Irak ma látszólag félig-stabil, félig-demokratikus ország. Szaddám Huszein kegyetlen diktatúrája már csak emlék. De emlék az is, hogy Szaddám idején - szankciók ide vagy oda - annyi kőolajat termelt ki az ország, amennyi csak a mai mesékben szerepel. Hat éve senki nem ruházott be egy fillért se az olajkitermelésbe, egy elrozsdásodott emlékmű élteti az ország egyetlen jövedelmi forrását. Persze idővel ez is változni fog. Ha lesz biztonság, jön a tőke is, végtére Irak népe a világ harmadik legnagyobb olajkincsének a tetején ücsörög.

Olaj, olaj. Az első öbölháború célja az volt, hogy Szaddámot, az agresszort elzavarják a kuvaiti olaj közeléből. Tizenkét évvel később két orbitális hazugsággal (Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak, és támogatja a nemzetközi terrorizmust) ifjabb Bush kivégezte ezt a rendszert. Alan Greenspan, az amerikai jegybank 18 éven át volt republikánus (elvileg Bush-hívő) elnöke emlékirataiban kerek perec közölte, hogy a háború tényleges oka az olaj volt, Washington a közel-keleti olajellátás biztonságát féltette Szaddámtól. Valójában az lehetett a tényleges ok, hogy egyszerre túl sok "ellenséges hatalom" (Putyin Oroszországa, az ajatollahok Iránja és Szaddám Irakja) monopolizálta a kőolajat.

Ha átugrunk a mába, és tekintetbe vesszük, hogy az amerikaiak által oly erősen pártfogolt Nabucco földgázvezeték (oroszellenes) terve az Irak északi (kurd) részén kitermelt gázkincsből látszik - a Mol és az OMV ottani bevásárlásával - új életre kelni, akkor a távlatos gondolkodásnak egy szinte valószínűtlen esetét látom körvonalazódni. Kis baj ugyan, hogy a magyar-osztrák fél nem a bagdadi kormánnyal, hanem a kurd regionális autonómiával állapodott meg (az iraki olajminisztérium nyomban tiltakozott is), de ettől még működőképes lehet a dolog. Bagdadban ugyanis egy darabig még az amerikaiak fognak diktálni, nagyon hülyének kéne gondolnom őket, ha a "piacról" is visszavonulnának.

Nota bene: a kirkuki, a moszuli, az olaj- és földgázmezők közepén és peremén éldegélő kurdok, kik remélik, hogy a beígért hatalom- és jövedelemmegosztás a történelemben először őket "saját országhoz" segíti, sokkal kevésbé örülnek az okkupáció végének, mint síita és szunnita arab testvéreik. Szaddám kezétől talán ők szenvedtek a legtöbbet, s mint minden kisebbség - talán még Európában is - védőhatalmat kívánnak maguknak. Csakhogy a pénz nagy úr. A bagdadi főnökök kitartanak amellett, hogy az ő engedélyük nélkül egy köbcenti földgáz nem hagyhatja el az országot, ergo arabok és kurdok egymásnak feszülnek. A kurdok lakta területeken egymás után robbannak a gépkocsikba rejtett robbanószerkezetek, emberek százai halnak meg. Legyek vak hangya egy sötét erdőben, ha ez véletlen. Olaj, olaj. Földgáz, földgáz.

Kapcsolódó cikkek: Szegény Ptk.? | Hamis fényben | Tízezrek tüntettek Izrael ellen a harag napján | Az amerikaiak al-Kaida ellen harcoló irakiakat lőttek le | Kulturális vírusok