Szemben az oly népszerű meggyőződéssel, ez az összeg nem versenyezhet a legális munkabérrel, mert a 28 ezer 500 forint a minimális létfenntartáshoz sem elég. A különböző pártok és a közhangulatra még érzékenyebb polgármesterek által az állami újraelosztás és a szociálpolitika elsődleges problémájaként megnevezett juttatás valójában annyira alacsony, hogy az abból részesülő családok jó részének már egy-két héttel a segély kifizetése előtt is alig van mit ennie. (A KSH számítása alapján a létfenntartás minimuma ennek az összegnek több mint a kétszerese.) Ezt a központi költségvetésből egyébként 80 százalékban elutalt segélyt nem kapják meg Nyírkátán egy ideje.

Rosszul áll a település, mondja a polgármester, ezért nem tudja teljesíteni a kifizetéseket, magyarul: betartani a törvényt. Ha mégis fizet, előbb visszatartja belőlük azokat az elmaradt kommunális díjakat, amelyekkel egyesek tartoznak az önkormányzatnak. Biztosan vannak, akik ezzel is egyetértenek, csak éppen ez a lépés sem törvényes, mert a jogszabályok szerint a létfenntartáshoz szükséges jövedelmekre nem lehet inkasszót tenni.

Ami a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluban történik, nem előzmények nélküli, hanem törvényszerűen bekövetkező törvénytelenség. Ráadásul nem is az első. Az Út a munkához programmal két éve elindított dominó újabb és újabb elemeket dönt fel. A szociális rendszerben ugyanis a programot követően rengeteg, egy irányba mutató, kisebb-nagyobb változás zajlott le.

Ennek a változássorozatnak minden elemére igaz: több, mint amenynyit a szociális szakma konszenzusa elfogad, de kevesebb annál, mint amennyivel a helyi, önkormányzati erők megelégednének. Ez a feszültség dönti folyamatosan tovább a dominókat, a soron következő kormányzati szigorításra rendre érkezik az egyre radikálisabb, a törvényességet feszegető, vagy azon túllépő önkormányzati válasz.

Az Út a munkához programot az alkotók úgy ünneplik, hogy a segély helyett munkát kínálnak. Nyilván ez a valós szándék. Csakhogy a cigánytelepeken nem fogalmaznak árnyaltan, ott cigányprogramnak hívják. És íme, miként feleselnek egymásra az ötletek. Kormány: egy családban csak egy személy kaphat rátot. Monok (és MDF, korábban LMP is): menjen ez a pénz szociális kártyára. Kormány: aki feketemunkát végez, azt kizárjuk a segélyezési rendszerből. Polgármesterek: a segélyért legyen kötelező dolgozni. Kormány: a beiskoláztatási támogatás egy részét is természetben kapják az arra érdemtelenek (ezzel a támogatási formával a roma gyerekek iskolai sikerességét segítenék elő). Polgármesterek: romák és nem romák jobb, ha nem is tanulnak együtt, húzzunk falat közéjük. Íme, az összhang, amely összekötheti a jelenlegit a következő kormánnyal. Az Út a munkához minden bizonnyal megmarad.

És akkor a Jobbik még csak meg sem szólalt. És már mondania sem kell semmit.