, mindegy, mi az ára.

A szerzők közírók

Címkék: munka, Fórum
 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    67 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS