Made in Jobbik
Egyedül annak a pártnak sikerült jelentősen növelnie szavazótáborát, amely ezt a terméket kínálja a fogyasztóknak. Amíg a Jobbik portékáját veszik, mint a cukrot, addig a Fidesz és az MSZP jelenlegi, jelentősen különböző méretű szavazótáborának mozgósításával, míg az MDF és az LMP az ötszázalékos bejutási küszöb elérésével van elfoglalva.
A Jobbik előretörését sokan úgy értékelik, hogy bebizonyosodott: a radikális jobboldalnak ekkora szavazótábora van a mai Magyarországon. Ez az értékelés azonban nem ad választ arra a kérdésre, hogy miért vett el a Jobbik sok szavazót az MSZP-től. Magyarázat lehet, hogy elsősorban azokban a megyékben volt ez jellemző, ahol magas a roma kisebbség aránya, így ezek a szavazatok a Jobbik „cigánybűnözés” tematizálásának és a rendpárti üzenetnek szólnak. Sokan azonban elfelejtkeznek arról, hogy ezek a megyék egyben a legszegényebbek is, és az itt élők tekinthetők a rendszerváltás legnagyobb veszteseinek. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a volt szocialista szimpatizánsok és a Jobbik szavazóinak többsége nem raszszista gondolataik vagy soviniszta világképük, hanem reménytelen anyagi helyzetük, kilátástalan életviszonyaik miatt választották a radikális pártot. A Jobbik ugyanis teljes termékskálát nyújt a rendszerváltás veszteseinek, amit a „20 évet a 20 évért” szlogen is kifejez.
Miért pont 2010-ben, húsz év után telt be a pohár? Miért csak most lázadnak fel? Az eddigi választásokonmindig volt olyan politikai erő, amely elhitette velük, hogy a piacgazdaság, a parlamenti demokrácia is kínálhat számukra olyan utat, amely a felemelkedéshez vezet. Hittek a Fidesznek, hittek az MSZP-nek, de csalódniuk kellett. Kismértékű életszínvonal-emelkedés után jött a kijózanodás és az egyre erősebb frusztráció. A Jobbik felbukkanásáig azonban nem volt olyan párt, amely teljes modellváltást ígért volna. A MIÉP egy nagyvárosi antiszemita képződmény volt, amely elsősorban a sikertelen értelmiséget szólította meg, de nem üzent az egyszerű veszteseknek, nem vázolt fel a jelenleginél szerethetőbb jövőképet. Most a Jobbik ezt megteszi. A korrupt, erkölcstelen politikai elitet lecsukja, és jön helyette a tiszta, becsületes, a kisembereket felkaroló vezetés. Átírják a társadalom jelenlegi működési rendjét, hiszen akik most jól élnek, azok nem becsületes kétkezi munkával teremtettek jólétet, hanem becstelenül. Átalakítják a gazdaságot, a bűnös multik helyett a magyar termelők fogják agyonkeresni magukat. Felmerülhet persze a kérdés, hogy ezeket az ígéreteket valóban elhiszik-e a választóik? Egy részük igen, más részük meg úgy gondolja: megadjuk nekik az esélyt, mert a jelenlegi rendszerben úgyis esélytelenek vagyunk.
Tovább javítja a Jobbik helyzetét, hogy a vesztesek folyamatosan újratermelődnek, és nem csak az alacsony iskolai végzettségűek körében. A diplomagyárrá alakult magyar felsőoktatás ontja magából a feleslegesen képzett, a munkaerőpiacra reménytelenül kilépő, értéktelen diplomájukat lengető fiatalokat. A munkanélküliséget, az alacsony fizetést, a sokszor megalázó színvonalú munkát arculcsapásként élik meg.
Ebből is kitűnik, hogy a Jobbiknak hosszú távon biztosítva van a szavazóbázisa, hiszen kormányzati pozícióba nem kerülnek, így nem feszíti őket a bizonyítás kényszere. Politikai kommunikációjukat a majdani Orbán-kormány alatt is a rendszer populista kritikájára építik majd. Ez valószínűleg tovább növeli a népszerűségüket, hiszen a Fidesz szavazóinak deprivált része majd rádöbben, hogy a csodavárás hiábavaló volt, és csatlakozik a lázadókhoz.
Mit tehetnek a demokratikus erők? Az első kézenfekvő válasz az, hogy ha egyéni életszínvonaluk emelkedik és tisztességesebbnek látják a politikai elitet, akkor egyre többen elutasítják majd a radikális megoldásokat. Erre azonban kicsi a remény. Az esetleges életszínvonalemelkedés ugyanis ennek a csoportnak a többségét elkerüli majd, hiszen iskolai végzettségük, képzettségük, lakóhelyük eleve alacsony életszínvonalra predesztinálja őket. A tisztességesebb közéletre van ugyan esély, de mindig lesznek olyan korrupciós botrányok, amelyeket meglovagolva be lehet majd mutatni, mennyire romlott és bűnös a politika világa. Ha pedig valami csoda folytán mindkét területen komoly előrelépés történik, a relatív depriváció érzése akkor is megmarad. A média uralta világban továbbra is vesztesnek érzik majd magukat ezek az emberek, ha összehasonlítják saját helyzetüket a reklámok, a sorozatok sugallta életminőséggel. Ennek megértéséhez elég néhány internetes fórumba beleolvasni, amelyek politikusok, sztárok, üzletemberek, sportolók fizetéseit firtatják. A hozzászólások többsége indulatos számonkérés, amelyben a hozzászóló a maga becsületes munkával megkeresett 100-150 ezer forintját hasonlítja össze a tisztességtelen elit jövedelmével.
Ad-e a nem radikális erők kezébe a politikai marketing bármilyen eszközt arra, hogy a dühös lázadókat lecsillapítsa? A kommunikációnak ehhez két irányt kell követnie. Vonzó jövőképet kell festeni, illetve bizonyítani kell, hogy a Jobbik ígéretei hamisak, károsak és kivitelezhetetlenek.
A Fidesz a polgári világ attraktív illúziójával egyszer már meggyőzte az embereket. Most valami hasonló, könnyen fogyasztható, hihető jövőképre lenne szüksége, hogy visszaadja a hitet azoknak a reményvesztett embereknek, akiknek kiábrándultságához nagyban hozzájárult a gyenge kormányzati teljesítményt keményen és sokszor populistán támadó ellenzéki politikájuk.
Hasonlóan nehéz dolga van a szocialistáknak. A pártban bizonyára már sokan dörzsölik a tenyerüket, hogy ellenzékben majd visszaadják azt a destruktív stílust, amelyet a Fidesz képviselt. Ha így tesznek, azzal a Jobbikhoz terelik a szavazókat, és végképp hiteltelenítenek minden erőfeszítést, amelyet a reformokért tettek. Az MSZP-nek tudomásul kell vennie: vagy együttműködik konstruktív ellenzékként a fontos és támogatható reformtörekvésekben a kormánnyal, vagy hozzájárul ahhoz, hogy a radikálisok esélyesek legyenek a választási győzelemre 2014-ben. Ez persze könnyen azt jelentheti, hogy a Fidesz folytathatja a kormányzást. Ám ez sem túl nagy ár azért, hogy ne a Jobbiké legyen a kormányrúd. Sőt ez a 4-8 év kiváló alkalom lehet az MSZP-nek arra, hogy újragondolja magát, lerázza magáról az utódpárti béklyót és megpróbáljon modern baloldali pártként új szavazói csoportokat megszólítani.
A Fidesznek, az MSZP-nek és a két párthoz köthető médiának abban is együtt kell működnie, hogy bizonyítsák: a Jobbik politikai, gazdasági elképzelései abszurdak. Nem elhallgatni kell Vonáékat, hanem minél több lehetőséget adni nekik, hogy felkészült újságírókkal, politikusokkal vitatkozva próbálják megvédeni elképzeléseiket. Ennél is fontosabb kérdés, hogy van-e lehetőség a Jobbik kisgazdásítására? Kínál-e a párt olyan támadási felületet, amelyet a média és a politika együttműködve folyamatosan az előtérben tarthat? A „Magyarok nyílai”-ügy egyelőre arra bizonyíték, hogy ez az együttműködés még nem érdeke a két oldalnak, hiszen amíg az MSZP és a balliberális média ráugrott az ügyre, addig a Fidesz politikusai és a párttal szimpatizáló média nem foglalkozott vele kiemelten.
Ma még lehet így taktikázni, de ha sokáig így marad, azért nagy árat fizet Magyarország.
A szerző az Image Factory kreatív igazgatója
