Valamiért úgy vélik, hogy a rossz kölcsönök, az ingatlanpiaci buborék problémái, a megegyezés nehézségei, Európa ügye iránti lelkesedés hiánya mind-mind a bővítés számlájára írható, az Európával kapcsolatos aggodalmakra pedig az a megfelelő válasz: az EU megszegi a majd tíz éve, a zágrábi csúcsértekezleten a délkelet-európai tagjelölteknek és potenciális tagjelölteknek tett ígéretét. Legfőbb ideje, hogy az EU új tagállamai hallassák a hangjukat ebben az ügyben.

A pozsonyi, prágai, budapesti és varsói vezetők – akik július 19-én találkoznak a Visegrádi Négyek csúcsértekezletén Budapesten, hogy megvitassák közös ügyeiket – tisztában vannak vele, hogy a bővítés milyen hatékony eszköz az EU befolyásának növelésére. Persze csak addig, amíg a fölvételre vonatkozó ígéretek valósak és hihetők, a feltételek pedig tisztességesek. Azt is tudják, hogy a bővítés erősíti az EU-t, és a közösség súlyos gondjai nem a bővítésből fakadnak.

Akik a bővítés barátainak mondják magukat, azok is újabb és újabb akadályokat gördítenek az útjába. Van öt tagállam, Spanyolország, Görögország, Románia és Szlovákia, melyek nem hajlandók elismerni Koszovó függetlenségét. Ezzel egyrészt felszámolják Koszovó csatlakozásának perspektíváját, másrészt jelentősen megnehezítik Szerbia felvételét is. Macedónia csatlakozási tárgyalásainak megkezdését Görögország blokkolja, kifogásolva az ország alkotmányos nevét. Az Egyesült Királyság – egy másik „bővítésbarát” ország – ellenzi Bosznia nemzetközi protektorátusának megszüntetését, amivel a távoli jövőbe tolja Szarajevó kilátásait a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A támogatás rendületlen híveként számon tartott Szlovénia lehetőségeit pedig beszűkítették területi vitái Horvátországgal.

Az EU bővítésével kapcsolatban a szkeptikusok e nézeteltérések és a megoldatlan kétoldalú konfliktusok mögé bújhatnak. Az uniós bővítési politikához mindig is kellettek olyan tagállamok, melyek azt aktívan és hatékonyan támogatták. A V4 és a közelgő magyar, illetve lengyel EU-elnökség 2011-ben új fejezetet nyithat.

Először is a bővítési folyamat valóban halad előre – és most kritikus ponthoz ért. A nyugat-balkáni országok tagságért folyamodtak, és várják a választ, hogy mikor kezdődhetnek a tárgyalások. Az Európai Külpolitikai Tanács (ECFR) nemrégiben kiadott dokumentuma, melyet Heather Grabbe, Gerald Klaus és Daniel Korski jegyez, felveti, hogy az Európai Bizottságot meg kell bízni az összes nyugat-balkáni ország előzetes „feltérképezésével”, és „véleményt” kell alkotnia a jelentkezők felkészültségéről. A jövő év végére mindegyiküknek tagjelöltté kell válnia. A legfelkészültebbel 2012-ben meg is kezdődhetnének a tárgyalások. Ez helyreállítaná a bizalmat az EU iránt, ösztönzést adna a reformra, erősítené a versenyt az egyes államok között, és megkönnyítené a civil társadalom számára, hogy számon kérjék kormányaikon az előrehaladást. E kormányoknak adott konstruktív válasz a legjobb mód arra, hogy megelőzzük az 1990-es évek elején uralkodott destruktív nacionalizmus visszatérését.

Másodszor: be kell bizonyítani, hogy a felkészületlen új tagállamok inváziójáról szóló populista félelmek mítoszok. Az olyan országok, mint Macedónia vagy Szerbia a legkedvezőbb forgatókönyv szerint is legfeljebb tíz év múlva csatlakozhatnak az EU-hoz. Némely EU-tagállam mégis úgy beszél a balkáni bővítésről, mintha az küszöbönállna.

Harmadszor: a balkáni bővítés egyik támogatója sem szorgalmazza a feltételek könnyítését. A csatlakozási folyamat még szigorúbbá vált Bulgária és Románia felvétele óta. Sokkal több a követelmény, és szigorúbban ellenőrzik az EU-szabványok alkalmazását. Ez biztosítja az intézményi reformok előrehaladását a Balkánon.

Negyedszer: nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kétoldalú ügyek megoldására. Szlovákia új vezetése például kezdhetné a Koszovóval kapcsolatos szlovák álláspont megváltoztatásával.

Itt az ideje, hogy az európai közösség új erőre kapjon az új tagok tapasztalatainak hasznosításával. A magyar és lengyel EU-elnökség 2011-ben olyan lehetőséget kínál, amelyet nem szabad elszalasztani.

Kristof Bender, az Európai Biztonsági Kezdeményezés (ESI) alelnöke

Gerald Knaus, az ESI elnöke