Az önként választóknak bizonyára lett volna más választási lehetőségük is.

Ők bizonyára megbeszélték szüleikkel vagy életük párjával, milyen foglalkozást válasszanak, felmérték e munkakör szépségeit, perspektíváit. Nem vakon, nem kényszerből ugrottak bele a dologba, nyilván megvolt a képzettségük, lehetőségük, hogy másmilyen munkát kapjanak, s abban a biztos tudatban választották ezt, hogy bármikor éppoly önkéntesen abbahagyhatják, amilyen önkéntesen elkezdték.

Amikor valaki munkát vállal, megnézi a munkahelyet, érdeklődik a munkaidő, a fizetés, a munkakörülmények iránt.

Az önkéntes prostituált esetében korlátlanok a lehetőségek: a munkaidő igazodik az üzletmenethez, lehet dolgozni éjjel-nappal, hóban, fagyban, kánikulában. Öltöző a bokor, öltözőszekrény egy nejlonszatyor. Mosakodási lehetőség a helyszínen, a munkához szükséges testrészre lokalizálva. A munkahely változó, lehet hazai országút, külföldi kupleráj. A munkáltató ad szállást, gondoskodik az utazásról, a munkáltatónak nem is kell föltétlenül tudnia, hogy éppen hol van. A munkaidő végét jelzi a főnök, amikor megjelenik, hogy eltegye a napi bevételt. A munkavállaló nemcsak enni és inni kap, de drogot is, ha megérdemli. Munkaruha is jár, nyári csipkebugyi télre is.

A felvétel miatt sem kell izgulni, nem hallottam még, hogy valaki ne felelt volna meg prostinak, korra, nemre, iskolázottságra, egészségi állapotra, HIV vírusra való tekintet nélkül. Még az se baj, ha cigány.

Mindenki jól jár! Az iskolázatlan, munkanélküli nő pénzhez jut, s meg is tarthatja, míg a strici el nem veszi tőle, a strici is jól jár, mert ez az egyetlen munka, amitől nem undorodik. Az állam is takarékoskodhat, nem kell iskolákat építenie, munkahelyeket teremtenie. Akinek nem jut sem ez, sem az, önkéntes prosti lesz. Még nyugdíjat sem kell neki fizetni. A prostik korán halnak, és egyébként sem nyugdíjjogosultak.

Munkám során találkozom prostikkal, akik között vannak önkéntesek, s mégis segítséget kérnek.

Judit például tudta, hogy szexmunkát vállal. Kis faluban lakott, férje munkanélküli volt, néha kaptak közmunkát a polgármestertől. Kitartóan keresett munkát a közeli városban, a közeli falvakban, de vagy megbetegedett, vagy megszűnt a munkahelye. A gyerekeket taníttatni kellett, a számlákat fizetni, a férj hol talált munkát, hol nem. Judit egyszer jelentkezett egy hirdetésre, melyben egy irodába kerestek munkatársat. A jelentkezésnél elmondták, hogy szexmunkáról van szó. Judit elkeseredésében elvállalta. Tudta, mit vállal, remélte, hogy hamarosan abbahagyhatja. Már az első nap is szörnyű volt, azonnal ott akarta hagyni őket, de már mindent tudtak róla, a gyerekekről is, a férjéről is. Azt is tudták, hogy pánikbeteg és depressziós. Mégsem engedték el. Fizetést csak egyszer kapott, azután csak annyit, hogy haza tudjon utazni és vissza. Senkinek nem merte elmondani, mibe keveredett, s hogy nem tud szabadulni. Az egyik vendéget megkérte, hogy vigye el a rendőrségre. Rögtön feljelentést tett, a stricit öt évre ítélték. Juditot többször is kényszeríteni próbálták, hogy vonja vissza a feljelentést, fenyegették, ijesztgették. Családja kiállt mellette, segítették a gyógyulását. Azóta új szakmát szerzett, jó állása van.

Róla mondhatjuk, hogy önként vállalta a prostitúciót, ha eltekintünk az anyagi kényszertől. És miért is ne tekintenénk el tőle?

Katalin soha nem akart prostituált lenni. Egy kávézóban dolgozott, ahol megismerkedett egy nagyon vonzó fiatalemberrel. Megbeszélték, hogy egyik este zárás után elmennek szórakozni. Hogy mi történt tánc közben, arra Katalin nem emlékszik, csak arra, hogy azután több férfi is volt egy szobában, és többen megerőszakolták. Sírt, tiltakozott, kiabált, megverték és megalázták. Kivitték az országútra, és mivel Katalin nem teljesített, rúgták, körbeállták, és többen lepisilték. Nem értek célt, ellenállt.

A szülők valahogy megtalálták, feljelentést akartak tenni, de nem tudták bizonyítani a történteket. Évek teltek el azóta, Katalin még mindig pszichológushoz jár, még mindig vannak rémálmai, még mindig nem járhat egyedül, mert még fel-felbukkannak az őt elfogó strici urak.

Kérdés: ha a keresletnek megfelel az önkéntes kínálat, akkor mivel magyarázható a kényszer és az erőszak?

A szerző a Kiút Veled Egyesület Ökumenikus Segítségnyújtás a Prostitúció Nélküli Világért munkatársa

Prostitúció