Fontos, hogy a szocialista párt a baloldali társadalomszemlélet sikeres politikai szerveződése legyen, megfelelő parlamenti súllyal. Ehhez azonban határozott és félreérthetetlen fordulatot kell végrehajtania, aminek legfontosabb célja a hitelesség viszszaszerzése. Sokáig már nem tartható, hogy az MSZP-nek nincs baloldali, a munkavállalók értékrendjén alapuló a társadalom jövőjét meghatározó, koherens stratégiája.

Mi a korszerű?

Az MSZP eddig egy "harmadikutas" szociáldemokrata doktrína értékrendjét jelölte meg szinte kizárólagos modernizációs iránytűnek. Az erre épülő úgynevezett gazdaság- és államszervezési gyakorlatában lényegében a neoliberalizmus fékezett habzású változata volt. Próbálta ugyan korszerű, a szociáldemokrata értékeket integráló társadalompolitikai stratégiaként feltüntetni magát, csakhogy ezt a társadalom bizalma nemigen igazolta vissza. A társadalom nem fogadja el sajátjának azt az utat, amely a tőkeérdekeket a társadalmi érdekekkel azonosítja. Nem jutalmazza, hogy a reformok során csak a profitmaximalizálás szempontjait tartsuk szem előtt, a közteherviselést, pedig rendre a munka világának rovására alakítsuk. Márpedig a "harmadik út" hazai képviselői ezt tették. Többnyire csak verbálisan, a jelszóhasználat, illetve a kulturális szimbólumok szintjén különböztették meg magukat a neoliberális politikai erőktől. Nézeteik ma is megosztják az MSZP-t. A "harmadikutasok" és a korszerű szociáldemokráciáról másként gondolkodók között vita zajlik. Kimenetele véglegesen eldöntheti, hogy a szocialista párt betöltheti-e a társadalom politikai baloldalának szerepét, vagy valami más jön helyette.

Új politika kell!

Ma már nem csak a hagyományos jobb- és baloldali politikai választóvonalakból eredő prioritások alapján kell a válaszokat keresni. Olyan politikai kultúrát, mozgalmat kell teremtenünk, amely a közélet iránt érdeklődő emberek számára - saját és környezete - életének kiteljesedését jelenthetik egy nyitottabb, élhetőbb társadalom felé vezető úton. Olyan politika, melynek nem a profit maximálásának elősegítése a kizárólagos célja, hanem a természeti erőforrások - gyakorlatilag lassan korlátlan - felhasználásán alapuló piacgazdaság szociális és ökológiai korlátok közé szorítása.

Melyek lehetnek egy új szemlélet gondolatai elemei? A teljesség igénye nélkül, vegyünk sorra néhányat. Kezdjük - korszerűen - a gazdasággal.

Tisztességes piaci versenyt!

A várakozások ellenére Magyarország a rendszerváltás kezdetétől máig sem volt képes olyan fejlődési pályára állni, amely esélyt adna a társadalom egészének boldogulására. A magyar piacgazdaság dominánsan multinacionális karakterű. A nemzetközi tőke a felemás gazdaságpolitika miatt hosszú időre mentesült a közteherviseléstől, sőt, beruházási és adókedvezményeket élvez - miközben a közbeszerzési erőforrások jelentős részét uralva -, az állami költségvetés forrásait is használja.

A kötelezettségek és a juttatások azonban nincsenek arányban egymással. Az állam sok támogatást ad, de keveset vár el cserébe. Éppen ezért a privatizációs megállapodások, és egyéb támogatási szerződések betartását időszerű lenne végre áttekinteni. Legyen a támogatás visszatérítendő, ha a támogatott cég nem tart be bizonyos - eredetileg vállalt - környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi, munkavédelmi, foglalkoztatási, beszállítói stb. minimumokat.

Miközben a kormányok egyoldalúan a tőkevonzó-képesség növelésével, a tőke csalogatásával voltak elfoglalva, magukra hagyták a munkahelyek többségét adó kis- és középvállalati szektort. A hazai tulajdonú gazdaság alapvetően kis- és középvállalkozási jellegű, ám közteherviselő képessége igen korlátozott: a szektort gyenge jövedelemtermelő-képesség, állandó erőforráshiány, szűkös piaci mozgástér, alacsony versenyképesség jellemzi. A kis- és középvállalkozói szektor segítéséhez, feltőkésítéséhez szükség volna az állam segítő kezére. Továbbá ahhoz is, hogy a magyar gazdaságban végre tisztességessé, egyenlő esélyűvé válhasson a verseny!

A munka: önbecsülés!

Magyarországon kevesen dolgoznak, a munkaképes emberek közel fele nem fizet adót, sőt még a keresők mintegy 20 százaléka sem adóköteles. Akik viszont adóznak, arányaiban sokat fizetnek, miközben a bérjövedelmek 60 százaléka éppen csak létminimum közeli összeg, vagy még annál is kevesebb. A közteherviselés tehát torz és igazságtalan: kevesen fizetnek sokat, miközben a munkajövedelem túladóztatott, a tőkejövedelmek terhelése pedig alacsony. Rengeteg a kedvezmény, a kivétel és az adózási feltételek is szinte folyamatosan változnak - újabban már az adott pénzügyi éven belül is. A torz adórendszer, a munka becsületének hiánya miatt a feketegazdaság is nagyra nőtt, és a társadalom minden zugában jelen van. A munka nemcsak azért érték, mert javakat termel. Nemcsak azért, mert aki dolgozik, az tehermentesíti a költségvetést. Hanem azért is, mert önbecsülést ad. Hiánya lelki gyötrelmekhez, feleslegességérzéshez, elhagyatottságérzéshez, az önállóság csökkenéséhez, legrosszabb esetben devianciákhoz vezethet - s mindez végső soron majd állami segítség után kiált. A foglalkoztatottság beszűkülése így nemcsak az adórendszerben okoz komoly problémákat, hanem a társadalomban is - tehát az új politika alapvető feladata a munkahelyteremtés! Ezért is fontos a kis- és középvállalkozások segítése.

Versenyképes társadalmat!

A rendszerváltás után az alacsony iskolázottságú, illetve nem megfelelő szakképzettséggel rendelkező emberek tömegesen szorultak ki a munkaerőpiacról, ahová legfeljebb csak alkalmilag, vagy még úgy sem tudnak visszatérni.

Pedig a társadalom versenyképességének, stabil jövőjének, az oktatás a záloga. Rossz a magyar oktatás struktúrája. Értelmetlen, hogy az adófizetők pénzét pl. évi száz régész kitanítására költsük, ha belőlük most csak húszra, viszont inkább nyolcvan kovácsra lenne szükség. Ez nemcsak a felsőoktatásra érvényes, hanem a szakképző intézetek is tömegével bocsátottak ki korszerűtlen tudású fiatalokat. Ha tenni akarunk a foglalkoztatási helyzet javulásáért, akkor nem elég az adó- és járulékrendszert átalakítani. Radikális, a munkaerőpiac igényeit figyelembe vevő oktatási - és főleg szakképzési - reformok is szükségesek!

Reformot az államháztartásban!

A magyar társadalom a teljesítőképesség mai szintjén is megtermeli az erőforrás-fedezetet ahhoz, hogy az oktatást, az egészségügyet, a társadalmi szolidaritást fenntartó szociális-jóléti szolgáltatásokat közpénzekből lehessen működtetni! De ehhez meg kell szüntetni azt az igazságtalanságot, hogy az állami szolgáltatásokból és újraelosztási javakból az erősebbek, a jól értesültebbek és a képzettebbek könnyebben részesülhetnek, mint az igazán rászorulók. Kötelességünk lenne végre biztosítani, hogy minden fillér jó helyre menjen.

Eszközöket az államnak!

Mondjuk ki egyértelműen és határozottan: az állam nem vonulhat ki sem az egészségügyből, sem az oktatásból, nem számolhatja fel a szolidaritás elvét, nem mondhat le az egyenlőtlenségek csökkentésének igényéről.

A rendszerváltás után a társadalmi javak és az esélyek eloszlása szélsőségesen egyenlőtlen lett. A társadalmi különbségek településalapon is érvényesülnek. Az úgynevezett kapuvárosokban és környezetükben - ahová a nemzetközi tőke betelepült -, nagyjából a világválság begyűrűzéséig kedvezően alakultak a munkalehetőségek. De a leszakadó térségekben - amelyeket a kül- és belföldi tőke egyaránt elkerült - a munkanélküliség és a tömeges reményvesztettség állandósult. A társadalmi és területi egyenlőtlenségek összekapcsolódása szélsőséges egyenlőtlenséget eredményezett. A központi, önkormányzatokat segítő politikának tekintettel kellene lennie a kicsi, rossz helyzetű, alacsony költségvetésű településekre, mert eltűnésük és összeroppanásuk a vidéki lakosság további lecsúszásához, a társadalom további szétszakadásához vezethet.

Az állam ma nem látja el megfelelően a feladatait, magára hagyja polgárait. Az állam nem túl nagy, nem túl kicsi, egyszerűen gyenge. Márpedig aki politikai stabilitást akar, annak el kell fogadnia a szociális integrációt célul kitűző állami szerep erősítését is. Mivel a piac nem képes a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség problémáit önmagában kezelni, az állam feladata, hogy ezt megtegye. A rászorultság elvét nem kell kizárni a szociális ellátásból, de kizárólagossá sem szabad tenni. A kizárólag a szegényeknek nyújtott ingyenes közösségi ellátásokon alapuló szociális modellben ugyanis a közösségi szolgáltatások könnyen - szándéktól függetlenül - elgettósodást is okozhatnak.

Szolidárisnak az a társadalom nevezhető, amelyben a mindenki számára fontos közösségi szolgáltatásokból mindenki egyformán részesülhet. Olyan rendszert kell tehát kialakítanunk, ahol a jómódúak nem a rendszer kikerülésében, hanem a közösségi szolgáltatások színvonalának az emelésében érdekeltek.

Sokszínű gazdaságot, nagyobb biztonságot!

Az állam szabályozási és befolyásolási eszköztárából - a fiskális eszközökön túl - nem hiányozhatnak a versenyszférában való közvetlen részvétel útján működtetett eszközök sem, mint például az állami vagyon piaci jelenléte, az állami tulajdon. A sikeres piaci jelenlét nem a tulajdonformától függ. A magántulajdon önmagában nem jobb és nem rosszabb a közösségi tulajdonnál. Vannak tevékenységi formák, amelyek magántulajdonban, vannak, amelyek önszerveződő közösségi formában, s megint mások állami (önkormányzati) kézben működnek a legszerencsésebben.

A sokszínűség jegyében ideje, hogy végre a gyakorlatban is érvényesüljön alkotmányunk azon rendelkezése, mely garantálja a tulajdonformák egyenjogúságát. Miért ne kapcsolódhatnának be az önkormányzatok, fogyasztói szövetkezetek, helyi társulások az államilag támogatott megújuló energia termelésébe és hasznosításába? Ha a szélkerék vagy a helyi biogázüzem a település lakóinak közösségi tulajdonában van, s vezetői a köznek tartoznak elszámolni, akkor az érintett lakosság magával az energiával is sokkal tudatosabban gazdálkodik. De ugyanez mondható el a mezőgazdaság, a környezetvédelem és a helyi szolgáltatások számos más területéről. A szociális piacgazdaság kohéziós erejét részben az adja, hogy nagyon sokan tulajdonosnak tekintik magukat. Az uniós források és a hozzá kapcsolódó állami támogatások elvileg a közösségi vállalkozások számára is elérhetőek lehetnek, ha erre a politika megfelelő ösztönzést ad - én azt támogatom, hogy adjon! Mindez a fejlesztési politika közösségi jellegét is erősítheti: annak tudatát, hogy nemcsak értünk, de általunk is történik a fejlesztés.

Tekintettel arra, hogy gazdaságunkban a hazai tőke rossz hatékonysággal működik - sokszor kiszolgáltatva a tőkeerős nagyvállatoknak - elengedhetetlen az állami koordináció ezen a területen. Fontos a szövetkezetek létrejöttének bátorítása, a szövetkezetek alapvető működési feltételeinek támogatása is. A szövetkezetek tevékenységük során szorosan kötődnek a helyi és a regionális közösségekhez, így jól korrigálhatják, csillapíthatják a globalizáció káros hatásait.

Európai nemzetpolitikát!

A magyar politikai elit évszázados adóssága egy koherens nemzetpolitika kidolgozása. Változtatnunk kell azon a szemléleten és a gyakorlaton, mely a magyarságpolitikán kizárólag az úgynevezett határon túli ügyeket érti. Magyarságstratégiánknak és magyarságpolitikánknak együttesen kell kezelnie az anyaországbeli magyarokat, a hazai nemzeti és etnikai kisebbségeket, a Kárpát-medencei magyarságot, valamint a világ számos pontján szórványban élő magyarokat. A társadalmi szétszakadás, a népesedési és egészségi helyzet, az oktatás és a tehetséggondozás ügye, a magyar vidék, és benne az agrárium állapota, a romák teljes leszakadásának megakadályozása éppúgy a nemzetpolitika fontos része, mint a határon túli magyarok helyzete, vagy hazánk és a környező országok EU-csatlakozása.

A korszerű nemzetpolitikának illeszkednie kell az új ökoszociális politikához, valamint az Európában zajló integrációs és a világot jellemző globalizációs folyamatokhoz. A széles értelemben vett magyar politikai mezőben tényleges nemzeti konszenzusra kell törekedni. Ennek fontos pillérei: a parlament által működtetett Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, illetve az általa elfogadott nemzetpolitikai stratégia. Az egységes magyar nemzetpolitikában egyaránt helye van a konzervatív, a liberális, valamint a baloldali értékeknek, a gazdaság, a kultúra, az egyházak, a civil világ, az anyaországiak, a szórványban vagy Kárpát-medencei tömbben élők, az EU-tagok, vagy az oda még csak törekvők elvárásainak. Egy modern, alapvetően fejlesztésalapú együttműködés, és a hozzá kapcsolódó nemzeti együttműködési törvény biztosíthatja a hosszú távú és széleskörű konszenzus alapjait. A hazai nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletének megteremtése alkotmányos kötelezettségünk, melynek eléréséig a párbeszéd új, konzultációs színterét a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Fóruma biztosítja.

Magyarságpolitikánk részeként kell kezelni a kultúrpolitikát is. Kultúra és kulturális intézmények nélkül nincs nemzet. A magyar kultúra az európai kulturális örökség része, de ez nem a bezárkózást jelent a múlt hagyományába, hanem nyitottságot. Az állam a törvényalkotással, mecenatúrával, kulturális diplomáciával, a kulturális tevékenységeket elősegítő szolgáltatásaival kereteket biztosíthat a művelődéshez. Ez is olyan szempont, amelynek felül kell emelkednie mindenféle pártérdeken.

Európai Magyarországot!

A Magyar Köztársaság a nemzetközi közösség egyenrangú és elismert tagja. Magyarország Kelet-Közép-Európa egyik fontos alrégiójának, a Kárpát-medencének földrajzi - de más szempontokból is természetes - centruma. Hazánk ma is jelentős és folyamatosan felértékelődő kelet-nyugati és észak-déli közlekedési útvonalak metszéspontja, így mind a forgalom, mind pedig a szolgáltatások szempontjából ígéretes jövő elébe néz. Nyilvánvaló, hogy a magyar fejlesztéspolitika egyik központi csapásiránya a logisztikai szolgáltatások fejlesztése kell, hogy legyen. Ez nemcsak Magyarországnak, de a határon túli közösségeknek is sokat segíthet.

Az európai integráció előrehaladása nyomán az ország geopolitikai adottságai folyamatosan felértékelődnek. Az Európai Unió tagállamaként Magyarország alapvetően a szomszédos államokkal együttműködő, egész Kelet-Közép-Európa fejlődési tendenciáit figyelembe vevő kezdeményezések révén érheti el azt, hogy érdekei érvényesüljenek, hogy a felmerülő problémákra neki kedvező válaszok szülessenek. Ezért Magyarország az Európai Unió, az integráció elmélyítésében, az együttműködés erősítésében érdekelt. Megérett rá az idő, hogy bizonyos politikákat, amelyekben az egyes tagállamok nem tudnak hatékonyan lépni, közösségi szintre emeljük.

Ehhez új partnereket is kell találnunk!

Hitem szerint a politika kisebbik része csak a párbaj, nagyobbik része a párbeszéd. Ideje a nagyobbikat is - aktívan és hitelesen - elkezdenünk!

A szerző az Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselője