Eldőlt az utolsó lényeges kérdése a parlamenti választásnak: a Fidesz megtartotta a kétharmados többségét az Országgyűlésben. Ennek minden előnyével és hátrányával. Mert bármilyen furcsa, előnye is van. Még mindig jobb egy sima Fidesz-kétharmaddal átírt törvény, mint mondjuk a Jobbik támogatásával megszavazott javaslat. Annak ugyanis ára van, és nem lelnénk örömünket a fizetségben.

Előny az is, hogy majd amikor a Fidesz időről időre belebotlik a kormányváltástól tartva kétharmadosra betonozott saját törvényeibe, akkor azokban az esetekben is módja lesz változtatni, amikor nekünk is fájna, ha úgy maradnának a rossz szabályok. De itt aztán abba is marad a kétharmad lehetséges jótéteményeinek felsorolása, és marad a hátrány: maga a kétharmad. Azt ugyanis volt szerencsénk tapasztalni, hogy a Fidesz nem olyan finnyás, mint az elődei.

Ha kétharmadja van, akkor azt ki is használja az utolsó parag rafusig. Amire pedig használta, az nem ad okot optimizmusra a következő négy évre. Hiszen például arra használta, hogy akkor is lehessen kétharmadja, ha szám szerint többsége sincsen. Sajnos nincs túl sok okunk feltételezni, hogy ha az érdeke úgy kívánja, akkor a következő négy évében sem lesz rest átszabni a Fidesz a választási rendszert és szabályokat az aktuális politikai helyzethez.

Azaz a saját szavazatainak maximalizálásához,ahogyan ez történt eddig is. Arra fölösleges számítani, hogy a berendezkedés után Orbán már nem nagyon akarja tologatni a bútorokat. Hatalomgyakorlásának ugyanis lételeme az átrendezés, a harc. A konszolidáló Orbán olyan lenne, mint egy vegetáriánus farkas.