Bécsi maróni
Egy hivatalos meghívás két napra Bécsbe sodort a héten. Úgy adódott, hogy a szálloda és a konferencia helyszíne között három karácsonyi vásár is volt. Jó volt belemerülni. Nem mintha vettem volna vásárfiát - de a hangulat! A hangulat az pazar volt.
Ahogy a puncsot, forralt bort, sült gesztenyét, héjában sült krumplit áruló standokról áradó illat is. És tele volt a város turistával: szezonon kívül is. Az is tetszett, hogy bel- és külföldi összekeveredett a vásári forgatagban és a múzeumi sorban állásban. Meg kellett volna néznem a zárás előtt a Van Gogh-kiállítást, de van még egy Braque és egy Klimt is. Szóval irigykedtem, meg bántam az időhiányt. Azzal vigasztaltam magam - egyedül úgy sem jó kiállításra járni.
Szóval befejezetlen egy kirándulás volt ez. Visszatérünk. Bécs közel van, a vonat három óra alatt odavisz. A gesztenyések még egy darabig az utcán lesznek. Még a szájamban van a maróni íze.