Nem a kocsmapultnak támaszkodva szereztük be betegségünket - ilyen is van, de ő nem ebbe a kategóriába tartozik. Már 47 éve szenved e kórban. Így éljük, éltük le eddigi életünket, igyekezve hasznos tagjai lenni, illetve maradni a társadalomnak. Most, sajnos, azt kell tapasztalnom, hogy az lett az új szemlélet: hulljon a férgese, hiszen betegségünk sok-sok pénzbe kerül. Igen, ez igaz! De azt se tessenek elfelejteni, hogy a július 1-jétől hatályos rendelet következményeként nagyon sokan közülünk megvakulnak, elvesztik a lábukat. Számunkra a kalcium-dobezilát-monohidrát-tartalmú gyógyszerek szedése elengedhetetlen, mert ezek tartják rendben kisérrendszerünket, ezeknek a gyógyszereknek a szedésével védjük meg a szemfeneket a bevérzésektől, a lábunkat pedig a kialakuló érszűkülettől. Ezért írja fel a szemész, illetve a diabetológus szakorvos.

Gondoljanak bele: sok-sok százezer ember él ebben az országban - de inkább millió -, aki tisztességgel ledolgozta az életét, megnyomorodott, megbetegedett, de igyekszik megélni az 50, 60, 70, 80 ezer forintos nyugdíjából, vagy ha fiatal a minimálbéréből. A panelben lakónak ki kell fizetnie a távfűtést, a villanyt, a vizet, a telefont, a tévé-előfizetést. Ám ha nem panelban, hanem családi vagy társasházban lakik és nem távfűtéses a lakása, hanem gázos, vagy vegyes tüzelésű, akkor sem kevesebb a rezsije. Kérem, számoljanak! Vagy számoltak? S úgy gondolják, hogy ezt így kell csinálni?

Özv. Ferkáné Pellérdi Zsuzsanna,
a Magyar Cukorbetegek Kaposvári Egyesületének
elnöke