Ő nem, csak fiai magyarosították Barótira. Az idősebb, a szegedi egyetem magyarirodalom-tanára, majd az 1956. évi forradalom idején (vesztére) rektora, Baróti Dezső (1911–1994) még Tordán született; öccse, Baróti Lajos (1914–2005), akinek életműve kapcsán (Hegyi Iván: Lajos bácsi, köszönjük!, 2009. december 24.) mindezt meg kellett írnom, már Baróton. Édesapjuk ugyanis 1913-től 1922-ig ott volt polgári iskolai tanár, utóbb igazgató. Innen került Sepsiszentgyörgyre, majd 1925-ben repatriált, és szülővárosában, Hatvanban lett az akkor megnyílt mezőgazdasági középiskola igazgatója.

Szegeden nem a főiskolának, hanem a főiskola gyakorló iskolájának lett igazgatója 1929-ben Kratofil Dezső, aki gyakorló polgári-iskolai igazgatóként a maga szakmájában nem kevesebb nevet vívott ki, mint fiai a magukéban. Számos neveléstudományi könyvet, közleményt jelentetett meg, sőt bizonyára egyedülálló, hogy 92 éves korában, halála évében (!) elnyerte a neveléstudomány kandidátusa fokozatot.

Péter László Szeged