Első pillantásra úgy tűnik, hogy a Jupiter-kisökör jelenségéhez van balszerencsénk, s a kisökörnek szánt sorsot a magyar kormány maradéktalanul magáévá teszi, miközben az ellenzék jupiteri allűrjének követel mozgásteret. Az ellenzék ugyanis úgy látja, hogy ami elixír pl. a német gazdaságnak, nem lehet méreg a magyarnak. Ha a roncsautóprogram jó lépés ott, miért ne lenne itthon? Kinek van igaza?

A valutaalap arra a cáfolhatatlan tényre építi álláspontját, hogy a pénz- és tőkepiacok kockázati étvágya hullámzó, a hullámzás többé-kevésbé a világgazdaság likviditását követi, és amikor az étvágy és a likviditás apad, mint most, a gyengébb gazdaságokat a finanszírozhatatlanság veszélye fenyegeti. Mivel a világgazdaság likviditásának helyreállítása még odébb van, a gyengébb gazdaságoknak mindent meg kell tenniük azért, hogy a pénzpiacoktól való függőségüket csökkentsék. Eddig a valutaalap álláspontja megegyezik a fejlődés egyik legfontosabb és általánosan - de épp a magyar gazdaságpolitikában hagyományosan nem - elfogadott feltételével, miszerint a külső adósság felhalmozása nem lehet a fejlődés pénzügyi forrása, mert annak ára, elérhetősége és feltételei az említett hullámzás miatt kiszámíthatatlanok.

De a kereslet államilag pezsdített sürgetése már gyengébb lábakon áll. Az elmúlt években felduzzadt pénzkínálat a kereslet fenntarthatatlan bővüléséhez, azon keresztül pedig ipari, kereskedelmi és szolgáltatási többletkapacitáshoz vezetett. Az autóiparnak például mintegy 30 százalékos kapacitáscsökkentést kell végrehajtania, hogy az egyensúlyba kerüljön a várható kereslettel. (Ennek tükrében Bajnaiék elképzelése, miszerint pont az autóipar lenne a magyar gazdaság kitörési pontja, kissé hóbortos.) Értelmetlen a használhatatlan kapacitás fenntartása olyan kereslet életben tartásával, amely csak a jövő elzálogosítására épül. A keynesi recept most nem alkalmazható. A mai válság ciklikus és pénzügyileg generált vonásai mögött ugyanis ott lappang a drasztikus paradigmaváltás kényszere, amely a globális felmelegedés, a népességnövekedés és a széles körű elszegényedés következménye. A kiút tehát nem a régi kapacitások felhasználása a régi kereslet hitelből finanszírozott fenntartásával, hanem új, a környezet és a társadalom jól-létéhez (nem jólétéhez, hanem jól-létéhez) alkalmazkodó kereslet felépítésében keresendő. Ám az új kereslet kialakításához nélkülözhetetlen a bankok visszacsatolása a reálszféra igényeihez, azaz, a kaszinókapitalizmus felszámolása a megfelelő szabályozási rendszer felépítésével. A valutaalap tehát mellébeszél.

De a kisökör is a féligazság áldozata. Összhangban a magyar közgazdászok túlnyomó többségével, azt hiszi, hogy az ország rohamosan növekvő külső adóssága a költségvetési és csak a költségvetési deficit következménye. Pedig van ott egy másik deficit is, a folyó fizetési mérlegé! Az abban megjelenő "külföldi tulajdonosi jövedelem" és a külkereskedelmi mérleg hiánya az elmúlt hat évben 47 milliárd euróra rúgott, azaz az időszak külső finanszírozási igényének mintegy kétharmada nem a költségvetés, hanem a fizetési mérleg hiányának tulajdonítható. A külföldi tulajdonosi jövedelem a külföldi befektetőknek fizetett osztalék és más juttatások összege, tehát az exportra alapozott növekedés stratégiájának megvalósításához szükséges tőke ára. E tavaly meghaladta a 7 milliárd eurót, idén pedig megközelíti a 8-at. Ennek a stratégiának csak akkor van értelme, ha képes akkora külkereskedelmi mérlegtöbbletet kitermelni, amely legalább fedezi a külföldi tulajdonosi jövedelmet. De nem képes. A fogyasztás megszorítása, a kisebb, hatékonyabb állam csökkentheti az importot és javíthatja a külkereskedelmi mérleget - mint ahogy ez évben javítja is -, de eddig még senki sem vázolta fel sem azt a fiskális politikát, sem azt a reformcsomagot, amely 10 milliárd eurós külkereskedelmi mérlegtöbbletet generálna. E nélkül pedig az exportvezérelt stratégia bukásra van ítélve, mert a külső adósság megállíthatatlan növekedése finanszírozhatatlansághoz vezet függetlenül az államháztartás alakulásától.

Az exportra épített növekedés sikeres gyakorlóival, pl. Németországgal vagy Japánnal ellentétben, a magyar exportnak s kivált a multik exportjának az importtartalma az említettekhez képest több mint háromszoros. (Pl. a Suzuki magyar leányvállalata beszerzésének 20-25 százaléka hazai termék, míg az anyavállalatnál az arány ennek kb. a fordítottja.) Valójában a multik a bérmunkán kívül édeskeveset exportálnak tőlünk. Az exportvezérelt felzárkózás csak akkor tudná beváltani a hozzá fűzött reményeket, ha az export hozzáadott értékének jóval nagyobb hányada lenne belföldi eredetű.

A költségvetés hiányával gerjesztett túlfogyasztás korrigálása ezt a problémát nem oldja meg, mert a probléma eredete nem a belföldi fogyasztás importtartalma - bár az sem kedvező - hanem a termelés szerkezete. Persze lehet, kell is a gazdaság futóművének beállításán javítani, mint ahogy azt Bokros javasolja, és teszi is a kormány, de ha a hajtóműben, tehát a reálszférában nincs elég lóerő, a járgány nem fog menni, a keservesen létrehozott egyensúly ismét fel fog borulni.

És Jupiterünk? Ő nevéhez hűen az atyaistennek kijáró hatalom megszerzésén fáradozik, és nem foglalkozik azzal, mihez kezd majd vele, ha megszerzi. És ez a kettő nem is fér össze, miután a gondokkal való szembenézés politikai tőkébe kerül, és jobb abból akkor költeni, amikor a gondok negligálásával már jó sokat fölhalmozott belőle. De eddigi megszólalásai alapján még a Jupiter tőkéje is gyorsan el fog fogyni anélkül, hogy a kiutat meglelte volna.

A szerző címzetes egyetemi tanár