|
Ha ott a „rendszerváltókat" éppen leváltják a „posztkommunisták", a jelenségre számíthat a magyar társadalom is. Illetve hogy mi követjük majd a lengyeleket és persze fordítva. Furcsamód prágai vagy bukaresti expresszről nem beszéltek, pedig ott is voltak hasonló változások. A magyar és a lengyel hagyományok, politikai kultúra nyilván közelebb állnak egymáshoz, bár nem annyira, ahogy azt a nemzeti romantikától megittasult elmék hirdetik.
A mostani elnökválasztás és az eredménye például meglehetősen ellentmond a képzetnek, miszerint valamilyen tükörképe lenne egyik ország a másiknak. (A méretektől könnyű eltekinteni, hiszen, tudjuk, a romantikus elmék Magyarországot most is birodalomként látják.) Lengyelországban két jobboldali politikus mérkőzött, hasonló otthonról hozott romantikus eszmékkel, előítéletekkel felszerelve. Mind a ketten meggyőződéses antikommunisták, akiket a nyolcvanas évek közepén az államszocializmus internált is. Ám az azonosság itt véget ér. Az antikommunista jobboldalnak Lengyelországban két szárnya van. Jaroslaw Kaczynski, aki kis különbséggel, de vesztett, a jobboldal hagyományos nemzeti-klerikális megjelenését reprezentálta. Gyanakodott az EU-tagsággal kapcsolatban, oroszellenes volt és szította a németekkel szembeni indulatokat. A régi Nagy-Lengyelország él elméjében, amely Kelet-Európa vezető hatalma, a kereszténység bástyája. Akár az oroszokkal, akár, mint háromszáz-egynéhány éve, a törökkel szemben. Kaczynski a társadalmat jó és rossz lengyelekre osztotta, s erősen hitte, hogy az országot titkos paktumok, bűnös összeesküvések irányítják. Nézeteivel nem állt egyedül. Különösen, mert gazdasági és társadalompolitikai nézetei, a szolidáris Lengyelország eszméje a korábbi baloldali szavazókhoz is szóltak. Nem véletlenül szavazott rá sok nehezen élő, a gazdasági, egészségügyi reformoktól tartó polgár. Bronislaw Komorowski, a nyertes viszont a Nyugatra nyitott, nagyvárosi, képzett emberek szimpátiáját bírja. A vajdasági székvárosok közül egyedül a keleti Lublin választotta helyette Kaczynskit. Komorowskival nemcsak a Nyugatra, hanem az esetleg fájdalmas átalakításokra is voksoltak. És főleg arra, hogy végre szűnjön meg az ellenségképzés, a társadalom felosztása jókra és rosszakra, a hazafiasság-teljesítmény mérése.
A világnak könnyebb lesz együttműködnie Lengyelországgal, amelyet nem terhel egy bénító viszály kormány és elnök között. Komorowski megválasztása nagy győzelem pártjának, a liberálisként aposztrofált Polgári Platformnak és mindenekelőtt Donald Tusk miniszterelnöknek. És nehéz helyzet is, hiszen most már nem halogathatja az átalakítást, például az egészségügy reformját, a nyugdíjrendszer átalakítását. Igaz, irányítása alatt az országot szinte teljesen elkerülte a válság. Ám az ötszázaléknyi különbség győztes és vesztes között csekély. A lengyel társadalom továbbra is megosztott, két majdnem egyforma nép- és országrész áll különböző oldalakon. Most így döntöttek.
|
belépés |
segítség |
alkalmazások |
RSS |
előfizetés |
akciók
Nol.hu |
NolBlog |
NolTV |
Hírmátrix |
NolRandi
Címlap |
Belföld |
Külföld |
Gazdaság |
Kultúra |
Vélemény |
Sport |
Tud/Tech |
Noller |
Mozaik |
A Lap 
NolTwitter |
