A Blikk bő egy éve ezt írta: "a Fidesz elnöke az idősebb George Bush Maine állambeli farmján lakik majd". A Bors ezt: "egyelőre nem tudni, hogy a ranchon kezet ráz-e Orbán a... hivatalban lévő fiatalabb Bushsal... Fideszes körökből úgy értesültünk, a látogatás alkalmat adhat arra, hogy Orbán egyszerre két - egykori és jelenlegi - amerikai elnökkel találkozhasson".

Azóta tudjuk: Orbán a "ranch" közelébe sem jutott - a hivatalban lévő elnökről meg ne is beszéljünk... A másfél évtizede leköszönt idős Bushsal valami minnesotai szállodában sikerült egy vakuvillanásnyi időre együtt mutatkoznia, de hogy "tárgyaltak" is, azt csak Orbántól tudjuk - senki mástól.

Az orosz kormánypárt kongresszusának persze nem csak ő volt a vendége, kívüle még több százan, akik éppúgy nem jutottak Putyin "dácsája" közelébe, mint a Fidesz elnöke. Akiről az se tudható biztosan, milyen minőségében hívták meg a kongresszusra. Saját honlapja szerint: "A Fidesz elnöke az Európai Néppárt alelnökeként kapott meghívást a kormányzó Egységes Oroszország párt XI. kongreszszusára, ahol négyszemközt tárgyalt a volt orosz elnökkel, jelenlegi miniszterelnökkel". Ez a szöveg a kongresszus napjától olvasható, négy napra rá ellenben maga Orbán mondta a Magyar Televízióban Betlen Jánosnak, hogy "a meghívólevelet az orosz parlament elnöke küldte egyébként... úgy küldte, hogy meghívom Önt mint a Fidesz elnökét".

De vannak ennél furcsább dolgok is. Mivel a pétervári "négyszemközti tárgyalásról" - Orbánon kívül - semmilyen forrásból sem lehetett értesülni, a Népszabadság megkérdezte az orosz miniszterelnök szóvivőjét, aki talányos választ adott. Orbán Viktornak "spontán találkozója" volt Vlagyimir Putyinnal, az "előzetesen nem beiktatott beszélgetésen" mindkét fél hangsúlyozta a magyar-orosz kapcsolatok fejlesztésének fontosságát - mondta Dmitrij Peszkov. Ám ezen túl semmit sem kívánt részletezni, illetve kommentálni. (Az idézőjeles terminus technikusokat nem ismeri a diplomáciai protokoll.)

"Négyszemközti találkozó"

Miután ez hétfőn megjelent, Orbán bőbeszédűbbé vált a "négyszemközti találkozót" illetően. Aznap a parlament folyosóján már ezt mondta az MTI-nek: "Én azért mentem oda, hogy az orosz-magyar kapcsolatokat rendezzem. Tiszta, világos és átlátható kapcsolatokat akarunk... mert ma ezek a kapcsolatok inkább zűrösek Magyarország részéről. Zűrös alakok zavaros helyzeteket teremtenek és a zavarosban halásznak. Ez elfogadhatatlan, ez a posztkommunista átmeneti időszaknak a kultúrája, ezen túl kell lépni".

Hogy a szóban forgó lépést ő - egy ültő helyében, Putyinnal - mindjárt meg is tette, arról mi csak újabb két nap elteltével értesülhettünk, mikor Orbán ezt mondta Betlennek: "Na, ennek igyekeztem most véget vetni, szerintem sikerrel. Tehát ez a múlt, ha így is volt, ez ma már a múlt".

Amikor szerda reggel Orbán ezt mondta Pesten, még nem tudta, hogy előző este (a szombati múltlezárás után három nappal) Putyin a legzűrösebb alakkal: Gyurcsánnyal vacsorált Moszkvában. Mert ha tudta volna, akkor nem blamálja magát ilyen rettenetesen. Putyin és Gyurcsány bő két órát töltöttek az asztalnál - méghozzá feleségestül. Az eseményt Putyin udvari fényképésze is megörökítette. Ez onnan tudható, hogy a Putyin- s a Gyurcsány-házaspár fotóját még aznap este föltették az orosz kormány hivatalos honlapjára - annak ellenére, hogy a találkozó "magánjellegű" volt.

Orbán szavaiból az derült ki, hogy ő nem magánemberként tárgyalt az orosz miniszterelnökkel. A tárgyalásról mégsem látható semmilyen felvétel. (Lehet, hogy Pesty Lászlót se engedték be a fontos eseményre?)

Se kép, se hang

Nem csak kép nincs. Szöveg sincsen. Sehol. Sem az orosz kormány, sem a miniszterelnök, sem a párt honlapján. Sem az orosz sajtóban. Egyetlen aprócska, mínuszos hír sincs, egyetlen lapban sem. Az orosz tévékben: se kép, se hang.

Ez csak és kizárólag egyetlen esetben lehetséges: ha találkozó sem volt.

Nem volt Putyin-Orbán-találkozó: ez teljes bizonyossággal kijelenthető.

Mert olyan a világon nincs, hogy egy ország miniszterelnöke tárgyal egy másik ország de facto legfontosabb politikusával, s arról egy betűt se lehet olvasni, egy vakhangot se lehet hallani. Ám ha volna is ilyen a világon, az nem Oroszország lenne. Ahol az esti híradók műsoridejének jó részét mindennap az tölti ki, hogy mit csinált, kivel találkozott aznap Putyin (és Medvegyev).

Az sem fordulhat elő, hogy egy olyan tárgyalásról, amilyenről Orbán beszél, ne készüljön jegyzőkönyv. Az oroszok e téren roppant precízek, ha tetszik, bürokratikusak. Mi, magyarok trehányabbak vagyunk. Orbán legalábbis. Vagy következetlen? Mert az ő idejében egyfelől a hivatalos kormányüléseken sem készültek jegyzőkönyvek, másfelől viszont még olyan magánjellegű üzleti megbeszéléseken is, amelyek - mint utóbb kiderült - még csak taggyűlések sem voltak. (Igaz, magánjellegűek is csak részben, hiszen a magyar kormányfő zömmel arról tanácskozott - felesége - üzlettársaival, hogy milyen állami javakhoz lehetne hozzájutni, és hogyan.

De térjünk vissza a jelenbe.

Egész biztosan nem volt Putyin-Orbán-találkozó.

Annak ellenére sem, hogy szerdán Orbán már igen részletesen beszélt róla Betlennek. "A találkozón miről volt szó? - Hát, mindenről. - Tényleg? De milyen hosszú volt? - Hát, hosszú, alapos volt. - De úgy, hogy több mint fél óra? - Hát, több, igen. Annál több, persze. - Egy óránál is több? - Hát, az talán nem, de az ember ilyenkor nem, nem futballmérkőzés ez, hogy az ember stopperoljon."

Tudják, mikor kezd egy (amúgy jól beszélő) ember minden mondatot "hát"-tal? A pszichológusok szerint akkor, ha hazudik. No, de mi történt Szentpéterváron szombaton a valóságban? Történt egyáltalán valami?

Három és fél perc a folyosón

Úgy tudom, a következő: Orbán leszólította a kíséretével arra haladó Putyint. Megköszönte a meghívást, s valóban az orosz-magyar kapcsolatok fontosságáról és megújításáról kezdett el beszélni. Putyin valóban helyeslőleg válaszolt erre. Ám amikor Orbán elkezdte volna részletezni a maga pontokba szedett mondandóját, Putyin ezt már nem várta meg, hanem azt mondta neki: a részleteket mondja el a kíséretében lévő valamilyen alelnöknek. S azzal tovább állt. A "közel egyórás", "négyszemközti találkozó" tudomásom szerint három és fél percig tartott. Ez, ha úgy vesszük, rekord, hisz Sarközy két éve tíz perc után hagyta faképnél Orbánt. Igaz, az előre egyeztetett, hivatalos találkozó volt, ott valóban ketten voltak, és ültek is. Itt meg sokan, és álltak. Aztán Putyinék mentek, Orbán maradt, és valami samesznak elmondta, amit akart.

Négy napra rá Betlennek is elmondta, így: "az ember fölkészül, pontokba szedi. Nekem is megvolt a magam öt-hat pontja... És azokon én végigmentem".

Na, ez - önmagában - igaz volt.

Hazugság

A többi: hazugság.

Hogy is hiheti el bárki, hogy Putyin közel egy órán át fogadta azt az Orbánt, aki nemrég még "keleti despotizmusként" aposztrofálta az "oroszos társadalmi berendezkedést"? (Hogy mennyire volt igaza, az egy másik kérdés: most arról beszélünk, miként reagálhat minderre az orosz főnök.) 2007-ben Lakitelken pedig ezt mondta Orbán: "nekünk Keleten nincs semmi keresnivalónk, ott nekünk semmilyen babér sem terem". Meg ezt: "Oroszország expanziója, újraerősödése kihívást jelent a Nyugat számára. Olyan fenyegetést..., amely elérheti az Európai Uniót, sőt a szövetségesek katonai erejét is". A magyar és az orosz kormány által aláírt szerződést "a magyar alkotmányos rend, a magyar népképviselők és az egész magyar néppel szemben" elkövetett "puccsnak" nevezte. "Határozott válaszlépéseket" sürgetett Oroszországgal szemben a grúzokra mért ellencsapás idején. Nem is folytatom...

Az egész történet félelmetes. Nem a hazugság. Nem a gátlástalanság. Hanem a bátorság. Hogy Orbán úgy gondolta: még - és már - ezt is megteheti.

Ennél csak az a félelmetesebb, hogy a jelek szerint valóban megteheti! A magyar sajtó, a véleményformáló elit (a népet hagyjuk) már ezt is megengedi neki. Nincs botrány, megszégyenülés, erkölcsi megsemmisülés. Semmi sincs.

Csak én rettegek itt. Aki az antiliberális jobboldal szerint hivatásos rettegő vagyok. Fóbiás. Lassan a liberális baloldal szerint is. Sándor Klára ezt mondta Orosz Józsefnek az Orbánról írt könyvem fogadtatása kapcsán: "a baloldali liberális elit már félni is gyáva".

Tisztelet a kivételnek.

A szerző közíró