Volt rá nyolc évük, hogy kitalálják, az utolsó években pedig a Gyurcsányék felett aratott kiütésszerű kommunikációs diadalukkal a hátuk mögött lényegében mást sem tettek, mint készültek a kormányzásra. Országjárás, programok egyeztetése a vállalkozókkal, megannyi lokális nemzeti konzultáció – úgy tűnt, felvértezték magukat a kellő tudással, hogy majd a kormányrúdhoz kerülve biztos kézzel navigálják el az Ezeréves Magyarországot.

A parancsnoki hídon azonban egyelőre nem Orbán, hanem a tanácstalanság az úr. A kijelölt minisztereknek fogalmuk sincs, mit, kivel, hogyan kell majd irányítaniuk. Lehet, hogy belülről ez másképp néz ki, de kintről nem érzékelni a határozottságot, a világos koncepciót. Szavak szintjén persze igen, de tettekben nem.

Van, hogy a szavak is bukdácsolnak. Matolcsy Görgy, a magyar gazdasági galaxis leendő ura például legutóbb egy sor olyan, már júliustól bevezetendő intézkedésről beszélt, amelyek épp nem azt a hatást fejtik ki, amit egyébként a párt feltétlenül kívánatosnak tart. A szuperbruttó eltörlése, a cafeteria adójának megszüntetése ugyan jól jön a dolgozóknak, de hogy lesz ebből gazdasági növekedés?

Attól, hogy több pénz marad a munkavállalónál, a cég még nem tudja bővíteni a termelését. Hacsak vissza nem vágja annyival a béreket, hogy azok a szuperbruttó szintjére álljanak be újra: az így elért nyereséget például vissza lehetne forgatni a vállalkozásba. A munkavállalói érdekképviselet helyzetét ismerve Magyarországon, állítom, akár meg is lehetne csinálni, de azért a cégek többségénél nem merészkednek eddig.

Ráadásul nem ezt ígérték. Arról volt szó, hogy a vállalkozók terhein kell mihamarább könnyíteni, mert abból lesz a növekedés. És van még egy bökkenő: ezzel a lépéssel sikerül feltornászni a hiányt hat százalékra, miközben nyoma sincs reformnak. Márpedig a cél nélküli hiánynövelés a görögöknél is mélyebbre lökhet minket.

Előfordulhat, hogy Matolcsy nem bontotta ki az igazság minden részletét. Lehet, hogy a júliusi intézkedéscsomagban akad valami a cégeknek is, továbbá komoly kiadáscsökkentés. Így lenne szükségszerű. Persze ebben az esetben sem illő homályban hagyni a kétharmadot, de az egyharmadot sem. Ezt a fontos leckét a fideszesek egyszer már keményen a fejére olvasták egy miniszterelnöknek, ki is telt az ideje az illetőnek.

Apró különbség, hogy most túl vagyunk a választáson, tehát semmit nem kockáztatnak, ha a csomag minden elemét – még a kellemetlent is – kibontják. Feltételezve, hogy van csomag, amit ki lehet. Nem a cinizmus miatt írom: százszor jaj nekünk, ha nincs.