Ellenzék fegyver nélkül című cikkükben (július 9.) olvasom, hogy „Schöpflin György szerint a konstruktív bizalmatlansági indítvány az »uralkodó erő« önkorlátozását bénítja, a társadalmi visszacsatolást pedig gyengíti. Ennek a hatása az, hogyha egy miniszterelnök erős parlamenti többséggel rendelkezik, »bebetonozva« érzi magát, és akkor nem annyira fontos számára, mit gondol a társadalom....”

Ezen mondatokat többször is elolvasva nem hittem a szememnek. Ugyanis a konstruktív bizalmatlansági indítvány ezen állításnak pontosan az ellenkezőjét jelenti, mint ahogyan azt az írás szerzői a továbbiakban helyesen meg is írják:

„A bizalmatlansági indítvány – az általában a kormány által saját maga ellen kezdeményezett bizalmi szavazással szemben – a parlamenti ellenzék fegyvere.” Fentiekben elmondottak helyes értelmezéséhez nem szükséges alkotmányjogászi képzettséggel rendelkezni.

Nagy bajnak nézünk elébe, amenyiben az alkotmány megalkotására kiszemelt egyik személy egy fogalom értelmezésekor a tényleges helyett annak fordítottját állapítja meg.

Sólyom Gábor Budapest

Tribuszerné. Ez a név ötlött eszembe, amikor elolvastam a július 6-i számban megjelent Bajai mese az álomkamatról című cikket egy szélhámos nő ügyeskedéséről. Érdekes, a felejthetetlen nevű Tribuszerné szinte pontosan ugyanúgy szédített embereket, vett át kisebb-nagyobb összegeket azzal, hogy jól megforgatva akár havi tízszázalékos kamatot is fizet majd. E kisstílű szélhámoskodásban az a szomorú, hogy az emberek többnyire rossz anyagi helyzetükben szinte belekényszerülnek valamilyen sötét üzletbe még akkor is, ha jól tudják: pénzügyletekkel csak engedéllyel bíró vállalkozások foglalkozhatnak. Még szomorúbb, hogy hosszú évek után még mindig nem született olyan elrettentő ítélet, ami gátat vethetne a további szélhámoskodásnak, és jól megérdemelt börtönükbe juttatná a másokat gátlástalanul rászedőket.

Domonkos István Budapest