galéria megtekintése

100 százalék vita, 0 százalék Jobbik

12 komment

Szabó Rebeka

Amikor a MIÉP-Jobbik együttműködés elvérzett 2006 tavaszán az országgyűlési választáson, akkor talán még kevesen gondolták azt, hogy a Jobbik ma már baloldalról is irigyelt dinamizmusa pillanatok alatt tölti be azt a teret is, amelyet addig a MIÉP öregurassága uralt.

Az azt követő négy év krónikája ma már velünk élő történelem. Folyamatosan tolódott jobbra a politikai élet, országszerte halomra adták át a Jobbikhoz kötődő szubkulturális helyeket: hol egy Wass Albert dombormű, hol egy hatóságok által „bekamerázott", de engedélyezett szélsőjobber koncert, számtalan Nagy-Magyarország emlékhely, évente visszatérően a Becsület Napja.

Szélsőjobboldal fel-, a baloldal leépült, nem volt kétséges a 2010-es győzelemmel felérő jobbikos parlamentbe jutás. Mindennek árnyékában ott voltak a hatóságokkal és a baloldali politikai osztállyal bolondját járató Magyar Gárda-történetek, és a rendszerváltás utáni bűnök legsúlyosabbika: a romagyilkosságok – és mindaz a közöny, ami a gyilkosságokkal és a nyomozás fejleményeivel kapcsolatban az akkori és mai politikai osztály nagy részéből árad(t).

 

Bizonyos tekintetben felesleges lenne arról szólni, hogy a Jobbik és a szélsőjobboldal mégiscsak a 2006-2010 közötti időszakban erősödött meg, ha éppen ennek felelősségét az akkor kormányon lévők nem tolnák rá teljes egészében az akkori nem túl konstruktív jobboldalra.

Szemben a DK egyik alelnökével, mi nem gondoljuk azt, hogy az ATV "fehér zászlót tűz ki", hogy megadná magát, ha teret ad a Jobbik legyőzésének.

Politikai értelemben komolyan vehetetlen, hogy egy négy (illetve nyolc) éves kormányzás szimbolikus vagy éppen közpolitikai kudarcát az MSZP/DK a Fideszre kívánja tolni, és az legyen a fő érvük, hogy nézzük meg, Vona Gábor mégiscsak Orbán Viktor polgári körében kezdte.

Mi köze van a jobboldalnak ahhoz a politikai bénultsághoz, ahogyan 2006 és 2010 között a felvilágosult, az irányt mindig oly jól tudó baloldal kezelte a szélsőjobbot? Pont úgy viselnek azokért az időkért elsődleges felelősséget, ahogyan 2010 után a fő felelősség azé a jobboldalé, amely taktikai okokból nem tesz semmit a Jobbik visszaszorításáért, sőt, ha érdekei úgy kívánják, a Jobbik hangjának erősödését is eredményező folyamatokat hív életre, például a Jobbik-féle történelemolvasatra hangolt emlékezetpolitikai cunami formájában.

Innen indul az a vitakényszer, pontosabban vitahelyzet, amelyben ma a felelős ellenzék van. Bármennyire is kampányban van Gyurcsány Ferenc (DK-ja), állításaival ellentétben mi soha nem mondtuk azt, hogy „megegyezünk vagy kiegyezünk a Jobbikkal". Legalább olyan messze áll ez tőlünk, mint tőle, kár csúsztatni.

Egy leleplező vita nem a kiegyezés, hanem a visszaszorítás eszköze. Szemben a DK egyik alelnökével, mi nem gondoljuk azt, hogy az ATV "fehér zászlót tűz ki", hogy megadná magát, ha teret ad a Jobbik legyőzésének. Az, hogy kemény kérdésekkel operáló újságírók a Fidesz-Jobbik csatlósai lennének, az olyan érvelés, minthogy 2006-2010 között kormányzóknak nincs abban felelőssége, hogy már 2010-ben mandátumhoz jutott Sneider „Roy" Tamás.

Miről szól a Jobbikkal folytatott vita? Nem másról, minthogy leleplezzük a pártot, hogy nem hagyjuk, hogy a Jobbik vita nélkül ússza meg a mindennapokat, hogy emberek a Jobbikra adott érdemi reakció híján ne gondolhassák azt, hogy egy valójában az EU-ból hazánkat kivezetni akaró társaság valós politika felelősséggel bírhat.

Ma ugyanis sokan ezt gondolják, amit a Jobbik valamivel több, mint 20%-os szereplése bizonyít. Ezt a Jobbik úgy érte el, hogy soha nem tett senki komoly erőfeszítést arra, hogy leleplezze. Lehet azt mondani, hogy dehogynem, mennyi és mennyi sajtóközlemény jelent meg, mennyi lemondásra való felszólítás volt.

Valóban, és ez helyes volt, de nem elég. Szerintünk az, hogy a Jobbik cáfolatok nélkül hitetheti el emberek sokaságával, hogy ártalmatlan, az annak következménye, hogy még a mérsékeltnek tetsző mondatai sincsenek leleplezve egy vitában, egy moderált térben, hogy nem látható olyan helyzet, hogy egy demokrata politikussal szemben a jobbikos nem kap levegőt, „keresi a szót, keresi a hangot".

A Fidesz által megalkotott földtörvény ezer sebből vérzik, és nem alkalmas arra, hogy megvédje a földet a spekulánsoktól.

Nézzük meg a földtörvény, földvita esetét. A Jobbik úgy tünteti fel magát, mint a „magyar föld" védelmezője, a spekulatív földszerzés elleni küzdelem élharcosa. Pedig ha állításaik mögé nézünk, hamar kiderül, hogy a termőfölddel kapcsolatos véleményüket is vak idegengyűlöletük vezérli, ami értelmetlensége mellett a valóban fontos célokat is eltakarja előlük.

Vona Gábor a Jobbik majálisán azt mondta: „A magyar föld átjátszása idegeneknek: hazaárulás!", és hogy ő ott lesz, amikor az első külföldi majd magyar termőföldet akar vásárolni. Kérdezem én, hol volt akkor, amikor Mészáros Lőrinc, meg Simicska Lajos szereztek hatalmas földeket a Fidesz kormány segítségével? Hol volt akkor, amikor magyar gazdálkodók százait semmizték ki az új magyar földesurak? És miért néma a Jobbik vezetése a Kishantoson végzett embertelen és jogtalan kormányzati pusztítás kapcsán?

A land-grabbing, a termőföld eltulajdonítása sajnos világszerte pusztítja a helyi közösségeket, ez alól hazánk sem kivétel. De azt a gazdálkodót, aki utolsó teheneit kénytelen eladni, mert hektárnyi legelője sem marad, ahova kihajthatná őket, vajmi kevéssé vigasztalja, hogy magyar oligarcha szerez még nagyobb vagyont az ő megélhetése árán, és nem mondjuk osztrák.

A Jobbik idegenellenes földügyi propagandája, és „mi, szegény magyarok, akiket mindenki el akar pusztítani" keretezése totális tévútra vezet: a fenntartható élelmiszer termelés kiterjesztése, a falvak elnéptelenedésének megakadályozása, az élelmiszer önrendelkezésünk megteremtése a valódi feladat, amelyben más országok hasonló célokon dolgozó gazdálkodói még szövetségeseink is lehetnek.

Tegyük világossá: a Fidesz által megalkotott földtörvény ezer sebből vérzik, és nem alkalmas arra, hogy megvédje a földet a spekulánsoktól - sem a külföldiektől, sem a magyaroktól! A Jobbik „magyarkodó" földvédő szólamai erről megfeledkeznek, amivel vitában is érdemes szembesíteni őket.

A Jobbikkal folytatott vita nem az ő álláspontjuk „reklámozását", hanem annak tényekkel, adatokkal való cáfolatát kell, hogy jelentse. Nemcsak arra kell rávilágítani, ha rossz megoldásokat adnak, hanem arra is, ha már a kérdést is rosszul teszik fel.

A fentiek bizonyítják, hogy csak egy érveken és tényeken alapuló vitában lehet visszaszorítani a Jobbikot. Lássa minden tévénéző, ahogyan a tények és tudás után rájuk szakad a csend, rájuk szakad politikai tudáshiányuk. Nem azáltal lesz ugyanis egy számjegyű a Jobbik támogatottsága, hogy olyan hangosan kiabáljuk, hogy „karantén, karantén", hogy az még a Hazatérés Templomába is behallatszik, hanem, hogy bizonyítjuk, hogy a Jobbik programja üres beszéd, és sok-sok évnyi könyvtárazás vár még rájuk. Vitával lesz a 20 százalékból egy szemjegy, és ha az megvan, onnan meg sem állunk a nullázásig.

Az Együtt-PM agrárpolitikusa, korábbi országgyűlési képviselő

***

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.