A Nap-kelte című műsor száműzése a köztévéből szinte szimbolikussá emelte a Fidesz egykori szlogenjét, miszerint: a jövő elkezdődött. Szimbolikus, hogy az első ellenzéki vendég az volt (Semjén Zsolt), aki bejelentette a Nap-kelte bojkottját, s szinte rögtön utána Orbán Viktor is rendelkezésre állt. Az, hogy Süveges Gergő költségvetésre vonatkozó "bravúros" riporteri kérdéséből Orbán a tőle megszokott angolna stílusával kicsusszant, igazolja, hogy az ifjú korábbi, kormánypártiakkal szembeni keménysége elillant. Pedig az eredeti kérdés nagyon jó volt. Mert nem mindegy, hogy a következő választás esélyese miként viszonyul a még el sem fogadott költségvetéshez. Erre a hírre figyel a világ. De a riporter megelégedett azzal a kaszvány "hírértékű" közléssel, hogy Orbán vállalja a miniszterelnökséget, a költségvetés pedig a legveszélyesebb, amit húszéves képviselősége alatt látott. Ezt én messzemenőleg meg tudom érteni. Ugyanis ez a költségvetés-tervezet arról szól, hogy fontosabb az ország érdeke, mint a választási siker. Nem sikerült beterelni a Bajnai-kormányt az ígérgetések zsákutcájába.

Nem akarom a minősíthetetlent minősíteni, mármint azt, hogy Orbán miként vélekedik a nagy tekintélyű Békesi Lászlóról, sokkal fontosabb, hogy Orbán miért tartja veszélyesnek azt, ami a nemzetközi pénzügyi szakma szerint is a helyes irány.

A veszély nem az ország, hanem a Fidesz számára mutatkozik. Ugyanis egy esetleges Orbán-kormány lehetőségei még jobban beszűkülnek egy reális költségvetés által. Ez pedig valóban nagy veszély lesz a demagógia nyolc éve után. Amikor már nem a szóvivők, hanem az intézkedések befolyásolják a közhangulatot.

A jövő tehát elkezdődött. Vagy inkább a múlt folytatódik. Csak nehogy ez a múlt az elmúlt század negyvenes éveinek gyakorlatában gyökerezzen.

Tősér István

Miskolc