Amikor a hazánkban működő felekezetekről esik szó, akkor a négy legnagyobbat - a katolikust, a reformátust, az evangélikust és az izraelitát - "történelmi egyházak" gyűjtőnéven említik, ami nem is kifogásolható, hiszen mind a négynek van szerepe, feladata a múlt és a jelen történelmének alakulásában, fejlődésében. De van még egy olyan - bár kis létszámú - egyház, amely méltó a történelmi jelzőre: az unitárius felekezet, amelyet az erdélyi országgyűlés a XVI. században a bevett vallásfelekezetek egyikének nyilvánított. Érthetetlen, hogy ez a magyar gyökerekkel is bíró felekezet nem tartozik a történelmi egyházak közé, hiszen számos unitárius jelentős szerepet játszott a magyar közéletben és a tudományok terén.

Dr. Del Medico Imre, Budapest

Nemrégiben segítséget kértem a szociáldemokrata alapértékek támogatását célul kitűző Táncsics Mihály Alapítványtól egy gendernyelvészeti (a nők és a férfiak eltérő kommunikációjával foglalkozó) szakkönyv megjelentetésére. Ez a könyv nemcsak feltárja a férfiak és a nők kommunikációjának jellegzetességeit, de segítséget nyújt abban is, hogy a nők hatékonyabban tudjanak beszélni, írni, részt venni a közéletben. Az alapítvány kérésemet elutasította, mint írták: "egyhangúlag". Megnéztem a Táncsics Alapítvány honlapját: az alapítvány elnöke férfi, a hat kurátor férfi, ahogy az öttagú felügyelőbizottság minden tagja is az. Tizenkét férfi, akár az apostolok. Nem értették meg kérésem célját, a gender mainstreaming szelleme, úgy látszik, nem érintette meg őket. Könyvem mégis megjelenik: a kiadó bízik benne, hogy lesznek olvasói. Akik talán azon is elgondolkoznak, mennyire természetellenes az, hogy egy baloldali szervezet minden egyes vezető posztját férfiak töltik be.

Huszár Ágnes, nyelvész