Ha nem lenne ennyire rettenetes, akkor talán még el is merenghetnénk a Budapesti Temetkezési Intézet közgyűlési előterjesztésbe rejtett különös számtani sorozatán: 2000 „exhumát” 200 ládában és 20 fordulóval szállítanának el 20 millió forintért. Csakhogy a 2000 „exhuma” történetesen 2000 ember földi maradványa. Akik egykoron – hozzánk hasonlóan – szerettek, dühöngtek, talán gyermeket nemzettek, szültek. Utódokat, akiket azután magával ragadott a következő évtizedek vérzivataros forgószele.
De lehet, hogy egyszerűen elfeledkeztek róluk, és átlépett rajtuk az idő. S most a csontjaikat is kiforgatják ásóval, lapáttal, a kivágott fák gyökereivel együtt, hogy közös ládákba szórva elszállítsák. Ki tudja, hová. Hiszen úgysem keresi őket senki. Elvégre a sírjaikat sem váltotta meg senki. S aki nem fizet, annak nem jár sírhely sem.
Kell a hely az új szegényeknek. Az új nem fizetőknek, akiket saját családtagjaik ásnak majd el ide. Legalább megdolgoznak a helyért, ha már nem fizetnek érte. Ásnak majd: öreg, gyerek, tagbaszakadt együtt. Miután két kilométeren át cipelték oda a rokont az új köztemető szociális parcellájába, amit megtisztítottak az „elődöktől”.
