Liberman pökhendi volt. Úgy fest, az izraelieket – most még – nem hatja meg a brit kormány fogadkozása, hogy „nagyon súlyosan” ítéli meg az útlevél-hamisítást, amelyet persze kimondatlanul is az izraeli hírszerzésnek, a Moszadnak tulajdonít. (Az ilyesmiben az izraelieknek gyakorlatuk van. Bő húsz évvel ezelőtt ígérték meg „először és utoljára” a brit kormánynak, hogy titkos vagy fedett műveleteikhez nem használnak majd brit útleveleket.)

A „kimondatlanság” lényeges komponense a helyzetnek. Mabhuh megölését Sarkozy francia elnök, a hamisított brit, francia, ír és német útlevelek használatát viszont az unió külügyminiszterei ítélték el, ám egyik nyilatkozat sem említette Izrael nevét, pláne vétkét. Vajon miért nem? Puszta tapintatból?

Két okot látok. Az egyik nyomósabb. A Moszad ugyan az európai hivatalokban régóta „morálisan fertőzöttnek” számít, azaz ahányszor mondja, hogy nem operál barátaitól, szövetségeseitől, támogatóitól, illetve azok állampolgáraitól lopott útlevelekkel, annyiszor szegi meg az ígéretét – mégis pótolhatatlan partner.

A mindenre elszánt iszlamista szélsőségeseket Nagy-Britannia ma elsőrendű nemzetbiztonsági kockázatnak tekinti, azaz nem mondhat le a Moszad együttműködéséről. Az izraeli hírszerzés köztudottan beépült a moszlim világ valamennyi radikális szervezetébe, információi e tárgyban felbecsülhetetlen értékűek. Innen ered – vélhetően – Liberman önbizalma, sőt pimaszsága.

A másik ok az, hogy Dubai rendőrfőnöke is közölte: nemcsak hamis útlevelekkel utazó európaiak vettek részt a Mahbuh-gyilkosságban, hanem palesztinai arabok is. Ilyenformán a halálos merénylet, amelyet a Hamasz egyik kulcsembere ellen követtek el a sejkségben, nem föltétlenül csak az izraeliek műve.

Szemernyi kétség nem lehet afelől, hogy a Moszad valóban a Hamaszba beépült ügynökeitől kapta a fülest, hogy a sok bűnnel terhelt Mahbuh mikor merészkedik Szírián kívülre, mikor válik könnyű célponttá. Valószínű ráadásul, hogy a Hamasztól mindenképp szabadulni akaró palesztin El Fatah emberei – akik olykor az izraeliek zsoldjában állnak – közreműködtek Mahbuh megölésében. A Fatahnak ugyanis ma nem Izrael, hanem a Gázában egyeduralkodó Hamasz a fő ellensége.

Izrael minden eddigi hasonló kalandját megúszta. Csak az a baj, hogy miközben a fél világ azt kutatja, mit tett a Moszad vagy mit nem, Izraelben az utca embere megint „legendás titkosszolgáit” ünnepli, s az égadta világon semmi sem történik az izraeli–palesztin viszonyban. Mahbuh halott ugyan, vele kiegyenlítettek egy számlát, de hogy ez az akció akár jottányival is közelebb hozta volna a megegyezést, netán a békét – nos ebben, csak egy gyermek hihet.