A Bajnai-Fico találkozó elé
A szerző országgyűlési képviselő, az európai ügyek bizottságának elnöke (SZDSZ)
Köztársasági elnökünk ambíciói között hangsúlyos helyet kap a határon túli magyar közösségek segítése. Most megszólalhatna arról, miként sikerült a nemzetközi és a szlovák közvélemény figyelmét átterelnie az államnyelvtörvényről a saját incidensére, és vajon miért jó neki és a magyarságnak, ha az európai vezetők nemcsak a magyar kisebbséget fenyegető nyelvtörvény fölött csóválják a fejüket, hanem azon is, hogy a magyar köztársasági elnök úgy jár-kel szomszédos országokban, mintha csak otthon lenne.
Szlovákiának érdekében állt a nemzetközi és a hazai közvélemény figyelmét elterelni az államnyelvtörvényről, Magyarországnak nem. Ha a szlovákok Sólyom László hiúságára alapozták stratégiájukat, rendkívül okosak voltak. Sólyom Lászlónak számos alkalma lett volna kilépni a konfliktusból. Ha így tett volna, a két ország közötti konfliktus ma az államnyelvtörvényről szólna, a magyar diplomácia pedig lényegesen kedvezőbb pozícióban lenne.
Bajnai Gordon bölcsen tette, hogy meghívta Ficót tárgyalni, ám tudjuk, rendkívül nehéz dolga lesz. Mindkét országban erősödtek a nacionalista indulatok, ám, szemben Magyarországgal, Szlovákiában a kormányzat legmagasabb szintjén vannak jelen. Bajnai Gordon akkor lesz sikeres, ha eléri a magyar-szlovák feszültség enyhülését. Csakhogy partnere, Fico választásokra készül, célja Slota és Meciar szavazóinak elhódítása, így a feszültségek fennmaradásában érdekelt.
Bár Ficót is zavarja, hogy a nemzetközi közvélemény szemében egyre kevésbé tűnik az európai klubba valónak, prioritása a választások megnyerése. Olyan célt kell tehát magunk elé tűznünk, amely eredményt is hoz a magyar-szlovák kapcsolatokban, és elérhetőnek is vélhetjük Fico politikai mozgásterének elemzése alapján. El nem érhető célok kitűzése csak frusztrációt eredményez. A találkozó után keményeket lehet nyilatkozni, miközben vesztesként hagyjuk ott a helyszínt, és a kapcsolatok tovább romlanak.
A szlovák sajtóban megjelentetett, amúgy hibátlan hangvételű írásában Bajnai Gordon javasolta az államnyelvtörvény felülvizsgálatát. Pompás lenne, ha Robert Fico elfogadná a javaslatot, ám érdemes arra készülni, hogy Fico ilyen súlyú engedményt nem fog tenni.
Nincs tehát esélye Bajnai Gordonnak a sikerre? Dehogy nincs! Ha jól méri fel Fico mozgásterét, csütörtök este szolid eredménnyel is, de eredménnyel térhet vissza Budapestre. Elérheti, hogy a törvény végrehajtása ne kezdődjék meg, hogy a végrehajtási jogszabályok előkészítésébe vonják be a nemzetközi szervezetek mellett a szlovákiai magyarok képviselőit is. Ezek érdemi eredmények, amelyek a törvény teljes ellehetetlenülését is eredményezhetik, ám Ficót mégsem kényszerítik arra, hogy politikai öngyilkosságot kövessen el. Ha Fico erre kész, cserébe felajánlhatjuk, hogy a köztársasági elnök sérelme lekerül a napirendről. Mindez megalapozhat egy új miniszterelnöki csúcsot a közeljövőben, ahol már a Bajnai-cikkben ajánlott konkrét ügyekben (történelemkönyv, Duna- és Ipoly-híd stb.) is előre lehet lépni.
Hallani, hogy Magyarország jogi lépéseket is fontolgat Szlovákia ellen. Ezt óriási hibának tartom. Ha nyerünk, a szlovák kormányt tisztelet helyett bosszúra szorítjuk. Jegyezzük már meg végre, hogy Szlovákia területén a szlovák kormányzatnak mindig több lehetősége lesz, mint a magyarnak. Szlovákia most kitiltotta Sólyom Lászlót, míg Románia ilyen hibát nem vétett, inkább megalázta az elnököt a leszállási engedély visszavonásával és autójának feltartóztatásával.
Egy győztes ítélettel annyit érhetünk el, hogy legközelebb Szlovákia sem hibázik. Ezt akarjuk? És végiggondolta valaki, mi lesz a politikai következménye annak, ha a jogvitát elbukjuk? Sólyom László beutazását ugyanis tényszerűen nem akadályozta meg senki. A szlovák kormány tervezte a beutazás megakadályozását, jegyzékeket írt és nyilatkozott, ám Sólyom László a határon visszafordult anélkül, hogy erre a szlovák hatóságok kényszerítették volna.
Ha nem fordul vissza, talán megakadályozták volna a belépést, amivel megsértették volna az EU szabályait. Ám Sólyom László a híd közepén visszafordult, így effektív jogsértésre nem kerülhetett sor. Mindezt elsősorban azoknak a figyelmébe ajánlom, akik a mostanihoz hasonló magabiztos vehemenciával állították, hogy Bős-Nagymaros ügyében Magyarország csak győzhet Hágában.
A magyar fellépés sikerességét hagyományosan két dolog veszélyezteti. Az első, hogy nem egy ügyet akarunk megnyerni, hanem a másik felet legyőzni. Érdemes lenne végiggondolnunk, mi volt a német kormány stratégiája, amikor a Kaczynski fivérek sorozatos provokációira soha, egyetlen alkalommal sem válaszolt keményen. Miért áll ellen a szudétanémeteknek és leszármazottaiknak, szavazati joggal rendelkező német polgároknak, és miért nem vállal konfliktust a Benes-dekrétumok ügyében? Németország, bár nem kedvelte a Kaczynski fivéreket, nem legyőzni akarta Lengyelországot, hanem megszelídíteni. Kész lemondani szavazatokról, de elkerüli a konfliktust Csehországgal.
Persze van itt még egy különbség. Bármelyik német párt van kormányon, az ellenzéke nem követeli a konfliktusok kiélezését sem Lengyelországgal, sem Csehországgal szemben. Nálunk a belpolitika kíméletlensége a sikert veszélyeztető másik tényező. E vonatkozásban is rengeteg a tanulnivalónk. A kormánynak addig is azt tanácsolnám, hallgasson a szívére és az eszére, és ne hagyja magát kalandokba belehajszolni.