A Royal a cademy of Arts első jövő évi tárlata a modern brit szobrászat remekeit mutatja majd be

Három londoni gyűjtemény is ugyanarra a november közepi napra szervezte jövő évi naptárának bemutatását. Jó volt visszatérni a Piccadilly sugárúton található Royal Academy of Artsba, hiszen már reggel tíz óra előtt sokan álltak sorban a talán a vártnál is nagyobb sikernek bizonyuló Treasures from Budapest (Budapest kincsei) című, december közepén záró tárlatra, amely döntően a Szépművészeti Múzeum, kisebb mértékben a Nemzeti Galéria anyagára támaszkodik.

A magyar kapcsolat folytatódik az Európai Unió magyar elnöksége kapcsán, ám annak végeztével (június 30.–október 2.) teszi le Szemtanú címmel a magyar fotóművészet színejava – Brassai, Moholy­Nagy László, Robert Capa, Kertész André, Munkácsi Márton és mások – a névjegyét. Az 1914 és 1989 között keletkezett kétszáz mű között találni „magyar stílusú” vidéki jeleneteket, művészportrékat az 1930­as évek Párizsából, ikonikus háborús felvételeket, radikális divatfotókat és jeleneteket az urbánus New York életéből.

Watteau egyik tanulmányrajza Wallace Collection
DEGAS, A „RADIKÁLIS”

Annak ellenére, hogy Edgar Degas kitartó, sőt megszállott érdeklődése a francia balerinák iránt közismert tény, Nagy­ Britanniában először szentelnek átfogó tárlatot az elválaszthatatlan kapcsolatnak. A Royal Academy (RA) egyik biztos kasszasikerének ígérkező kiállítás (szeptember 17.–december 11.) arról akar meggyőzni, hogy Degas több volt, mint táncosnők megörökítője. Ahogy erről a társkurátor, Ann Dumas meg van győződve, a francia mester „kora egyik legradikálisabb, legmodernebb művésze volt”. A show egyben összehasonlítást is nyújt a korabeli úttörő film­ és fotóművészet fejlődése és Degas ábrázolóképessége között, azt sugallva, hogy a festőművész jobban meg tudta ragadni, örökíteni a mozdulatokat, mint a kezdetleges technika.

MAI BRIT SZOBRÁSZAT

Az 1786­ ban III. György által alapított, kizárólag időszakos kiállításokra berendezkedett, állami támogatásban nem részesülő, így érthetően busás belépti díjat szedő Királyi Akadémia jövő évi első, 2011. január 22. és április 7. között látható tárlata az elmúlt harminc évben az első alkalmat kínálja a modern brit szobrászat áttekintésére. A magát már előre is bátornak nevező, forradalmian új megközelítést ígérő eseményen a termek tematikus elrendezésben követik egymást, és mind a „brit”, mind a „szobrászat” mai értelmezését körüljárják.

A számos résztvevő közül Barbara Hepworth, Henry Moore, Anthony Caro és Damien Hirst neve a magyar „kulturális turisták” fülének is egészen biztosan ismerősen cseng.

Paul Cézanne (1839–1906) Férfi pipával (tanulmány a kártyajátékosokat ábrázoló festményekhez), ©1893 Courtauld Gallery
WATTEAU TÖBB HELYSZÍNEN

Jean­ Antoine Watteau, a fiatalon elhunyt (1684–1721) francia festőművész az összekötő kapocs a Burlington House és a nem kevésbé elegáns úri házban, a Hertford House­ ban található, talán kevésbé látogatott, de ismerői által rajongásig szeretett Wallace Collection kiállítási programja között. Az Akadémia március 12. és június 5. között rendezi meg a rokokó legnagyobb mestere rajzainak első brit retrospektívét. A fetes galantes műfajának megteremtőjét az RA kiállítási igazgatója, Kathleen Soriano szerint „kifejezetten szexi” alkotások képviselik majd. Elegáns, unatkozó arisztokratákon, parkokban enyelgő társaságokon kívül Watteau kevésbé ismert erotikus aktjai is meghívást kaptak az Akadémia patinás falai közé.

Ugyanezen a napon nyit és zár a Manchester Square-en, a Selfridges áruház mögött elhelyezkedő Wallace Gyűjtemény valójában két Watteau show-ja. A nemzetnek adományozott, ezért ingyen látogatható Wallace Collection nagyrészt a XIX. században jött létre, Hertford 3. és 4. őrgrófjának, illetve Sir Richard Wallace-nek köszönhetően. Az egyik tárlat a káprázatos magánkollekció óriási értéket képező Watteau-vásznait teszi egymás mellé a ház bensőséges nyugati szárnyában.

Egy időben a Watteau-festmények harmada Hertford 3. őrgrófjáé volt. Az ún. kiállítási termekben pedig a Watteau kiadója és legfontosabb műkereskedője, Jean de Jullienne tulajdonában lévő Rembrandt, Rubens, Greuze, Vernet és más XVII–XVIII. századi régi mesterek alkotásai kerülnek egy fedél alá. De Jullienne, a XVIII. század híres mecénása elsősorban a francia és holland festészet iránt érdeklődött, és hatására gazdag párizsi gyűjtők új nemzedéke alakult ki, amely már csak laza kapcsolatot tartott fenn a francia udvarral.

Ha valaki először jár a Wallace Collectionben, nem hagyhatja ki a falakat zsúfolásig betöltő állandó gyűjtemény ékességeit, az említetteken kívül Canaletto, Frans Hals, Velazquez, Van Dyck, Holbein és oly sok más nagyság fényűző környezetben élvezhető mesterműveit. A látogatás végeztével pedig nem szabad kihagyni a festői zárt belső udvarban Oliver Peyton francia stílusú kávéház-brasseriejét, a képzőművészet és a gasztronómia egyre több nagy-britanniai múzeumban megvalósított házasságának egyik példaképét.

A STRAND ÉKSZERDOBOZA

A Trafalgar-térhez közel, a Stranden, mint neve is sugallja, az egykori rakparton, az egyik legszépségesebb, legimpozánsabb londoni épületben, a Somerset House-ban kapott otthont egy másik, még mindig nem minden turista által felfedezett ékszerdoboz, a Courtauld Gallery. A legalábbis londoni mércével intimnek számító múzeum anyaga magánadományokból, hagyatékokból állt össze.

A tekintélyes, 7000 darabból álló rajz- és vízfestménygyűjtemény párját ritkítja a szigetországban. Az amerikai születésű brit textilgyáros, Samuel Courtauld például XIX. és XX. század eleji alkotásokat, Cézanne- és Picasso-műveket hagyott a család nevét viselő intézményre, míg Sir Robert Witt művészettörténésztől közel 3000 rajz maradt a galériára. Az állandó kiállítás a szigetország egyik legértékesebb impresszionista és posztimpresszionista anyagát tartalmazza, benne Manet A Folies-Bergere bárja vagy Van Gogh Levágott fülű Önarckép című művét.

A minden kort és stílust a legnagyobbak néhány kiemelkedő munkájával képviselő képtárban még január 16-ig látható az a kirobbanó sikert aratott kamaratárlat, amely Cézanne kártyajátékosokat ábrázoló festményeit szervezte egy légtérbe. Látható itt a Courtauld saját változata, de sikerült egyegy csoportképet a New York-i Metropolitan és a párizsi D’Orsay Múzeumból is kölcsönkérni. Ezek oldalán a frappáns figurákat külön-külön vagy párosával megörökítő vásznak tökéletesítik a képet. Az alakok egyáltalán nem tűnnek gamblírozónak, sokkal inkább komoly, szolid, szorgos, majdhogynem méltóságteljes, jól megérdemelt szabadidejüket töltő férfiaknak, remek karaktereknek.

TOULOUSE-LAUTREC ÉS AVRIL

A következő év gazdag programján szerepel egy viktoriánus akvarell- és rajzkiállítás, amelyre nagyon várnak egy, a nyilvánosság elől évekre eltűnt, nemrégiben a Courtauld-nak ajándékozott Frederick Walker-festményt, A régi falusi kertet. A február 17. és május 15. között látható tárlat a XIX. század második felének legismertebb alkotóit sorakoztatja fel. Köztük a pre-rafaelitákat – John Everett Millais, Dante Gabriel Rossetti stb.

Nyáron – június 16. és szeptember 18. között – Henri de Toulouse-Lautrec és az 1890-es években a Moulin Rouge egyik sztárja, Jane Avril között kialakult különleges kapcsolatra világít rá egy izgalmas, festményeket, plakátokat és litográfiákat tartalmazó, nemzetközi gyűjteményekből kikölcsönzött időszaki látványosság. Avril bensőségesebb és kreatívabb viszonyban volt a tragikus sorsú festővel, mint annak többi montmartre-i modellje, és haláláig hűséges barátja maradt.

TÁRLATRÓL TÁRLATRA

Royal Academy of Arts Burlington House, Piccadilly, London Nyitva tartás naponta 10–18 óra között, pénteken 22 óráig. A belépti díj kiállításonként változó, kb. 10-12 font. www.royalacademy.org.uk

The Wallace Collection Hertford House, Manchester Square, London Nyitva tartás naponta 10–17 óra között, a belépés ingyenes. www.wallacecollection.org >the Courtauld Gallery Somerset House, Strand, London Nyitva tartás naponta 10–18 óra között.

Az állandó és időszaki kiállításokra egyaránt érvényes belépő 6 font, hétfőn 10–14 óra között ingyen látogatható. www.courtauld.ac.uk