Válasszuk ketté Rétvári megszólalásának tárgyát és valódi tartalmát. Ugyanis a tárgy, a hazaszeretet oktatása szerintem fontosabb a valódi tartalomnál, vagyis a vele egyet nem értő honfitársai lehazaárulózásánál, a nemzetből való kiutasításánál. Mindkettőre érdemes és kell is válaszolni, de az előbbire helyezném a nagyobb hangsúlyt, mert a magyar gyermekek identitásának, történelmi tudatának formálása kicsit komolyabb téma annál, mint ahogy ezt a képviselő úr kezeli, s a választások után könnyen bizarr valóság válhat a KDNP ad hoc javaslatából.

Rétvári szövegéből s pártja, valamint annak szövetségese, a Fidesz megnyilvánulásaiból nem nehéz kiolvasni, mit is értenek a hazaszeretet erősítése alatt: annak hangsúlyozását, amit a magyar múltból ők dicsőnek tartanak, a magyar áldozati szerep erősítését, újabb generációk belenevelését a sérelmi politizálásba, a határon túli magyarok élő skanzenként való használatát, az „igaz, romlatlan magyar értékek“ hordozóiként való bemutatását. (Miközben a határon túli magyar közösségek legalább annyira tagoltak politikailag és kulturálisan, mint mi, Magyarországon élők.)

A jelenlegi magyar történelemoktatás sem viszi túlzásba a történelmi Magyarország viszonyainak, a különböző nemzetiségek kultúrájának, nemzetiségi törekvéseinek és ezek elfojtásának, a magyar nacionalizmus eszköztárának a bemutatását. Így a trianoni tragédiába torkolló folyamatokat sem tudja bemutatni. Szomszédainkról, azokról az országokról, ahol a határon túli magyarság él, nem sokat tudunk.

Több kutatás kimutatta a magyar diákok és felnőttek, sőt a történészhallgatók tudatlanságát Trianon mibenlétéről és következményeiről, a két világháború közötti Magyarország viszonyairól, az ország második világháborús szerepéről, s a magyar állam nemzetközi összehasonlításban is példátlan mértékű szerepvállalásáról a holokausztban.

A magyar diákok szinte semmit sem tanulnak s persze nem is tudnak a zsidók és a cigányok magyarországi és európai történetéről, a magyar kultúrában, gazdaságban és társadalomban betöltött szerepükről. A Rákosi- és a Kádár-diktatúráról, a rendszerváltásról, a III. Magyar Köztársaság politikai berendezkedéséről pedig még annyit sem. De a magyar jobboldal, úgy tűnik, még ezt a minimális tudást is sokallja.

Én Rétvári Bencével szemben úgy vélem, hogy a hazaszeretetet nem lehet oktatni. Az iskolának múltjukkal tisztában lévő, azt értékelni tudó, a magyar köztársaság intézményrendszerét ismerő, abban eligazodó, a demokratikus értékek fontosságát megértő állampolgárokat kell nevelnie. Akiknek egészséges, befogadó és nem kirekesztő magyar identitásuk van (esetleges más identitásaik mellett), és akik tiszteletben tartják, értéknek tekintik mások identitását.

Olyan állampolgárokat, akik számára természetes, hogy egy közösségben súlyos véleménykülönbségek is lehetnek, de ettől még az közösség marad, s a problémákra demokratikus úton, közösen kell megoldást találni. Az adott kérdésben kisebbségben maradók jogait, véleményét pedig tiszteletben kell tartani (éppenséggel azért is, mert a kisebbség és a többség nem állandó, hanem az időben és a különböző szempontok szerint változó pozíció).

Ami pedig a KDNP közleményének valódi tartalmát illeti: 2004-ben a Fidesz és szatellitpártja, a KDNP, meglátta a lehetőséget a kormány megbuktatására a kormányzásuk alatt még határozottan elutasított kettős állampolgárság népszavazásra vitelében. Ezért a Fidesz teljes politikai súlyát és szervezetét az (egyébként a román kommunista államvédelmi hatóság volt ügynöke vezetésével szélsőjobboldali szervezetté züllesztett) Magyarok Világszövetségének a kezdeményezése mögé állította.

Mivel a kettős állampolgárságot a Fidesz nem gondolta elég erős kérdésnek, összekapcsolta azt az egészségügy privatizációjának elutasítására irányuló kádárista kezdeményezéssel. A Fidesz vezetői így a jobboldali és a baloldali táborból is igenekre számítottak. A 2008-as hármas népszavazás után bebizonyosodott, hogy megfelelő körülmények között egy ilyen népszavazás kiváló eszköz lehet a kormányzó oldal szétzilálására. Ez akkor nem sikerült. A Fidesz által a végletekig hiszterizált légkörben az emberek többsége inkább otthon maradt.

Az MSZP kicsinyes, idegenellenes félelmekre építő „nem” kampánya miatt nehéz, de mégis rá kell mutatni arra a tényre, hogy a Fidesz volt az, amely belpolitikai játszmái túszává tette a határon túli magyarságot. A Fidesz az a párt, amely folyamatosan beavatkozik a két legnagyobb magyar kisebbség, a szlovákiai és a romániai politikai és kulturális ügyeibe.

És Orbán Viktor az a magyar politikus, aki eddig egyedülálló módon beszállt egy szomszédos ország, Románia elnökválasztási kampányába, s elkötelezte magát a hivatalban lévő elnök, a kisebbségi autonómia elkötelezett ellensége mellett, akit a legtöbb erdélyi magyar bizalmát élvező politikai szervezet egyáltalán nem támogatott.

Rétvári Bencének tehát ahelyett, hogy a vele egyet nem értő honfitársait kiutasítgatná a nemzetből, inkább a saját portája előtt kellene sepregetnie.

A szerző politológus, a Szabad Emberek Magyarországért alapító tagja

– Magyar nyelv: kettes. Magyar irodalom: kettes. Magyar történelem: kettes. Magyar földrajz: kettes. Hazaszeretet: na,végre egy ötös!