Csendes-óceáni cseppkőcsodák
Az itt eltöltött hét nap során úgy éreztem, hogy a föld egyik olyan pontjára tévedtem, ahol az emberiség még nem tett mindent tönkre, mintha a glóbusz utolsó érintetlen pontjára érkeztem volna. Niue-n nincsenek mobiltelefonok (és mobilszolgáltató sem üzemel), nincsenek pénzfelvevő ATM automaták (ezért minden érkezőnek elegendő készpénzt kell magával hoznia), nincsenek gyorséttermek (az egész szigeten mindössze öt olyan hely van, ahol ebédelni vagy vacsorázni lehet), nincsenek magas épületek, nincs szemét, s mivel folyó sem szeli ketté az államot, lakott terület mellett itt a legtisztább vizű a Csendes-óceán a világon.
A sok "nincs" után joggal kérdezheti az olvasó, hogy akkor mi van itt? Elsősorban, másodsorban és harmadsorban is a noni, amely minden idők legbüdösebb, de legegészségesebb gyümölcse, főleg ha a híres nonitonikot fogyasztja az ember reggelente. A noni tisztít, fertőtlenít és elűzi a betegségeket - meséli Tom, a helyi nonifarm vezetője. Az italt korábban csak Japánba (a nipponok egyszerűen megőrülnek érte), Ausztráliába és Új-Zélandra exportálták, újabban azonban Németországba és Franciaországba is kerül a büdös barnásfekete léből, amelynek litere Niue szigetén 800 forint, idehaza pedig pont a tízszerese, ha van olyan szerencsénk, hogy kapunk belőle. A noni mellett Niue-n olyan óceániai cseppkőbarlangokkal is találkozhatunk, amelyek igazi unikumok, mintha az aggteleki barlangrendszer mellett tajtékozna az óceán. Különben az egész sziget egy hatalmas sziklazátony, ebből következik, hogy homokos tengerparti rész mindössze egyetlen helyen található. Ennek neve Hio, hossza negyven, szélessége húsz lépés, s a szigetlakók a mai napig emlegetik, amikor egyszer húsz turista zsúfolódott össze a piciny partszakaszon - ez az eddigi megdönthetetlennek tetsző rekord, s mivel egy héten 5-10 látogató vetődik el erre, a csúcsot egy ideig semmilyen veszély nem fenyegeti.
Aki kedveli a buja őserdőket (benne millió moszkitóval), a szivárványszínű halakat, a mélyedésekben megbúvó amúgy veszélytelen tengeri kígyókat, annak Niue szigetén a helye. A Togo Chasm monumentális fekete csipkés sziklaormai, a mögötte állandóan morajló óceán valóban olyan kép, melyet soha nem töröl ki az agy memóriakártyája. A Makaela-barlang leszakadó, függőleges falai között pedig a világ egyik legnagyobb "fürdőszobája" alakult ki, a sziklafal résein beömlő vizet az év minden napján közel 30 fokosra melegíti fel az állandóan tűző nap. Egy úszócipő (ennek mindenképpen benne kell lennie az ide utazó táskájában!) és egy úszószemüveg segítségével ebben a "fürdőszobában" órákig nézegethetjük a zavartalanul úszkáló halakat. Akinek pedig szerencséje van, az bálnát is láthat, főleg az áprilistól szeptemberig terjedő időszakban, nem messze a sziget partjaitól.
Ami pedig még feltétlenül említést érdemel, az a vendégszeretet, ahogyan az erre tévedő idegent fogadják. Sok országban megfordultam már, de az önzetlenség és a kedvesség ilyen magas fokával még sehol sem találkoztam. Mindez nemcsak abban merül ki, hogy a szállásadó saját pénzén szervez vacsorát annak a két vendégnek, aki egy hónap szünet után nála szállt meg, hanem abban, ahogy az őslakosok és az ide települők a látogatót fogadják. Oda-vissza több mint negyvenezer kilométert repültem azért, hogy láthassam a csodát, amelyet Niue-nek hívnak.
A Magyarországtól 22 000 km-re fekvő Niue Auckland partjaitól 2500 km-re, északkeleti irányban terül el a Csendes-óceán közepén. Fővárosa Alofi, az államot 1100-an lakják. Aucklandból minden vasárnap reggel indul az egyetlen repülő (menetidő 4 óra), amely a szigetet a külvilággal összeköti, s mivel a gép átrepül a dátumvonalon, az utazó egy napot nyerve szombat délután érkezik Niue-re. A szigeten mintegy 100 vendégágy, 1 szálloda és pár motel található, a hivatalos fizetőeszköz az új-zélandi dollár. A sziget hivatalos weboldala: www.niueisland.com