Ígéreteken nem lehet motorozni!
Mint Somogy szülötte szeretem ezt a megyét. Számomra minden fontos, ami itt történik, ami bennünket gyarapít, és ahol lehet, részt veszek az értékteremtésben. Most is érte "haragszom" és nem ellene. Tudom, hogy ez a beruházás jóval több, mint egy somogyi siker reménye. No, de ennyi kockázatot magunkra vállalni?! Ez már súrolja a felelőtlenség határát.
Nézzük a tényeket. Spanyol beruházók kerestek maguknak Magyarországon beruházásra, ezen belül motorverseny rendezésére is alkalmas 600 hektáros területet, ahol saját elhatározásukból, saját pénzükön ígértek pályát építeni és világbajnoki futamot (Moto GP-t) rendezni. Találtak egy olyan vidéket, ahol olcsón hozzájuthattak a mezőgazdasági földterület tulajdonjogához. Nem baj. Sok pénzt fognak itt befektetni, szállodába, termálfürdőbe, motorversenypályába ígérték a spanyolok, és hitték a magyarok. A megvalósulás határideje többször is módosult, de a vonzerő megmaradt. Autópálya, Balaton, bejáratott gyógyvizek a közelben, potenciálisan működtethető repülőtér, szabad munkaerő és fejlődésre áhítozó települések. Azóta már 345 hektár mezőgazdasági területet át is minősíttettek. Ez már milliárdos értéknövekedést jelentett az új tulajdonosoknak.
Megkezdték a befektetést az infrastruktúrába, és megtörtént a pálya alapkőletétele pont egy éve. Csatornáztak is, ami jól jött Sávolynak. Talán egy kicsit el is homályosította a tekintetet. Persze ez akkor is megérné a tulajdonosoknak, ha később jó haszonnal értékesítenék a közművesített területet. Így igazán nem nagy a kockázatuk. De ezt egyelőre ne tételezzük fel. Ne vonjunk le messzemenő következtetéseket abból sem, hogy a környékbeli kisvállalkozások hónapok óta várják elvégzett munkájukért a pénzüket.
Kilenc hónappal ezelőtt, ez év február 10-én intettem először még miniszterként óvatosságra a túlzottan optimistákat, és felhívtam a figyelmet a veszélyekre. Az érintettek azonnal és határozottan cáfolni próbáltak. Sajnos az idő engem igazolt, már egy hónapon belül. Most is csak azt mondhatom: ígéreteken nem lehet motorozni.
Miniszterként csak annyit vállaltam, hogy a 2009. szeptember 20-ra ígért Moto- GP-futam rendezéséhez szükséges "jogdíjat" (mintegy 1,5 milliárd forintot) és az ehhez szükséges szervezeti keretet biztosítom. Ez időben rendelkezésre állt, de sajnos nem volt rá szükség.
Aztán végre elkezdődött a versenypálya építése. De már nagyrészt nem a beruházók pénzén. Állami tulajdonú bank pénzén, a hitelfelvételhez szükséges magyar állami garanciával. És mi a fedezet? A magyar betoncsíkja, ami csak egyetlen célra hasznosítható. Vajon miért nem a spanyol bankok adtak hitelt egy spanyol cégnek?
Ráadásul a 15,3 milliárd forint nem is lesz elég a beruházásra. De arra igen, hogy versenypályából kényszerpálya legyen. Meg lehet-e állni félúton? Természetesen nem. Újabb milliárdokat kell majd betennünk. Így biztos lesz majd versenypálya, csak az a kérdés mikor futják rajta az első világbajnoki versenyköröket, és mibe kerül ez addig nekünk?
Somogy jól jár, növekvő turisztikai vonzerőt jelent majd a beruházás, az ország pedig kénytelen lesz jó képet vágni hozzá. Vegyük észre, hogy kezdettől az orrunknál fogva vezetnek bennünket!
A finanszírozó magyar bank 9 hónapig tartó vajúdás után aligha jószántából és gondos számítások alapján nyújt hitelt. Lesz még ebből politikai botrány, magyarázkodás, egymásra mutogatás.
Ne feledjük, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ez az "út" pedig Sávolyon a gazdasági válság közepette is stabil alapokon kellene, hogy álljon, mert döntően a magyar adófizetők pénze lesz benne. S lesznek, akik majd jót mulatnak rajtunk. Akkor is, ha nagy áldozatok árán megépül a versenycsík. Amit saját elhatározásunkból soha nem készítettünk volna el. Mert a mai világban az a pénz sokkal inkább iskolára, kórházra s más, nélkülözhetetlen önkormányzati beruházásra, mondjuk 30-40 település csatornázására kellett volna.
Behúztak bennünket a csőbe. Ez bizony gáz! Bárcsak ne lenne igazam!
A szerző független országgyűlési képviselő, volt önkormányzati miniszter