Túszaink vannak! Tárgyalni akarunk a banki etikai kódexről!

Marabu

Ezt a képet tükrözik a Népszabadságban megjelent elemzések is. Például Horniák Balázsnak A bank sem árulhat zsákbamacskát című cikkéből is úgy tűnik, mintha az alapos tájékoztatás hiánya csak a hitelt felvevőket sújtaná. A Felcsuti Péterrel, a Bankszövetség elnökével készült interjúból  is az olvasható ki, hogy a bankoknak csak a hitelpolitikájukkal kapcsolatban van okuk önkritikát gyakorolni. A hitelkárosultak ügyét legalább fél tucat civil szerveződés képviseli, bírván természetesen az összes politikai erő rokonszenvét. Az igazság - mint már annyiszor - Róna Péter cikkéből (A bankok diadalmenete - de hová?) tűnik elő leginkább - csak kissé elvontan.

Nagyon is megértem azokat az elkeseredett embereket, akik önhibájukon kívül olyan helyzetbe kerültek, amely legalapvetőbb alkotmányos és emberi jogukat - lakhatásukat - veszélyezteti, és minden olyan intézkedést pártolok, amely a hitelt felvevők helyzetét könnyítheti. Ám az elmúlt időszak kommunikációjából úgy tűnik, mintha a pénz a bankokban "teremne", és a bankok úri kedvük szerint döntenék el, kinek és milyen feltételek mellett adnak hitelt. Pedig a bankok az ún. pénzügyi közvetítő rendszer részei, csak azt a pénzt hitelezhetik ki, amit a befektetők behoznak. Régi népi bölcsesség: minden botnak két vége van...

S bizony az elmúlt évben Magyarországon nem egészen az történt, ami a nemzetközi prudenciális szokásoknak megfelel. A hazai bankok a betétek 147 százalékát hitelezték ki a szokásos 75 százalékkal szemben. Nyilvánvaló, hogy a különbözet nem jöhetett máshonnan, mint külföldi - bankközi - forrásokból, többnyire a külföldi tulajdonú magyar bank anyabankjától. Aztán egy évvel ezelőtt a pénzcsapok elzáródtak - a többit már tudjuk.

Hogy miért írom mindezt? Mert nagyon úgy tűnik, hogy manapság "nem illik" foglalkozni azzal, hogy a befektetésekre vonatkozó szabályok hazánkban pont oly kevéssé állják ki a tisztesség és a jogállamiság próbáját, mint a hitelekre vonatkozók. Hónapok óta a legkurrensebb téma a hitelfeltételek bankok általi egyoldalú módosításának lehetősége, illetve ennek tilalma. A most tető alá hozott "magatartási kódex" is csak erről szól.

Arról viszont szó sem esik, hogy a minden szakértő szerint selejtes és alkalmazhatatlan tőkepiaci törvény (Tpt.) jelenleg is lehetővé teszi például, hogy egy befektetési alap kezelője bármikor úgy döntsön, hogy a befektetési jegyek visszaváltási határidejét egy napról mondjuk kilencvenre módosítja, ráadásul azonnali hatállyal, a befektetők tájékoztatása nélkül - hacsak nem számít tájékoztatásnak, hogy a módosított - többnyire száz oldalt meghaladó terjedelmű szabályzat felkerül az alapkezelő internetes oldalára. Az ilyen módosítások még visszamenőleges hatállyal is lehetségesek, azaz a korábbi befektetésekre is érvényesek lehetnek. (A hitelfelvevőt a hitelfolyósító legalább írásban tájékoztatni köteles.)

Persze az ilyen felvetésekre a politika nem érzékeny, hiszen ez az ügy nem hoz szavazatokat - legalábbis így gondolják. De nem biztos, hogy helyesen. A kisbefektetők létszáma is több százezres, összemérhető a hitelkárosultakéval.

A befektetők ügyét tudomásom szerint mindeddig egyedül felvállaló Banki Károsultak Önvédelmi Szövetsége (KÖSZ) még januárjában elküldte mind a 386 országgyűlési képviselőnek az ingatlanalapok emlékezetes felfüggesztési botrányával kapcsolatos összefoglaló anyagát, részletes javaslatokkal együtt. Válasz nem jött senkitől! Az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottsága március 24-i ülésén napirendre vette az ingatlanalapok ügyét is. Az említett egyesület elnöke a számára biztosított három (!) percben felolvasta a probléma megoldását célzó, részletes javaslatokat, és minden érdekeltnek átadta a Tpt. "konyhakészre" kidolgozott módosítási javaslatát. Eltalálták: erre sincs válasz.

Pedig kellene. Ugyanis a befektetők egyre kevésbé tájékozatlanok annak ellenére, hogy nem tájékoztatják őket. Akik például az ingatlanalapos botrány kapcsán kényszerűen megismerkedtek a csapnivaló jogszabályokkal, és rájöttek, hogy a befektetési alapok korántsem olyan kockázatmentesek és attraktívak, mint ahogy azt a színes prospektusok állítják, már sokkal körültekintőbbek.

Ezt a körültekintést megalapozza az is, hogy az eco.hu oldalon rendszeresen adatokat közlő 371 befektetési alap közül az elmúlt egy évben csak 21 (tehát 6 százaléknál kevesebb) olyan, legalább egyéves múltra visszatekintő alap volt, amelynek éves hozama meghaladta az ezen időszakban a kockázatmentes lekötött bankbetétekkel elérhető hozamot. Az alapok 56 százalékának a hozama a bankbetéteké alatt maradt, 38 százalékuk pedig egyenesen veszteséget termelt. És akkor még nem beszéltünk az alapoknak a bankbetétekénél sokkal magasabb járulékos költségeiről és gyengébb garanciájáról.

A befektetők érdekvédelméről beszélni manapság nem "elegáns". E terület fogyasztóvédelmi feladatait mindhárom, hatósági jogkörökkel felruházott magyar fogyasztóvédelmi szervezet úgy kezeli, mintha váratlanul varangyos békát nyomtak volna a kezükbe - igyekeznek mielőbb megszabadulni tőle. A panaszokat a Gazdasági Versenyhivatal azzal hárítja el, hogy a PSZÁF az illetékes.

Ez utóbbi reménytelen küzdelmet folytat azon korlátok között, melyeket szűkre szabott jogosítványai, az ellentmondó, alkalmazhatatlan szabályok és a banki lobbi határoz meg. Nem csoda, ha intézkedései formálisak, súlytalanok - ahogy azt a ritkán kiszabott és a más hatóságok által alkalmazottakhoz képest nevetséges bírságok is mutatják.

Régen eljött az ideje annak, hogy a hitelpiac anomáliáin kívül a befektetések szabályaival is foglalkozzunk végre.

A szerző a Banki Károsultak Önvédelmi Szövetségének szóvivője

Kapcsolódó cikkek: Felzárkózás vagy bezárkózás | Lakáshitelesek - az MSZP is szorgalmazza a bizottsági tárgyalást | El a kezekkel attól, ami szerződésünk szerint az enyém! - Avagy a vagyonadóról másként | Unikum külföldieknek: magyar válságkezelés kötvény-roadshown | Van ennek értelme?