A szerző politológus, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója

Debreczeni József provokatív cikkében (Demokratikus lócitrom) - hiszen aligha lehet másképp utalni arra az írásra, amely több-kevesebb nyíltsággal lócitrom fogyasztására hívja fel a hazai politológus- és elemző közösség tagjait, különösen pedig a mi intézetünk munkatársait - erőteljes kritikáját adja az általa "bakelitpolitológiának" nevezett tudománynak, s különösen a Republikon Intézet legújabb, a Jobbikkal foglalkozó elemzésének.

Írásának két központi gondolata van. Az egyik az, hogy a hazai elemző közösség többsége "bakelitpolitológiát" folytat: középre helyezkedik, és csak a kommunikációval foglalkozva nem ismeri fel a "valódi" politikai folyamatokat - például a politikai fundamentalizmus előretörését. A másik pedig, hogy a Republikon elemzése, amely a Jobbikot alkotmány- és rendszerellenes, de nem antidemokratikus pártnak minősíti, túl megengedő, és ezzel óhatatlanul segít a jobboldalnak.

A "megszólítottak érzékenységét" figyelmen kívül hagyva a cikk önmagában aligha érdemelne választ, gondolatmenete annyira sántít. Nehezen érthető például, hogyan lehetne a Republikon, mint a cikk sugallja, egyszerre az SZDSZ érdekeinek szolgálója és a Jobbikot "legitimáló" intézet - hacsak nem fogadjuk el a "Jobbik a balliberális oldal találmánya" kövéri gondolatát.

Az is szórakoztató, ahogyan Debreczeni azt mondja: "Bakelitpolitológusként szoktam aposztrofálni azokat a fiatalokat, akik mindenféle tévé- és rádióműsorokban, internetes portálokon s a nyomtatott sajtóban csépelik a maguk üres szakmáját". Ami azért érdekes, mert a Republikon egyáltalán nem szokott ilyen műsorokban szerepelni, ellenben mintha halványan emlékeznék, hogy talán nem is egyszer láttam Debreczenit ilyen műsorokban...

Mégis: Debreczeni cikke egy gondolkodás szimbóluma, s mint ilyen, választ követel. Ez az a gondolkodás, amely szerint a Magyarországon lévő "náciveszély" elleni tiltakozás adekvát módja a jobb- és szélsőjobboldal megbélyegzése, múltbeli és várható rémtetteinek ismertetése.

Szélsőségesek és demokrácia

Szögezzük le: a Jobbik politikai megítélésében semmilyen vita nincs köztünk. Debreczeni és jómagam egyaránt irtózunk egy erős Jobbiktól, és azt szeretnénk, ha a Jobbik és az általa vallott nézetek minél kevésbé erőteljesen lennének jelen Magyarországon. Sőt egy magát a mai napig vállaltan liberálisnak definiáló intézet vezetőjeként egyáltalán nem érzem szükségét, hogy Debreczeni József oktasson ki arról, milyen veszélyt jelent Magyarországon a Jobbik előretörése.

Azt gondoltuk volna, elég messzire megyünk a Jobbik minősítésében. Azt írjuk: "A Jobbik több elemet tekintve is rendszerellenes párt, vagyis a fennálló nyugati típusú, liberális demokrácia megváltoztatására törekszik". Vagy azt: "A Jobbik az 1989-ben - nagyrészt liberális elvek szerint - létrejött politikai és gazdasági rendszerre jelent veszélyt". Sőt: éppen a félreértések elkerülése végett rögzítettük: "A retorika is lehet veszélyes, márpedig nem kérdés, hogy a Jobbik emberi jogi és kisebbségi ügyekben kifejezetten a feszültségeket élező, intoleráns retorikát folytat. A rendszerellenesség kérdését így nem érdemes a veszélyesség kérdésével azonosítani".

Tévedtünk. A jelek szerint - függetlenül az elemzés módszertanától, az érvektől, a "szélsőséges", "alkotmányellenes", "rendszerellenes", sőt "veszélyes" jelzők használatától - aki a Jobbikkal kapcsolatos zsigeri képet árnyalni próbálja, az bizony rögtön a jobboldal, sőt a szélsőjobboldal szimpatizánsává vagy segítőjévé válik, "barátságos" olvasatban csak butaságból, kevésbé barátságos olvasatban aljasabb indokokból.

Debreczeni bakelitpolitológiáról beszél, s közben egy olyan elemzést támad zsigeri, indulati alapon, amely messze áll ettől. A mi kiindulópontunk, hogy a Jobbik programjának és megszólalásainak részletes elemzéséből megtudunk valamit a Jobbikról. Debreczeni kiindulópontja, hogy ő már pontosan tudja, a Jobbik milyen, s aki ezt nem látja be, az naiv, ostoba vagy valami még rosszabb. Eddig azt hittem, előzetes véleményünk mindenáron való visszaigazolása - a "tények nem zavarnak a tisztánlátásban" szemlélet - az intoleráns gondolkodás sajátja...

Milyen párt a Jobbik?

Anyagunk központi állítása, hogy a Jobbik megváltoztatni, nem pedig megbuktatni kívánja a demokráciát. A Jobbik támadja alkotmányos rendszerünket, de nem a demokráciát mint olyat kívánja felszámolni. A Jobbik erőteljes rendpárti - illiberális - fordulatot hajtana végre, de nem támadja a többpárti választáson alapuló rendszert. Ezt állítjuk, s ezt észre is veszi Debreczeni, csak éppen azt mondja - kedvesen lekezelő stílusában "mi a túró ez" felkiáltással - hogy ilyen nincs: hogy aki a jelenlegi alkotmányos rendszert megváltoztatná, az nem lehet demokrata.

Tételezzük fel, hogy egy párt azt követelné: változtassuk meg a választási rendszert egy többségi modellé, hogy a mindenkori nagy pártoknak kedvezzen, a kicsiket pedig kizárja a parlamentből; mostantól válassza ki a regnáló miniszterelnök a választások időpontját, és töröljük el az alkotmányt, az alkotmánybíróságot és a kétharmados törvények egészét, hogy a parlament minden ügyben feles törvénnyel döntsön. Ez nyilvánvalóan a mostani alkotmányos rendszer támadása - csakhogy önmagától még nem antidemokratikus követelés. A fent jelzett elemek egytől egyik jellemzik a brit politikai rendszert, amit aligha lehetne antidemokratikusnak nevezni.

A példák hosszan sorolhatók: Franciaországban egy erős elnöki rendszer keretei között a politikusok rutinszerűen játszottak a választási rendszer megváltoztatásával hatalmuk fenntartása érdekében, az Egyesült Államokban pedig jobboldali politikusok nemhogy a kötelező hittanoktatást követelik rendszeresen, teszik praktikusan lehetetlenné templomba nem járók indulását a választáson, de például mostanában a kreacionizmus tanítását tennék kötelezővé az evolúció mellett, sőt helyett. Ettől azonban demokratikus politikusok, akkor is, ha nem értünk egyet velük.

A Jobbik követelései ennél durvábbak: ezért is indokolt szélsőséges pártnak nevezni. Ám azt még soha senki sem mutatta be, vagy akár csak próbálta bemutatni - vagyis nem zsigerileg "érezni", hanem bizonyítani -, hogy a Jobbik támadást intézne a többségi uralmon, szabad választásokon és az emberi jogokon alapuló demokrácia ellen. Sőt! Ha Debreczeni alaposan olvasta anyagunkat, megtudhatta: erőteljes cigányellenes és antiszemita retorikája ellenére követeléseit és programját tekintve a Jobbik nem ezekben az ügyekben a legradikálisabb.

Itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, ahol Debreczeni cikke egy egész gondolkodás jellegzetes bizonyítékává válik. Debreczeni ugyanis laza könnyedséggel nevezi antidemokratikusnak azt, ami voltaképpen nem más, mint az ő politikai nézeteivel - szélsőségesen - szembenálló gondolkodás. Okkal tiltakozhatunk, hogy a Jobbik félelemkeltő retorikát használ, rossz idők emlékeire hajazó szimbólumokkal él, vagy hogy bezárná a Tescót - ám innen logikailag képtelenség eljutni oda, hogy a szabad választásokat vagy az állampolgári jogokat is ténylegesen fenyegetné.

Balliberálisok és demokrácia

Mindez jó példája annak, ami miatt a baloldali és liberális erők ma nem találják a fogást a Jobbikon, illetve a Fideszen. Az egész cikk sokat beszél ugyanis a demokráciáról és annak feltételeiről, ám egyetlen, "aprócska" eleméről mégis kevesebbet: hogy annak alapja mégiscsak a választói támogatás.

A Jobbikot, s főként a Fideszt nem lehet úgy legyőzni, hogy antidemokratikusnak minősítjük őket, mert ezzel ma legfeljebb támogatóikat sértjük meg. Az, hogy a balliberális értelmiség egy része évek óta szélsőségesnek, antidemokratikusnak, esetenként fasisztának nevezi nemcsak a Jobbikot, hanem a Fideszt is, pusztán oda vezetett, hogy ma ezek a kifejezések hiteltelenek, s hogy e minősítéseknek már semmilyen hatásuk nincs az emberekre.

Az igazi szemléletbeli különbség ott van a Republikon és Debreczeni között, hogy szerintünk soha senki nem hatalmazott fel minket, értelmiségieket, elemzőket, hogy személyes politikai hitvallásunk alapján kinyilatkoztassuk, ki a demokrata és ki nem. Sőt! Én azt állítom: az, hogy sokan mégis ezt tették, nemhogy segített volna, hanem éppen a morális felsőbbség tudatának kialakítását tette lehetővé az általuk antidemokratikusnak gondolt erőkben.

A Jobbik vezetői és támogatói ma "szabadságharcosként" tekintenek magukra, akik egy elnyomó és kirekesztő hatalom ellen küzdenek. És minél többször hallják mindenféle különösebb indoklás nélkül az antidemokratikus jelzőt, annál inkább így érzik majd.

Márpedig a Jobbikot nem antidemokratikusnak minősíteni, hanem legyőzni kell. Ennek pedig nem az az eszköze, hogy egymást győzködjük arról, milyen szörnyű e párt, s aki szerint nem elég szörnyű, azt kirekesztjük. Kikre számíthat Debreczeni József, ha már egy liberális intézetet is inkább többé, mint kevésbé burkoltan a jobboldal szálláscsinálójának tekint? Igen, a Jobbik szörnyű. De legyőzésének módja demokratikus versenyben a Jobbikkal folytatott viták megnyerése.

Nem a tiltás, a kirekesztés, a folytonos elhatárolódás, hanem annak bebizonyítása, hogy a Jobbik programja káros Magyarországnak. Ehhez azonban annak felismerése kell, hogy a Jobbik - legalábbis ma, a választók számára - a politikai rendszer legitim része, s ez nem változik meg attól, hogy a balliberális értelmiség ezt másképp gondolja.

Ha mi, akik nem lelkesedünk egy kétharmados Fidesz és egy erős Jobbik perspektívájától, feleannyi energiát fektetnénk annak kitalálásába, hogyan lehet ezt megakadályozni, mint abba, hogyan rettegjünk közösen és hogyan ítéljük el a balliberális ortodoxiától elhajlókat, alighanem előbbre járnánk.