Rossz teszt - rossz történet
Fogyatékossá minősítettek, de emiatt kártérítésben is részesítettek két gyereket. Az egyik fiú tizenhét, a másik tizenöt éves. Az egyiket már egészen kis korában is a gépkocsik, a járművek érdekelték, szerelt, bütykölt. A másik az anyatejjel szívta magába a tánctudást. Tánctanár akar lenni. Szakemberek rendkívüli tehetségnek tartják. Hivatalosan viszont fogyatékossá nyilvánították őket. Most szobafestőnek tanulnak.
A szakértői bizottságok elsősorban intelligenciatesztekkel állapítják meg a gyerekek értelmi képességeit, jóllehet több évtizede tudott, hogy ezek nem megbízható eljárások. Az átlagos övezetben viszonylag jól használhatók, de a különleges képességű, személyiségű és/vagy helyzetű egyének értelmi képességeinek mérésére nem alkalmasak. Komoly szakmai hiba intelligenciateszt eredményei alapján dönteni emberek sorsáról. Ezek ugyanis nem az intelligenciát mutatják, hanem egy bizonyos tudást, amely egy adott kultúrkörben végzett vizsgálat szerint korrelálhat az egyén értelmességével.
A cigány gyerekek beiskolázása és képességmérése több szempontból is szakmai kihívás. Egy a többségitől eltérő kultúrából érkező egyén gondolkodása, ismeretei gyakran egészen másmilyenek, mint amit a többségre szabott tesztek elvárnak. Ezért a cigány származásúak eleve hátrányban vannak az értelmi képességek mérésekor, mert egy, a sajátjától eltérő kultúrában kell megmutatnia tudását.
Az intelligencia nem homogén. Van egy része, amelyet produktív intelligenciának neveztek el. Ez az "értelemcsináló", az elvonatkoztatási, következtetési képesség. Ez az intelligencia korrelál az életben elért eredményekkel. A reproduktív intelligencia viszont az információk előhívására és használatára való képesség. Ennek méréséhez ismeretek és készségek mozgósítására és alkalmazására van szükség, vagyis más tudást kívánnak. Leggyakrabban a Stanford-Binet, manapság főleg a Wechsler-féle tesztekkel mérik ezt az intelligenciát, és intelligenciahányadossal írják le az eredményt.
Sok cigány származású gyerek a produktív intelligenciát mérő eljárások alkalmazása esetén nem mutat gyenge értelmi képességet, de a reproduktív tesztek értelmi fogyatékosnak mérik. Az ellentmondás egyértelmű. Ha produktív tesztek mutatják az életben való sikerességet, akkor ezekkel kellene mérni a gyerekek képességeit. Ha viszont az iskolai sikerességet kell bejósolni, jobb, ha reproduktív tesztekkel mér a szakember, hiszen azok a gyerekek, akik a reproduktív tesztben nem tudnak megfelelően teljesíteni, az iskolában is kudarcot vallanak majd. Pedig nem feltétlenül értelmi fogyatékosok.
A speciális osztályokba járó gyerekek egy része akár kiemelkedő teljesítményekre is képes lehet, de sajnos az iskolai siker és az életben elért siker nem ugyanazokra a képességekre épül.
Az iskolákat nem lehet kárhoztatni, hiszen kötelező tananyagot kötelező módon kell átadniuk a pedagógusoknak. A cigány gyerekeknek, de minden más gyereknek is az kell, hogy az iskola valóban az életben való sikerességre készítsen fel.
A művészetekre, a stratégiai játékokra és a társas kapcsolatokra építő tanítás esetén nem jelent eleve hátrányt a specifikus tanulási zavar és egyéb sajátosság, mert a tanítás sokféle képességre épít, és sokféle képességet fejleszt. A gyerekek megtalálhatják erősségeiket, amelyekre támaszkodva gyenge oldalaik is fejlődnek.
Ilyen ősi-új megoldások bevezetése nem mehet végbe gyorsan, de már megvannak azok a módszerek, amelyekkel bizonyítottan sikeresek lehetnek mind az átlaghoz közeli, mind az attól jelentősen eltérő diákok. Ezeknek a tanítási módoknak a bevezetésére jött létre a H2O Projekt, és ilyen új tanítást terjeszt a Géniusz Projektnek a hátrányos helyzetű és/vagy sajátos nevelési igényű tehetségekre létrejött bizottsága.
Dr. Gyarmathy Éva
MTA Pszichológiai Kutatóintézet