Pillanatnyilag ott tartunk, hogy a béren kívüli juttatásaik megkurtítása és a kollektív szerződés megszüntetése miatt jogosan morcos buszsofőrök most betűről betűre betartják az előírásokat. Akkor sem viszik ki a forgalomba a járművet, ha az ugyan működőképes volna, de szabályszerűen mégsem az, mondjuk, felhasadtak az üléskárpitok vagy néhány fénycső nem ég az utastérben. Ha a szabályokat betartó sofőrök és karbantartók nem demonstrálnának, akkor a hideg miatt nem volna elég busz.

A munkalassító akció csak kis ízelítő a jövő keddtől meghirdetett, határozatlan idejű BKV-sztrájkból, és azt mutatja meg, hogy – miként az egyik szakszervezeti vezető mondta – megszűnt a buszsofőrök cég iránti lojalitása. Akik, ha akarnak, sztrájk nélkül is könnyedén tudnak káoszt okozni.

Az utasok lojalitása szintén szűnőben van. Ma már – kis túlzással – a turistákon kívül csak az tömegközlekedik, aki rákényszerül. Az a tíz közül nagyjából hét utas, aki jegyet is vesz, jogosan rázza az öklét, miért a reggeli fagyban, a megállóban vacogva a többiektől kell megtudnia, hogy nem jön a busz. Még ha a buszvezetők tiltakozása elvileg támogatható is volna – hiszen követeléseik teljesítése kevesebbe kerülne, mint amennyit alibi tanulmányokra és törvénytelen végkielégítésekre elszórtak az elmúlt három évben a BKV-nál –, az utasok szolidaritását valószínűleg már eljátszották. Ráadásul az alkalmazottak és a cégvezetés közötti kötélhúzás valójában nem az utasok biztonsága, hanem a BKV-dolgozók extra juttatásai miatt zajlik: a most a rostán hirtelen fennakadt, jobb helyeken már régen leselejtezett járművek eddig minden további nélkül közlekedhettek.

Eddig a főváros zsarolta a kormányt: ha nincs pénz, megbénul a tömegközlekedés, most e játszmába a BKV dolgozóinak egy része is beszállt. Egy sztrájkra mi, utasok, fel tudunk készülni, egy partizán módra végrehajtott munkalassító akcióra viszont aligha.

Az összeomlás szélére jutott buszközlekedés nem érte el a centit vágó főpolgármester ingerküszöbét, nem szólalt meg. A főváros közleményben mindössze annyit tartott fontosnak tudatni, hogy a sofőrök túl jól keresnek, az adófizetők és az utasok pedig túl keveset fizetnek a szolgáltatásért. Némaságba burkolóztak a szocialista potentátok is, akiknek hivatali ideje alatt végérvényesen padlóra került a vállalat. Hagyó Miklós azóta nem szólalt meg, hogy lemondott főpolgármester-helyettesi tisztségéről, Horváth Csabának, az MSZP esélyes főpolgármester-jelöltjének pedig Budapestügyi kormánymegbízottként nem volt mondanivalója. Annyira jutottak, hogy szándéknyilatkozatot írt alá a kormány és a főváros, új járművek viszont ezentúl sem lesznek, legfeljebb 230 Ikarust renoválnának. A többit pedig oldja meg az új kabinet és az új városvezetés.

A tavasszal ötven, főként fővárosi egyéni választókörzetben győzelmet váró szocialista majd várhatja, hogy a szavazóik eljussanak valahogy a fülkéig.