A heteroszexuális identitásukat sörösüveg-hajigálással és utcabútor-gyújtogatással kifejező honfitársaink őrjöngése lassan megszokott velejárója lett a toleranciát és sokszínűséget hirdető rendezvénysorozatnak.

A megváltozott társadalmi-politikai környezet miatt azonban az idei fesztivál akár másként is alakulhat. A felvonulást fenyegető erőszakos jelenségek csupán az elmúlt három-négy évben váltak általánossá. Az ellentüntetők jelentős része ugyanis nemcsak a melegekkel, hanem az azok jogait védő balliberális kormányzattal szembeni ellenérzésüknek is hangot adtak minden lehetséges alkalommal heveny utcai ütközetek formájában. A randalírozók egyfajta „szabadságharcos” önképpel vonulhattak harcba. Velük szemben bármilyen rendőri fellépés a jobboldali ellenzék kritikájának is hálás terepe volt. A rendőrség tevékenységét egyszer eltúlzottnak, máskor gyámoltalannak lehetett minősíteni. Elvégre nehéz úgy tömeget oszlatni, hogy minden résztvevő meg legyen elégedve! Most viszont – nyolc év után először – egy jobboldali kormányzat által felügyelt rendőrség állhat szemben a szélsőjobboldallal.

Kérdés azonban, hogy a közbiztonság radikális javításával kampányoló jobboldali kormánypárt a háztáji lopások elkövetőinek szigorúbb szankcionálása mellett mekkora figyelmet fordít majd a felvonulók biztonságára, illetve a fél téglával dobálózást demokratikus véleménynyilvánításnak tekintő polgártársak kézrekerítésére. Nem mindegy ugyanis, hogy a közbiztonság fokozott védelme csupán a többség kiváltsága, vagy az alkotmányos jogaikat évente egyszer békés felvonulás keretében gyakorló kisebbséget is ugyanúgy megilleti-e.

A melegek egyenjogúságáért folytatott harc persze nem csak az Andrássy úton zajlik. Továbbra is nyitott kérdés, hogy a polgári törvénykönyv legutóbbi reformját látványosan – ám többnyire jogi érvek nélkül – elvető kormánytöbbség a színfalak mögött miként is vélekedik a bejegyzett élettársi kapcsolat jövőjéről.

Bár a jobboldali pártszövetségnek a melegeket érintő politikája a korábbi években leginkább az ördögűzés jellegét öltötte magára, kormányon ennél szofisztikáltabb válaszokat kell találniuk. Noha a magyar szavazópolgárok egy jelentős részének a szimpátiája könnyen elnyerhető homofób szólamokkal, a fenti jogintézmény eltörlése ma már nemcsak a jó ízlést, hanem a jogbiztonságot is sértené. Ha a kormánytöbbség úgy döntene, hogy megszünteti ezt az intézményt, azzal a magyar állam anyakönyvvezetői előtt már törvényesen „egybekelt” meleg párok jövőjét is bizonytalanná tenné. (Például mi lenne a sorsa az adott esetben közösen felvett lakáshitelnek, jelzálognak stb.) Ráadásul a bejegyzett élettársi kapcsolat jelenlegi formáját az Alkotmánybíróság is alkotmányosnak nyilvánította pár hónapja, így annak család- és alkotmányellenességére hivatkozni meglehetősen kétes állítás lenne.

Ha a kormánypárt mégsem habozna gesztust tenni a homofób szavazóknak, akkor – kétharmados felhatalmazás ide vagy oda – valószínűsíthetően Európa, sőt saját pártszövetségük, az Európai Néppárt álláspontjával kerülnének szembe. Az Európai Parlament néppárti frakciója ugyanis 2006 januárjában elsöprő többséggel (sőt a magyar képviselők egyhangú támogatásával) szavazta meg a melegek jogegyenlőségét a tagállamok számára előíró EP-határozatot. Ha a kormány ennek ellenére mégis megszüntetné a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét, meleg honfitársaink – az Alkotmánybíróság mellett – talán csak a frissen megválasztott köztársasági elnökben találhatnak védelmezőre. Schmitt Pál ugyanis a szavazási jegyzőkönyvek tanúsága szerint saját voksával is támogatta a melegházasságot követelő EP-határozatot! Remélhetőleg köztársasági elnökként idehaza, akár egykori pártja ellenében is, kitart majd az Európai Parlamentben képviselt jogvédő álláspontja mellett!

Kaderják Dániel az újkorcsoport elnöke

Balázs András az újkorcsoport tagja