A sétahajók tavasszal újra elindulnak

Valamikor, egyszer régen az irokéz nevű Niagara teljesen a természeté volt. A francia Samuel de Champlain, Québec városának alapítója még így csodálkozhatott rá az utolsó jégkorszak képződményére, amelyen percenkénti átlagban legalább 110 ezer köbméter víz zúdul le a Niagara-folyón az Erie- és az Ontario-tó között. Ugyanígy láthatta a morajló zuhatagot első fotós megörökítője, Hugh Lee Pattinson is 1840-ben.

TAVASSZAL ÚJRAINDUL

Az a hely azonban, ahol az angol mágnás 170 éve állt a felvétel készítésekor, ma már az ember birodalma: Niagara Falls legismertebb szolgáltatásának, a Maid of the Mist (Vízpára leánya) hajókirándulásnak az utcai szintje. Erről már lekéstünk: a kanadai és az amerikai oldalról is indított sétahajó a folyó jégviszonyaitól függően már csak jövőre indul újra, hogy a kiosztott esőkabátokban magunkat hupikék törpikéknek érezve, egészen közelről, alulról, szinte a vízesés mögül is megcsodálhassuk az évi tízmillió turistát vonzó látványosságot. (Ára felnőtteknek 15 – csoporttal 12 –, gyermekeknek 9 dollár körül volt a most zárt szezonban.

FÉNYEK FESZTIVÁLJA

A télen érkezőket – jöjjenek akár New York, akár Torontó felől a Niagarához a közelgő ünnepi időszakban –, közülük is a kisgyermekeseket a novemberben kezdődött és egész télen tartó Fények fesztiválja nyűgözheti le. Ilyenkor nemcsak magát a zuhatagot világítják ki – ami 1879 óta hagyomány itt –, hanem végigjárható egy öt kilométeres „csodaút” is. A gyerekek kedvéért nem lőnénk le ennek összes poénját, de egy esti autós randevú a fényárban úszó Hófehérkével és a hét törpével itt nem okoz gondot. Aki pedig este kilencig sem kerül ágyba, péntekenként tűzijátékban is gyönyörködhet az év végéig.

Apropó, ágy: sem olcsó, sem csillogó szállásban nincs hiány. Akinek fontos, hogy Kanada – nem mellesleg: a világ második legnagyobb országa – egyik legmagasabb épületében hajtsa álomra a fejét, annak ott a Hilton! Mi azonban beértük egy fapados kétcsillagossal az amerikai oldalon, két éjszakára itt potomnak számító 180 dollárért (reggelivel), dupla franciaágyas apartmanban.

EGYSZER ITT, EGYSZER OTT

Autót Észak-Amerikában két helyre nem érdemes vinni: az egyik közismerten a Times Square, a másik a Niagara. A szállodáktól mindent meg lehet gyalog is közelíteni, sőt a határon is át lehet így kelni – válasszuk hozzá a Rainbow- (Szivárvány-)hidat, közepén a világ leghosszabb, csaknem 9 ezer kilométeres határszakaszának csíkját jelző táblácskával.

Az egyszer itt, egyszer ott „játékot” pusztán a látványosság miatt is eljátszhatjuk, attól függően, hogy – egyet fizet, kettőt kap – a két országban is elterülő Lópatkó-vízesést vagy az amerikait szeretnénk-e látni, közelről vagy távolról, illetve milyen szögből.

A Niagara a róla készült első fotón (1870), szemből és napjainkban, madártávlatból
www.niagara-usa.com ÉLET A NIAGARÁN TÚL

Niagara a világ mézeshetes fővárosa, ahol mindenkit mindenkivel összeadnak (igen, azonos neműeket és idegen országok polgárait is) – ez háromszáz éves hagyomány Napóleon fivére és Burr amerikai alelnök lánya óta. Erre rengeteg szolgáltatás épül. Általában is az ikervárosok előnye-hátránya egyben, hogy – különösen a kanadai rész – igen kommersz, a felnőtt-, és gyermekszórakoztatás garmadájával: kaszinókkal, víziállatok bemutatójával, élménymozival, a Hard Rock Café „kanadai burger” és „kanadai sör” kínálatával (ízre pont, mint az amerikai) vagy a Szelek barlangjával –igaz, ez utóbbi legalább már több mint 150 éve része az itteni turisztikai taposómalomnak.

A látványosságokra fél áron lehet jegyet váltani a Niagara állami parkban, amelyet New York állam kezel és tart fent – cserében viszont a szokásos ár háromszorosát kell kifizetni a palack ásványvízért a szuvenírboltban, amelynek bevételét arra fordítják. Mind a park, mind egy közeli takaros falu, az amerikai oldalon lévő Lewiston felüdülést jelent, ha az ember ráunt a hömpölygő tömegre és az állandó pénztárca-nyitogatásra. A falu az év szebb hónapjaiban képzőművészeti, dzsessz- és őszibarack-fesztivállal is várja a látogatókat.

JÉGKORSZAKI CSODA

Az amerikai–kanadai határt jelző tábla a Szivárványhídon
Andor Eszter A Niagara-vízesés az utolsó jégkorszak idején, mintegy 12-13 ezer évvel ezelőtt alakult ki, és földrajzát a vele mintegy egyidős Nagy-tavak lefolyási rendszeréből lehet megérteni. A tórendszer – nyugatról keletre haladva – két utolsótavát, az Erie-t és az Ontariót összekötő Niagara-folyónak ugyanis nagy szintkülönbséget kell áthidalnia, tekintve, hogy az Ontario-tó jóval alacsonyabban fekszik, mint a többi négy. Medre egy hatalmas gleccser olvadása nyomán alakult ki az Erie-tó vízéből.

A Niagara víztömegének mintegy 90 százaléka az ún. Amerikai-vízesésnél jóval nagyobb, és főleg a kanadai oldalon elterülő Lópatkó-vízesésen zúdul le. A Niagara 55 m magasságú zuhataga nem számít kiemelkedőnek – a világelső venezuelai Salto Ángel 979 m-es –, legnagyobb szélessége viszont 671 méter. Percenkénti átlagban így 110 ezer m3 víztömeg zúdulhat le rajta, Észak-Amerika legnagyobb erővel rendelkező ilyen természeti képződményét idézve elő.

TÉVEDÉSBŐL, KASZINÓBA

A Niagarát a nyugati utazók a XVII. században fedezték fel – egy részük ugyanúgy, ahogy Kolumbusz Amerikát: tévedésből, Louis Hennepin vallon misszionárius például útitársaival a Mississippi folyót kereste. Később a vízesés és környéke egyre nagyobb turistalátványossággá nőtte ki magát, hírességek, mint Charles Dickens vagy Mark Twain is felkeresték.

Ma évi 20 millió látogató érkezik, főleg július–augusztusban, de egymillióan az óév végi, újév eleji fények fesztiváljára is eljönnek.

1860-ban világították ki először a zuhatagot, a walesi herceg látogatása alkalmából. > A turisták évi több milliárd dollárral pezsdítik fel a kanadai–amerikai határvidék gazdaságát, hatmillióan a kaszinókba is betérnek.

VÍZUM- ÉS PÉNZÜGYEK

Niagara kanadai része Ontario tartományhoz, az amerikai pedig New York államhoz tartozik – Torontótól 125, New York városától 460 km-re.

A fizetőeszköz a kanadai, illetve az amerikai dollár (1 USD/CAD = kb. 210 Ft), a térségben a kettőt gyakorlatilag egy az egyben váltják, és sok helyütt tízszázalékos felárral elfogadják a másik ország pénznemét.

Magyar állampolgároknak egyik országba sem kell turistavízumot váltaniuk, és – Kanada (vagy Mexikó) felől, kizárólag szárazföldi határátkelőn – az Utazási Engedély Elektronikus Rendszerében (ESTA) való előzetes jóváhagyatásra sincs szükség az amerikai területre történő belépéskor.

A Rainbow-hídon a kilépési oldalakon nincs ellenőrzés, de a kanadaiak fejenként fél dollár „búcsúpénzt” szedtek a távozásért.