Fehl | 2010. augusztus 21. | 14:20:34

Vigyázni kell a különböző nemzetiségek összehasonlításával. DrHakapeszi, a belgiumi németeket egyszerűen lecsatolták az első világháború után Németországból, ha tetszik, kis Trianonnal, a svájci olaszok viszont, kis túlzással, mindig is Svájcban éltek.
Nekem, mint kettős identitású embernek - sváb és magyar vagyok -, azért fáj, hogy a svábok, a magyarországi németek, az asszimiláció végső fázisában vannak, vagyis eltűnünk, de el kell fogadnom ezt a tényt.

DrHakapeszi | 2010. augusztus 21. | 12:39:54

Kedves Math! Ha komolyan gondolod azt, amit a hármas pontban írtál, akkor hogy lehet az, hogy a németek Belgiumban(csak 70000 fő) éppúgy nem asszimilálódnak, mint a zömmel németek által lakott Svájcban az olaszok? Ők egyébként számukat és arányukat tekintve is kevesebben vannak, mint a szlovákiai magyarok.

blau | 2010. augusztus 19. | 21:45:27

Magyar és német között könnyebb az átjárás, kisebb a kulturális különbség, vallási meg nem létezik, szemben a román állapotokkal."

Nagymamam epppen azt mondta, hogy "die Ungern hatten nur das, was sie uns weggenumme have" (csak annyi volt a magyaroknak, amit elvettek tölünk"). ennyit az "atjarhatosag"-rol

math | 2010. augusztus 19. | 18:53:50

"mert tisztában van azzal, hogy a magyar környezetben szigetként létező közösségekben, természetes, spontán folyamatként megy végbe az asszimiláció. Ez vezetett a mai állapotokhoz, és nem a magyar állam ármánykodása. Ez döntő különbség az államnacionalista Romániával szemben, ahol pl. az ortodox egyház is kiveszi a részét a kolonizációban, és a közhangulat fenntartásában. Magyar és német között könnyebb az átjárás, kisebb a kulturális különbség, vallási meg nem létezik, szemben a román állapotokkal."

nincs döntő különbség.

1) szerintem természetes, hogy ha valaki Y anyanyelvűként egy olyan országban él, ahol X a többségi nyelv, akkor megtanul X nyelven. a saját érdekében.

2) ebben az országban a többség X nyelven beszél, X nyelven van a tévé, rádió, mozifilmek többsége, X nyelven van az az internetes tartalom, ami az országról szól.

3) ergo, az illetőnek a fia, minimum az unokája már X anyanyelvű lesz. ebből a szempontból lényegtelen, hogy Y nyelven tanulnak-e vagy sem. előbb utóbb az X nyelv fog dominálni. Y nyelven tanulni csak hátrányokat jelent

így nem értek egyet Biróval abban, hogy a magyaroknak Erdélyben magyar nyelvű oktatást kéne forszírozni, vagy a németeknek Magyarországon németet.


én német születésű magyar vagyok. ma magyarul tudok legjobban, aztán angolul, aztán németül, aztán franciául. gyerekeim azon a nyelven fognak beszélni, amelyik országban élek.






"mert tisztában van azzal, hogy a magyar környezetben szigetként létező közö

manipul | 2010. augusztus 19. | 10:51:00

Tisztelt Pawpar!
Amit ír, azzal egyetértek. Az, hogy máshol mit műveltek az átszakadt magyarokkal az elítélendő, de legalább valamilyen velünk ellentétes román, szlovák érdek mentén védhető. De amikor az állítólag magyar NOL ilyen körülmények (Trianon stb.) közepette siránkozva eljátsza a saját hazájaval szemben a humánus vádlót, az már erősen védhetetlen, átlátszó és álszent. Ezt eljátszották, a kettős állampolgárság ügyében, Trianon emléknap ügyében sőt még IMF ügyben is.

pawpar | 2010. augusztus 19. | 09:55:01
manipul | 2010. augusztus 18. | 19:29:10
... "a környező országokat Magyarország területével fizették ki"
Én inkább úgy fogalmaznak, hogy a közös területből aránytalanul (igazságtalanul) nagy területet kaptak az új országok, és ez számunkra színmagyar, ill. magyar többségű területek elvesztését jelentette.

pawpar | 2010. augusztus 19. | 09:55:01

manipul | 2010. augusztus 18. | 19:29:10

... "a környező országokat Magyarország területével fizették ki"

Én inkább úgy fogalmaznak, hogy a közös területből aránytalanul (igazságtalanul) nagy területet kaptak az új országok, és ez számunkra színmagyar, ill. magyar többségű területek elvesztését jelentette.

pawpar | 2010. augusztus 19. | 09:45:10

Tisztelt Manipul

Szerintem a mi nézeteink nem állnak messze egymástól. Én is mélységesen elitélem azt, amit a szomszédos országok műveltek , ill. nemegyszer mai is művelnek az ottlakó magyarokkal. Kapcsolataim révén gyakran megfordulok a Felvidéken, a Vajdaságban és Kárpátalján is, tehát személyes tapasztalataim is vannak.
Ugyanakkor szeintem azt is tisztán kell látnunk, amit nálunk csináltak vagy nem csináltak a kormányok a nemzetiségekkel kapcsolatban a kiegyezés óta.
Véleményem szerint Bíró Béla tulzott jelentőséget tulajdonít a magyar kormányok cselekedeteinek, átesve a ló másik oldalára. De azok is átesnek a ló "harmadik" oldalára, akik a magyarországi nemzetiségek csökkenésében csak természetes asszimilációt látnak. Van ott kormányzati akarat is, még ha nem is annyira erőszakos, mint a szomszédos országokban.
Lehet, hogy a szomszédos országokban élő magyarokon nem segít, ha mi egyaránt nyiltan kezeljük a múlt erényeit és hibáit, de szerintem érdemes megpróbélni.

DrHakapeszi | 2010. augusztus 18. | 22:29:35

A szerző a magyarországi kisebbségek eltűnésével kapcsolatban azt írja, hogy "...a németek önmagában is szégyenteljes kitelepítésétől eltekintve – szinte teljes egészében asszimilációs jellegű...". Nos ezt kiegészítem azzal, hogy az 1947-48-ban végrehajtott, a (cseh)szlovákok fél által kierőszakolt lakosság-csere alapján mintegy 70000 szlovák is "eltűnt" Magyarországról. Az otthon maradottak asszimilációját a szétszórtságuk is gyorsította. Németek a fővároson kívül 16, szlovákok pedig 11 megyében élnek/éltek.

Balu | 2010. augusztus 18. | 20:43:06

Ausztriában a magyarok ugyanúgy asszimilálódnak, mint a magyarországi kisebbségek, minden erőszak nélkül. Hasonló a helyzet Szlovéniában is. A válasz erre egyszerűen az, hogy a hasonló kulturális színvonalon élő népek egymást könnyebben megértik. Sajnos - bármennyire is úgy hangzik, mintha a magyar kultúrfölény képviselője lennék - nehezen tagadható, hogy a román uralom Erdélyben jelentős hanyatlást eredményezett, ami a mai napig érzékelhető. Valóban nemcsak a számarány számít, hanem pl. az a tény is, hogy 1918-ban többnyire magyarok és szászok adták az értelmiséget, a polgárságot. Ezt súlyosbította még a vallási különbség is.
Az asszimilációt egyébként tovább hátráltatta az erőszak. Olyan országokban, ahol nem erőltetik az asszimilációt, az magától végbe megy.

Mindennek ellenére BB cikke tartalmaz helyes meglátásokat, ám nem veszi figyelembe ezeket a súlyos tényezőket, amelyeknek meghatározó szerepe van az asszimilációban. Szerintem.

manipul | 2010. augusztus 18. | 19:29:10

Tisztelt Pawpar!
pawpar | 2010. augusztus 18. | 14:32:00
Évekkel ezelőtt személyesen is foglalkoztam a "nemzetiségek" történetével. Szinte csak a szájhagyomány és a korabeli igen kevéssé hozzáférhető adatokra lehetett támaszkodni, mert 1948-tól kezdve teljesen eltorzították illetve elhallgatták a témát. Valóban volt kisebbség de szerintem messze nem érte el a 10%-ot. Legfeljebb a zsidókkal de őket ezen az alapon nem mindig tekintették nemzetiségnek. A kitelepítés nem csak nemzetiségi alapon ment, hanem német hangzású név alapján, sőt néha elég volt a személyes bosszú. De ha elérte volna, "hogy Magyarországnak 1918 után arányaiban éppen vagy csaknem annyi kisebbsége volt, mint Romániának vagy Szlovákiának – ma van," az sem mond semmit, mert e két ország lakossága kb 20-25 millió a mi tizünkhöz képest.
Sajátságos szemlélet, hogy a környező országokat Magyarország területével fizették ki, az "új" országukban az őslakos magyarokat háttérbe szorították és mi meg azon jajveszékelünk, hogy szegény itt maradt, de eredetileg is magyar állampolgár nemzetiségek maguktól, minden kényszer nélkül asszimilálódnak.
Szerintem ez vicc.
ui: a linkeket elolvastam, hát igencsak óvatosan fogalmaznak.

Altuntegin | 2010. augusztus 18. | 18:35:59

Két kérdés: 1. Ma hol és milyen kisebbség nyelvén lehet óvodától felsőoktatásig tanulni Magyarországon? (A német irodalmi nyelv nem azonos a svábbal. Romániában már lehet magyar nyelven is PhD-fokozatot szerezni.)
2. Hány nemzetiségnek van képviselője a magyar parlamentben? (Csak jelzem, hogy ez alkotmányjogilag sincs rendben mindmáig.)

pawpar | 2010. augusztus 18. | 16:51:27

Kende Üsztöke | 2010. augusztus 18. | 16:18:48

Az Ön által felhozott példák csak azt bizonyítják, hogy az állam nem mindenható. Magyarosítási törekvés a kiegyezés óta egyfolytában van, de az embereket nem olyan könnyű megváltoztatni.
Szlovákiában és Romániában is gyakran lehet olyan magyarokkal találkozni, akik egy szót sem tudnak szlovákul vagy románul. Pedig az állam ott is nagyon szeretne asszimilálni. Sőt, annak idején én a Szovjetúnióban is találkoztam olyan felsőfokú végzettségű emberekkel, akik egyáltalán nem beszéltek oroszul. Hiába, még a diktatúra sem tökéletes.
Egyébként Franciaország sem jó példa, mert ott a dolgot még azelőtt megoldották, mielött demokratikusnak lehetett volna nevezni.

Kende Üsztöke | 2010. augusztus 18. | 16:18:48

Moderálási alapelvek- komment törölve -

pawpar | 2010. augusztus 18. | 14:46:59

kriton | 2010. augusztus 18. | 14:25:08
"Egyébiránt, a horthy rendszerben valóban volt egy magyarosítási törekvés, de inkább előnyöket adtak a magyarosítóknak (pozició, hivatal). Viszont akkor még működött egy profi kétnyelvű alapiskola rendszer és a nemzetiségi falvak önkormányzata."

Szerintem ez egy elég sajátságos megközelítése a Horthy-rendszer nemzetiségi poltikájának.
Idézet egy másfajta megközelítésből:
"Az I. világháború után az azt követő Trianoni békével a magyarországi horvátságot hosszú időre elvágták anyanemzetétől, amit aztán a mindenkori politikai rendszerek jól kihasználtak, természetesen a horvátok kárára. Hiszen a Horthy-rendszer nem a példamutató nemzetiségi politikájával vált híresé. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az, hogy például horvát nemzetiségű magyar állampolgár horvát hangzású vezetéknévvel semmilyen közhivatali tisztséget nem tölthetett be. még egyszerű falusi kisbíróit sem, illetve csak abban az esetben ha nevét megmagyarosítja. Ezért természetesen erre az időszakra esik a tömeges névmagyarosítás, amit jól példáz a horvát nemzetiségű települések vezetéknévtárának hirtelen megváltoztatása."
forrás: www.horvatok.hu/index.php?id=25

pawpar | 2010. augusztus 18. | 14:32:00

Tisztelt Manipul

"Úgy tudom, hogy Horthy alatt nem asszimilációs program volt, (nem is igen volt kivel szemben)"

Volt kivel szemben. Ez a cikk is, de Bíró Béla által az elején említett Harrach Gábor cikk is 10% körüli nemzetiségről ír a Trianon utáni Magyarországról. Egyébként, ha nem lettek volna nemzetiségek, kiket telepítettek volna ki a II. világháború után Németországba, ill. kik mentek volna Csehszlovákiába a lakosságcsere következtében.
Egyébként a sokat emlegetett "Nomerus clausus" is nemcsak a zsidókra (persze őket érintette igazán komolyan), hanem az összes nemzetiségre vonatkozott.
A Horthy korszak nemzetiségi poltikájával kapcsolatban két forrás:
www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2004_02/cikk.php?id=882
adatbank.transindex.ro/regio/kutatoioldalak/htmlk/pdf780.pdf
(a másodiknál ne tévesszen meg a cím, a cikk foglalkozik a Horthy korszakkal is)

manipul | 2010. augusztus 18. | 14:31:34

Tisztelt Kriton!
Valamit félreért. Amire Ön céloz, én azt nem állítottam. Sőt a németek túlnyomó része egyáltalán nem volt nemzetiszocialista. Józan derék emberek voltak és nem nagyon hatottak rájuk elméletek. Ennek ellenére sokat kitelepítettek. Ettől függetlenül volt egy névmagyarosítási hullám. A nevem pedig magyar, de vannak sváb őseim.

kriton | 2010. augusztus 18. | 13:48:05
Édes drága manipul, az teljesen egyértelmű sszámodra, hogy minden német nevű 100%-ban nemzetiszocialista volt, ugye te drága.
Azt meg sem említem neked, zavarná az elméletedet, hogy német néven nemcsak svábok szerepeltek ebben az országban.
Aztán neked pl. milyen neved van, had reméljünk egy olyan korszakot, amikor csakúgy a neved alapján diszkriminálnak. Kifejezetten valamilyen oldalról történő befolyás ellensúlyozására.
mert az fontos az ellensúlyozás, ja.. mag a statuálás.

kriton | 2010. augusztus 18. | 14:25:08

Egyébiránt, a horthy rendszerben valóban volt egy magyarosítási törekvés, de inkább előnyöket adtak a magyarosítóknak (pozició, hivatal). Viszont akkor még működött egy profi kétnyelvű alapiskola rendszer és a nemzetiségi falvak önkormányzata. Nos a háború után ezeket szüntették meg. Kötelezővé tették az oroszt. Megszólták az utcán másként beszélőket és csak magyarul lehetett érvényesülni ( a név már nem számított), ja és keverték is népeket, iparosításnak is hívták.
Bíró úrnak bárhogy fáj, igaza van. És az utólsó mondatában jelzett folyamat már elkezdődött. A határon túli magyarok egy generációval vannak lemaradva tőlünk.

kriton | 2010. augusztus 18. | 13:48:05

Édes drága manipul, az teljesen egyértelmű sszámodra, hogy minden német nevű 100%-ban nemzetiszocialista volt, ugye te drága.
Azt meg sem említem neked, zavarná az elméletedet, hogy német néven nemcsak svábok szerepeltek ebben az országban.
Aztán neked pl. milyen neved van, had reméljünk egy olyan korszakot, amikor csakúgy a neved alapján diszkriminálnak. Kifejezetten valamilyen oldalról történő befolyás ellensúlyozására.
mert az fontos az ellensúlyozás, ja.. mag a statuálás.

manipul | 2010. augusztus 18. | 12:29:39

Tisztelt Pawpar!

Úgy tudom, hogy Horthy alatt nem asszimilációs program volt, (nem is igen volt kivel szemben) hanem egy névmagyarosítási program. A célja pedig kifejezetten a német oldalról történő nemzetiszocialista befolyás csökkentése volt. Például német névvel nem illett bizonyos tisztségeket betölteni.

pawpar | 2010. augusztus 18. | 11:56:54
Magellan | 2010. augusztus 18. | 10:19:21
"Magyarorszgon, ellentétben a környező országokkal nem volt államilag támogatott asszimilációs program"
A Horthy korszakban volt.

pawpar | 2010. augusztus 18. | 11:56:54

Magellan | 2010. augusztus 18. | 10:19:21
"Magyarorszgon, ellentétben a környező országokkal nem volt államilag támogatott asszimilációs program"

A Horthy korszakban volt.

pawpar | 2010. augusztus 18. | 11:53:34

kökola | 2010. augusztus 18. | 10:59:40
"A mai Mo. területén élő kisebbségeknek nem volt nemzettudatuk, illetve magyaroknak tartották magukat, akik más nyelven beszélnek."

Ez így túl általánosító és összekever fogalmakat. A mai Magyarországon maradt németek, délszlávok, szlovákok, stb. között sokan voltak akik csak nagyon gyengén beszéltek magyarul, ugyanakkor megtartották anyanyelvüket és kultúrájukat. Magyar állampolgárok voltak, de nem magyarok. A Horthy rendszer viszont folytatta azt az asszimilációs politikát, amit a királyi Magyarország indított el a XX. század elején. A Kádár-rendszerben pedig a nemzetiség a nem tiltott, de nem is támogatott csoportok közé tartozott.
Természetesen ez egyáltalán nem menti a szomszédos országok erőszakos asszimilációs politikáját, de felesleges a dolgokat úgy beállítani, mintha a magyar állam ezen a területen mindent jól csinált volna.

pawpar | 2010. augusztus 18. | 11:23:30

A rendszerváltás óta folyamatos dilemma, hogy a szomszédos országokban élő magyarok érdekében kell-e magyar államnak kifejezetten példamutó, erősen pozitív diszkriminációt felmutató nemzetiségi poltikát folytatni saját kisebbségeivel kapcsolatban, vagy sem?
Ami idáig egyértelműen probléma volt, az a kisebbségek parlamenti képviselete, de ez remélhetőleg 2014-ben gyakorlatilag is megoldódik. A kisebbségi önkormányzatok létrehozása és működtetése pedig éppenhogy túlmutat a szomszédos országok gyakorlatán.
Ugyanakkor az ittélő nemzetiségeik közül nagyon sokan már egyáltalán nem, vagy csak nagyon gyengén beszélik "saját" nyelvüket és nem rendelkeznek valódi kötődéssel "saját" kultúrájukhoz sem. Az igaz, hogy az 1918 utáni kormányoktól a nyelv és a kultúra megtartásához, finoman szólva, nem sok segítséget kaptak. De ma már ezt inkább nekik kellene erősebben kezdeményezni és nem az államtól várni, hogy visszafordítson egy folyamatot.
Ez az erősebb kezdeményezés azért is fontos lenne, mert így kiderülne, hogy az aktuális kormányzat hogyan áll a kérdéshez.

kökola | 2010. augusztus 18. | 10:59:40

A mai Mo. területén élő kisebbségeknek nem volt nemzettudatuk, illetve magyaroknak tartották magukat, akik más nyelven beszélnek. Ennek az az egyszerű oka, hogy betelepülésükkor a modern nemzet fogalma ismeretlen volt, és szigetként éltek a magyar többség között. Ezt egyszerűen nem lehet összehasonlítani a Trianon után elszakított magyarok helyzetével.

manipul | 2010. augusztus 18. | 10:54:19

Bíró úr cikke a cinikus zsurnalista manipuláció mintapéldája. Felvet egy fontos jelenséget, azok okait, következményeit sajátosan súlyozza, kibontja vagy elhanyagolja és kialakít egy hamis képet.
A magyar kisebbségek sorsa szorosan kötődik Trianonhoz. Ennek lényege, amiről a szoclib sajtó rendesen hallgat, nem a határok ügye, mert ami ránk volt kíróva, azt mi betartottuk. Ellenben a szomszédos országok a kisebbség tekintetében nem tartották be a szerződést. Ennek volt oka (pld. a romániai optáns ügy) hogy Lord Rothermere a magyarok mellé állt. Tehát itt nem arról van szó, hogy ki mit tett a asszimiláció ellen, hanem ki mit nem tett az erőszakos kisebbségpolitika ellen.
"Az persze tény, hogy Magyarországon nem folyt a szomszédos államokban gyakorolthoz mérhető erőszakos beolvasztás, de erre nem is volt szükség." írja a cikk.
Hát ha nem volt rá szükség, mert az asszimilácó magától is megoldotta VOLNA a dolgot, akkor miért kellett máshol erőszakos beolvasztás.
Később sem javult a helyzet l: Benesi dekrétumok és annak hatásai, egzisztenciára, tulajdonviszonyokra stb.
Abban lehet igaza a szerzőnek, hogy jó a természetes kétnyelvűség, nosza rajta lehet Pozsonyt bombázni, de valahogy a NOL nem nagyon erőlködött ez ügyben.

Lancelot | 2010. augusztus 18. | 10:35:56

Magellan

Sajonos, nincs igazad, a kitelepített sváb házakban a Csehszlovákiából kitelepített és erdélyből áttelípített magyarok kerültek, aki később általában tovább áltak.

Barátom, nagyszüleit kitelepítették, haza szöktek, nézték a házukat, az erdélyi új tulaj megszánta őket, beengedte éjszakára, később visszavásárolták a saját házukat.

Lancelot | 2010. augusztus 18. | 10:21:54

„1961 és 1966 között végeztem el a német szakot, számos sváb évfolyamtárssal. Többnyire azt mondták, a gyermekkorban elsajátított anyanyelv inkább zavarta, mint segítette őket a tanulásban.”

Sváb lévén ezt megerősíthetem, ennél kissé zagyvább volt a kép, nagyszüleim és korosztályuk, svábul beszéltek, magyarul csak a falun kívül kellet megszólalniuk. Kölyökként köztük szaladgálva, játszadozva hallottam a trécselésüket, érdekes volt, hogy az új dolgoknak (hűtőszekrény, televízió stb) nem tudták a német megfelelőjét, a régi nyelvben nem szerepeltek, így a sváb szövegben feltűntek és egyre gyakrabban szerepeltek magyar szavak.

A kitelepített rokonaimmal kiválóan társalogtunk, nagyszüleim svábul, Én magyar, de a hozzátartozókkal, házastárs, gyereket, lévén ők általában echte németek, már néha körül kellet írni a dolgokat, nem mindig értettük a másik által használt szavakat.

(a feleségverseny remek)

Magellan | 2010. augusztus 18. | 10:19:21

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Periksz | 2010. augusztus 18. | 09:55:04

Szegény BB, alapvető folyamatokkal nincs tisztában. Magyarországon ugyanis létezik a kulturális autonómia: az országos német, vagy más önkormányzat, ha akarná, éktelen hírverést csaphatna abból, hogy torz a nemzetiségi oktatás. Igaza lenne, de nem teszi, mert tisztában van azzal, hogy a magyar környezetben szigetként létező közösségekben, természetes, spontán folyamatként megy végbe az asszimiláció. Ez vezetett a mai állapotokhoz, és nem a magyar állam ármánykodása. Ez döntő különbség az államnacionalista Romániával szemben, ahol pl. az ortodox egyház is kiveszi a részét a kolonizációban, és a közhangulat fenntartásában. Magyar és német között könnyebb az átjárás, kisebb a kulturális különbség, vallási meg nem létezik, szemben a román állapotokkal.

zoli | 2010. augusztus 18. | 09:21:59

Biro bela többet ne fogj tollat a kezedbe, legfeljebb kapát de azzal is vigyázz nehogy akkora marhaságot cselekedj mint a tolladdal.Bukarest jól kimosta az agyadat.

jszegedi | 2010. augusztus 18. | 08:51:55

Moderálási alapelvek- komment törölve -

medve1942 | 2010. augusztus 18. | 08:38:32

1961 és 1966 között végeztem el a német szakot, számos sváb évfolyamtárssal. Többnyire azt mondták, a gyermekkorban elsajátított anyanyelv inkább zavarta, mint segítette őket a tanulásban. Tuniillik egy-egy németországi XVIII. vagy XIX. századi tájszólás élt tovább a sváb falvakban, abból az 1871 előtti korból, amikor még nem is volt Németország. Amikor megtanulták a mai irodalmi németet, még inkább elkülönültek a nagymamák nyelv használatától... A magyarban az "irodalmi nyelv" Kazinczy és az erdélyi Aranka korában lényegében a felső-magyarországi és erdélyi szólást vette át, ezért nem látszik olyan igazi nagy különbség.
Az itteni gyors beolvadást a "hungarus-tudat" hagyománya is segíti tudat alatt.

walsz | 2010. augusztus 18. | 07:00:54

Azt azonban nem hiszem, hogy egy közösség nyelvének és kultúrájának fennmaradása pusztán a lélekszámon múlna. A kölcsönös kétnyelvűség körülményei közt ugyanis néhány tíz- vagy százezres közösségek is megőrizhetik identitásukat, a közvetlenül együtt élő közösségek nyelve és kultúrája elvben korlátlan ideig működőképes maradhat. A kisgyerekkorban anyanyelvi szinten elsajátított nyelvek ugyanis nem gyengítik, hanem erősítik egymást. Az iskolában kierőszakolt – gyakorta merőben valóságidegen –nyelvismerettel ellentétben! Nekünk, határon túli magyaroknak is ez az (egyelőre még utópikusnak tűnő) alternatíva az egyetlen életesélyünk.

Itt az ideje kimondani: az Európai Unió által is támogatandó kölcsönös (szimmetrikus) kétnyelvűség hiányában a határon túli kisebbségek is határon belüli társaik sorsára jutnak. Idő kérdése csupán.